CXXIX. Fejezet

– Nero –

Amikor kinyitottam a szemem, már javában reggel volt. Az első, ami feltűnt, azaz volt, hogy eléggé fájt a fejem. Nem vészesen, de mivel sikerült a pohár aljára néznem tegnap este, ezért eléggé hasogatott. Aztán, amikor felnéztem a digitális órára, ami az én oldalamon pihent az éjjeli szerényen, sikeresen realizáltam azt is, hogy már kilenc óra múlt. Lassan, nyöszörögve körbe néztem. Persze emlékeztem úgy nagyjából mindenre a tegnap estéből, ezért nyilván nem lepett meg, hogy Sasuke ágyában fetrengtek, miközben ő mellettem alszik. Felültem normálisan, és lassan kimásztam az ágyból. Átvonultam a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót. A mosdó alatti szekrényből elvettem egy törülközőt és a zuhanyzó mellé készítettem. Először a tükör elé álltam. A szempilla festékem le volt folyva, a hajam kócosan állt, a bal mellemen megint egy liluló folt volt és a nyakam is szintén bal oldalt csinosan ki volt szívva. Sóhajtva megráztam a fejem és így józanon már ezerszer megbántam, hogy annyit ittam! Lehajolva először kicsit megmostam az arcom és Sasuke mentolos szájöblögetőjével, kicsit átöblögettem a számat, mert nem volt kellemes szaga a sok piától. Ezután engedtem langyos vizet és beálltam a zuhany rózsa alá. Próbáltam lemosni magamról földi bűneimet, mert nem volt jó ötlet Sasukéval szexelni sem, hiszen nem vagyunk együtt... Ettől nekem csak rosszabb lesz. Ilyeneken gondolkoztam, amikor hirtelen nyílt a zuhany kabin és társaságom lett. Egyből pír szökött az arcomra. Te jó ég, ez nekem intimebb, mint a szex! Ráadásul ennyi idő után... Nem is fordultam felé, ő meg halál lazán mosakodott mellettem.

- Ez nem egy hotel – vetette oda nekem lekezelően, arra utalva, hogy jelenleg nincs annyi jogom, hogy használjam csak úgy az ő fürdőjét. Ez mellbe vágott és lehunytam a szemem, aztán erőt vettem magamon és felé fordultam. Nem nézek ODA, nem nézek ODA, nem nézek ODA...

- És akkor most mi lesz? Engem is kihajítasz? – kérdeztem csípősen, és mielőtt válaszolhatott volna, kiléptem a kabinból és magam köré csavartam a törülközőt. Visszaballagtam a szobába, ahol kicsit megtöröltem magam, de a hajam még csupa víz volt. Elkezdtem keresni a ruháimat. A tangámon kívül minden egybe volt. Most komolyan bugyi nélkül menjek haza??!! Sóhajtva eldobtam az említett anyagot és minden mást magam mellé készítettem az ágyra. Leültem én is a szélére és magam elé meredtem csendben. Ahogy én kijöttem a fürdőből, rá kb. öt percre Sasuke is megjelent, derekán egy törülközővel.

- Érdekes, tegnap este nem voltál ennyire harapós – mondta nekem gúnyosan, és éreztem a hangszínén, hogy vigyorog.

- Tegnap este ittas állapotban voltam. Józanon sose csinálnék ilyet. Hibáztam – vettem előre a hajamat és a törülköző szárával elkezdtem törölgetni.

- Hát perszeee – kuncogott fel lenézően.

- Nem nagyon ellenkeztél te sem – néztem fel rá végre, bár eléggé rosszallóan.

- Téged nehéz visszautasítani – gyújtott rá és leült az ágynak az ő fekvő oldalára, háttal nekem. Én is előre fordultam.

- Persze – motyogtam oda most én gúnyosan.

Hallgattunk egy darabig. Én előre meredtem bágyadtan, ő meg cigizett.

- Jössz holnap, tényleg? – törte meg a csendet.

- Igen – álltam fel az ágyról, hogy normálisan megtöröljem a hajamat – Úgy, hogy jó lenne haza siessek, mert össze akarok pakolni és beszélnem kell a bátyámmal.

- Miért jössz? – kérdezte a hátam mögül, miközben felállt az ágyról.

- Mert Mimi szeretné, ha ott lennék – nyúltam a ruhámért az egyik kezemmel, a másikkal meg a törülközőt tartottam magamon. Ám ekkor megragadta a szabad kezem és durván maga felé fordított.

- Mimi akarja vagy inkább a két Silverman? – sziszegte az arcomba idegesen.

- Mi bajod van? – szisszentem fel – Ez fáj – nyöszörögtem, mert egyre erősebben szorított.

- Kérdeztem valamit!!

