CXXVIII. Fejezet

Sasuke része +18 !!!

 – Sasuke –

Pff. Mit látok meg először, mikor levonszolom a seggem, apám bulijára? Hát nem azt, hogy Nero a kisebbik Silvermant ölelgeti? Jajj egyem a lelküket, olyan cukik mindjárt belehalok… Se.

- Fiam! – jött oda hozzám fater széles vigyorral, és átölelte a vállam, majd engem is. Ma különösen jó kedvében van. 

- Boldog Szülinapot, apa – veregettem meg a hátát. 

- Ennél boldogabb nem is lehetne – borzolta össze a hajam, mire szemet forgattam.

- Azért ne kezelj úgy, mint egy gyereket.

- Cső – hallottam hirtelen egy hangot magam mellől. Rayne volt az, közben a háttérben ment a Skillettől a Monster. Milyen ironikus. 

- Cs’ – vetettem oda flegmán.

- Megtennéd, hogy abbahagyod a flegmázást? Esküszöm, már azon vagyok, hogy lerúgok rólad harminc kilót, ha tovább folytatod ezt – nézett le, a szokásos lesajnáló arcmimikájával. 

- Nem igazán tervezem abbahagyni – vettem el egy random pezsgőt az éppen arra járó tálcás pincérnőtől, és ráérősen belekortyoltam. 

- Mindegy – sóhajtott megrökönyödve – De a holnaputánt muszáj végigszenvedned, mert ügyet kaptunk. 

- Milyen ügyet? – néztem fel a pohárkámból fél szemöldökömet felvonva. 

- El kell mennünk a szomszédos ország fővárosának bűn negyedébe, mert fateréknak lenne egy kuncsaftjuk, akitől el kell hoznunk pár szervet, meg drogot, és ha minden igaz pénzt is. 

Vállat vontam.

- K’ – adtam egy betűs választ – Azt kibírom.

- Nero is jön. 

Itt megfeszültek az ujjaim a pezsgőspohár körül. 

- Jöjjön – próbáltam nagyon, nagyon lazának tűnni, de még a vak is láthatta rajtam, hogy felbasztam magam. Megint. 

Miután Rayne elment, vissza a kis szerelméhez, aki éppen a parti süti állományát pusztította, lassan, de biztosan közeledve a gyomorrontás felé. Ja, szóval miután elgaloppozott, én levágtam magam az egyik fehér bőrkanapéra, és kényelmesen hátradőltem. A háttérben időközben Dev énekelte kitartóan a Monster című számát.  

Néha-néha rápillantottam Nerora, aki amúgy nem mellesleg nagyon jól elvolt az apámmal. Nevettek meg minden. És nem utolsó sorban ittak… És nem csapvizet. 

- Nem érzi jól magát? – lépett mellém ugyanaz pincérnő, egy kacér mosollyal

- Honnan gondolod ezt? – tegeztem le, leszarva, hogy ő önöz. 

- Nem is tudom, olyan idegesnek látom…

- Ha nem néz engem, akkor meg van oldva a probléma – gyújtottam rá. 

- Parancsol még egyet? – tartotta felém a tálcát, és meg se hallotta, amit az előbb mondtam.

- Ja – vettem el a következőt, számban a cigivel és az exemre helyezve ismét a tekintetem láttam, ahogy velem együtt Nero is elvette, egy másik pincérnőtől már a mittom’ én hanyadikat. Be fog rúgni. Nem is tévedtem. Mindegy. Jött a várva várt tortaszeletelés. Az egész Matsuko pereputty ezt várta, majd meglátjátok miért. 

Apám, (szintén nem épp teljesen józanul) megkérte Nerot, hogy együtt vágják fel a tortát, aki szintén elég pityókás volt már. 

Mindenki a nagy asztal körül állt, középen Nero és fater, és fogva egy nagy kést, elkezdték felszeletelni, a nem mellékesen óriási, rettentően krémes, és habos tortát. És jöhetett a tortaevés. De neeem, nálunk, a mi családunknál nem úgy megy ám, mint az átlagos családoknál, hogy fogtok egy kibaszott kést meg villát és nyugiba elkezdtek enni.  Neeem, nálunk ez úgy működik, hogy régi családi hagyomány szerint, mindenki egyszerre harap bele a szeletébe, és tilos evőeszközöket használni. Azaz, csak kézzel eheted a tortát és bónusz, ha a torta ilyen kurva habos, mint jelen esetben ez.  Már mindenki a kezében fogta a tortáját, mikor apám fennhangon megszólalt.

- És három!..... Kettő!.... Egy!! – és itt mindenki egyszerre a szeletébe harapott. Lenyaltam a szám széléről a habot, és igyekeztem nem úgy enni, hogy az egész fejem olyan legyen. Ám mikor egy pillanatra felnéztem, összetalálkozott a szemem, a becsiccsentett exemével, aki éppen az ujjairól nyalogatta le a habot, közben végig a szemembe nézett. Mikor az ágyékomon feszülni kezdett a farmerom, (mert persze egyből feszülni kezdett) idegesen az alsó ajkamba haraptam, majdnem úgy, hogy kiserkent a vérem, és hevesen félrepillantottam. Faszomat már. Ám ekkor felbukkant Nero mellett Mimoza is, akinek nem, hogy az egész feje, de még a haja is habos meg krémes volt, és érdeklődött a barátnőjétől, hogy kié a mellette lévő tortaszelet, mert ha senkié, akkor ő nagyon szívesen elpusztítja. Így ment tovább a parti, egészen addig, amíg Nero mellett elhaladva, az egész egyszerűen megszédült, és majdnem hátraesett. Közben a háttérben nagyban szólt a The Cabtől a Living Louder.