- Mimi akarja, nem ők! Engem ők nem érdekelnek úgy, mint ahogy te azt hiszed! – vallottam színt.

- Hát perszeee – húzta össze a szemeit – Akkor miért ölelgetted úgy Naokit tegnap?!

- Mert jóban vagyunk… És nagyon aranyos velem!

- Uhumm persze – dobott el magától durván – Nekem ne! Tudod, kinek kamuzzál… Annak, aki beveszi!

- Hát ez hihetetlen – nevettem fel kínomban – Te baszol összevissza más lányokkal, és énrám fogod, hogy engem kúr két fiú?! Ráadásul olyanok, akik iránt nem érzek semmit?! Ilyennek ismertél meg engem Sasuke?!

Nem válaszolt semmit.

- Hmm??!! – sürgettem.

- Hagyjál, Nero. Inkább öltözz fel – vetette oda nekem háttal állva. Nem válaszoltam semmit, csak egy „ez igen” fejet és neki álltam volna öltözni, és azért csak volna, mert hirtelen lerántotta rólam a törülközőt. Automatikusan magam elé tettem a kezeimet és leültem.

- Mit művelsz?! – háborodtam fel.

- Miért szégyenlősködsz? Hiszen láttalak már! – nézett le rám és megfogta az állam, mire én elhajoltam tőle.

- De nem vagyunk együtt!

- Még is megdugattad magad velem tegnap este – vigyorodott el én pedig elpirulva lesütöttem a szemem.

- Az más – motyogtam lehajtva a fejem, eltakarva a melleimet és keresztbe vetve a lábaimat, hogy AZ se látszódjon. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy rá nézzek, amit vonakodva, de megtettem.

- Valld be, Nero! Akár józan vagy, akár részeg, amikor meglátsz… kívánod a csókjaimat, megveszel egy érintésemért, és rohadtul akarsz engem… - vigyorgott le rám.

- Hát ez az – mondtam a szemeibe nézve – Hogy én akarlak, mert szeretlek! De te nem… Te csak azért akarsz, mert pina van a lábaim közt!

Itt mérgesen összehúzta a szemeit, én pedig elütöttem a kezét.

- Nem feküdtem le soha önszántamból Narouval! Naokival meg pláne! És inkább hagyj öltözni, sietek haza – fordultam el tőle, mire hirtelen ledöntött erőszakosan az ágyra és fölém térdelt.

- Jó faszom van?! – kérdezte hirtelen, miközben az ágyra szorított.

- Engedj el, mi bajod van?! – tiltakoztam, mire megrángatott.

- Jó faszom van?!

– Rayne –

Tegnap este, amikor Mimoza elintézte a rám mászó tyúknak a sorsát, odajött hozzánk egy férfi, hogy még is mit képzel magáról az én nőm. Fel kellett világosítsam, hogy a kedves felesége mászott rám, mert nem bírt az álló peckével és, hogy ő biztos kevés neki, hogy már rám kell rám másszon. Erre hőbörögni kezdett, hogy mi hazudunk és társai és nekem ugrott!! Több se kellett, olyat bevertem neki, hogy a dohányzó asztalt borította fel magával, repültek a poharak, a sütik meg úgy minden. Mimi pedig ott kiabált a férfival, hogy az ő ribanc felesége volt a „hunyó” mindenben és nem én. Eközben persze Robert békésen szundított az egyik kanapén, mert teljesen kiütötte magát, de mint az atom. Így, hát apám vállalta magára a „buli lelke” szerepét és próbálta csitítgatni a kedélyeket, meg hasonlók, de hát nem nagyon jött össze szegénykémnek. Végül hajnali négyre már mindenki elhagyta a házat, főleg mivel a szülinapos kidőlt. Így mi is távoztunk.

Másnap kb. délbe keltem fel, hiszen majdnem reggel hat volt, mire el tudtam aludni, mert Mimi olyan gyomorrontást kapott a sok sütitől, hogy egy órán keresztül csak hányt és hányt és hányt. Aztán, amikor én felkeltem, ő még javában aludt, ezért elkezdtem keltegetni.

- Mimoza – fogtam meg a vállát, de egyszerűen nem reagált.

- Mimi – itt már kicsit megrángattam, de még mindig semmi.

- Szerelmem – pusziltam bele a nyakába, mire csak felhorkantott álmába.

- Drágám, kelj már fel, már mindjárt egy óra lesz – pusziltam meg az arcát, mire megfordult és egyszerűen ágyékon rúgott. Odakapva fordultam át háton fekvésbe és vagy negyed óráig szenvedtem a fájdalomtól. Miközben ő még mindig csak aludt… Morcosan néztem rá és azon agyaltam, hogy hogyan keltsem fel. Végül aztán nemes egyszerűséggel a két lába közé nyúlva, rámarkoltam a csepp puncikájára. Na itt a beinduló merevedésem mellett, egyből kipattantak a szemei, és ahogyan ijedten elugrott tőlem, majdnem lezúgott az ágyról. De elkaptam a karját és visszarántottam.

- Végre ébren vagy – haraptam az alsó ajkamba. Olyan jó puncija van. Be akarok hatolni.

- Ho.. Hozzám értél – hebegett kerek szemekkel.

- És milyen jól tettem – vontam magamhoz.

- Mennyi az idő? – nyöszörgött tiltakozva, miközben magam fölé húztam.

- Hmm. Fél egy körül lehet talán – vontam meg a vállam. Leszarom az időt.

- Akkor talán lassan pakolhatnánk is össze, még úgy is elő kell kerítsem az útlevelemet otthon – szabadította ki magát a karjaimból, de én újra megragadtam és magam alá gyömöszöltem, miképpen én fölé magasodtam.

- Van idő – tapasztottam ajkaimat az övére, de eltolta a fejem.

- Nope. Nincs! – tekintgetett félre.

- Ne csináld már Mimi, eltelt két hónap, had kapjalak meg, kérlek! – néztem rá könyörgőn.

- Ü-üm – rázta meg a fejét – Engedj már, dolgom van, gyorsaaan! – tolt el magától, de én visszanyomtam az ágyra, és mérgesen néztem rá.

- Mi bajod van? Miért nem engeded?! – kérdeztem ingerülten.

- Nézz le – sütötte le a szemeit elpirulva.

- Hova le?

- ODA!

Lehajoltam és a lábai közé néztem. És mit láttam?! Egy éktelenkedő, nagyobbodó vérfoltot a kicsi bugyiján. Dühösen és csalódottan sóhajtva elengedtem és elvágódtam az ágyon, miközben ő kirohant a fürdőbe, felkapva a női tatyóját és egy tiszta bugyit.

- Istenem, mit vétettem, hogy így büntetsz engem?! – kérdeztem szenvedve a plafont nézve. Válasz persze nem érkezett. Hallottam, ahogy Mimi megengedi a zuhanyt, ezért én menetközben gyorsa felöltöztem. Épp a tükör előtt álltam és ecsetelgettem, hogy mennyire helyes és jóképű vagyok, amikor végre kijött a fürdőmből Mimoza.

- Most haragszol rám? – kérdezte Mimi mellém lépve és szomorúan felnézve rám.

- Nem – sóhajtottam – Erről nem te tehetsz… - húztam el a szám, majd leguggoltam hozzá és a fejére tettem a kezem – Így, hogy fogsz fürödni holnap a parton?

- Térdig bemehetek! Neruci már rákészült, nem hagyhatom, hogy egy mensi megállítson minket – virult ki – Már alig várom ezt a nyaralást – pattogott az ajtóhoz.

- Ez nem nyaralás – mondtam el neki már sokadjára.

- Kirándulás! – pattogott le a lépcsőn.

- Nem!

- Kiruccanás!

- Nem…

- Körutazás!

- Nem…

- Expedíció!

- Mixpedició?!

- Kitérő!

- Nem, Mimi, ez csak egy üzleti út lesz! – masszíroztam meg az orrnyergem, miközben már leültünk az asztalhoz.

- Jókor jöttetek, épp most találják az ebédet – mosolygott apa. Ebéééd? Há’ most keltünk… Jó, igaz. Már egy óra is elmúlt…

Mimi jóízűen belapátolta az ebédet és a desszertet is miközben bíztatta anyáékat, hogy már jól van és nincs rosszul, csak nagyon kezd fájni az alhasa, mert megjött neki. Ami elég gáz, mert még hátra volt az, hogy elmenjünk hozzá bepakolni, előkeríteni az összes iratát és közölni Joshuával, hogy hová megyünk. Plusz még egyeztetni kell az indulási és menetrend tervet Sasukéval meg a Silvermanekkel, hogy holnap hajnalban kit veszünk fel először és utoljára. Az autót biztos ők hozzák, szóval nem én leszek majd a sofőr. De amúgy se én lennék, mert nem hagynám, hogy valaki más üljön az én egyetlenem mellé.

- Mehetünk, szerelmem? – vágtattam be a szobámba. Mimi csak feküdt az ágyon valami nagyon hívogató rövid gatyában és szenvedve nyögdösött.

- Nooope! Még nem vagyok jól!

Oda mentem hozzá és bebújtam mellé az ágyba és vele szembe fordultam.

- Hagyjál – fordult el tőlem morcosan. Na igen, ilyenkor nem szeret senkit.

- Ne csináld már, már délután két óra, mikor akarsz menni?

- Majd – adta az egyszerű, nem törődöm válaszát.

- Istenem – sóhajtottam felülve az ágyba.