Férfias ösztönből fél kézzel elkaptam, és segítségkérőn a faterra néztem, aki el volt feküdve a kanapén, és épp a szülinapját élvezte.

- Vidd fel szegénykémet, az egyik fent lévő szobába. Kicsit a pohár fenekére nézett– intett nekem lazán.

- Ééén?! – háborodtam fel egyből.

- Igen, te – bökte oda nekem és átfordult a másik oldalára, és nem esküdnék meg rá, hogy nem kezdett el jóízűen durmolni.

Csak idegesen felsóhajtottam, és Nero egyik karját, átdobva a vállamon, másik oldalon megragadva a kezét, és a maradék egy kezemmel a derekát fogva, elkezdtem felvonszolni az emeletre.

- Sasuke… - hallottam Nero elnyűtt hangját, körülbelül a hatodik lépcsőfoknál, mikor váltott a zene, és lentről felcsendült a Dirty Dancingből a Hungry Eyes. 

Nem válaszoltam.

- Sasuke, te vagy az igaz? – nézett bágyadtan rám, és elmosolyodott – Sasuke felviszi Nerot az emeletre – kuncogott, és a közelebb húzódott hozzám – Sasukénak még mindig olyaaaaan jó illata van. Nero imádja Sasuke illatát, hiszen annyira jó – ezen, nagyon jól mulatott. 

- Neronak talán kevesebbet kellett volna innia, és akkor most Sasukénak nem kéne most gürcölnie – morogtam oda kelletlenül

Megrázta a fejét, és úgy tett, mint aki keserű ízt érez a szájában.

- Nem, nem kellett volna kevesebbet innom. Jó ez így – állt meg, mire kénytelen voltam én is megtorpanni

- Most meg mi bajod? – fordultam felé, elég zord hanggal, mire bekönnyezett.

- Ne beszélj így velem – kezdett el pityeregni, és ellépve tőlem, eléggé szédelegve a falnak dőlt.

- Na, most már tényleg mi bajod?! – kiáltottam rá – Hagyd abba a bőgést! 

- Nem! Mert szeretlek, és te meg így beszélsz velem! – csuklott el a hangja – Nem akarom, hogy így beszélj velem, ne kiabálj!

Gondterhelten, és eléggé fásultan, szemet forgatva felsóhajtottam.

- Jó. Akkor most már abbahagyod? – vittem lejjebb a hangszínem. 

Elvette a szeme elől a kezét, és az ingembe kapaszkodva hozzám simult. Faszom… Nyugi, nyugi, nyugi.

- Ölbe vigyél fel!

- Heh? – vontam fel az egyik szemöldököm.

- Ne hehzzél itt nekem! – háborodott fel durcásan – Vegyél az öledbe, mint egy hercegnőt, és úgy vigyél fel! 

- Nero… - kezdtem komoran, de félbeszakítottak.

- Kérlek! – nézett könyörögve a szemeimbe és már hárítottam volna, mikor hirtelen majdnem összecsuklott. Odakapva a hóna alá nyúltam, és megtartottam. Még mindig kérlelve nézett föl rám, mire gondterhelten sóhajtva alányúltam (nem úgy) és egész egyszerűen az ölembe kaptam, mint egy mennyasszonyt. Ő átkarolta a nyakam, és a vállát a mellkasomba fúrta.

- Szeretlek.

És ezt minden, egyes lépcsőfoknál tudatta velem, egészen addig, amíg a szobámhoz nem értünk, és én berúgtam a lábammal az ajtót.

Lefektettem az ágyra, és már mentem volna ki, mikor megragadta a kezem. De ja vum, van. 

- Szeretlek – csak ennyit mondott. Megperdültem a tengelyem körül, és a szemébe néztem, de nem mondtam semmit. Kívántam őt, mint annak a rendje amúgy. Ő pedig az alkoholtól levedlette a gátlásait – Robert mesélte, hogy szőke lányokat hajítottál ki a szobádból, majdnem minden reggel…

- Ez így van – mondtam meg az őszintét.

- Nem akarom, hogy más lányokkal feküdj le!

- Én meg nem akartam, hogy a Silvermanekkel feküdj le! – kontráztam, mire hevesen megrázta a fejét.

- Nem feküdtem le egyikkel sem! Miért tettem volna, mikor téged szeretlek? Én csak veled akarok! Most is!  

Nem mondtam semmit.

- Sasuke – pirult ki, és erősen szorította a kezem – Kérlek… - lihegte, és én itt már nem bírtam tovább. A szó szoros értelmében rávetettem magam. Fölé magasodtam, és a számat erőszakosan az övére tapasztottam. Két kezét, a feje fölé szorítottam, míg a másik kezemmel, egyre lejjebb és lejjebb mentem, mígnem végül leérve neki ODA és megszorítottam őt ruhán keresztül. Felnyögött, kéjesen megemelve nekem a csípőjét.

- Meleg vagy itt lent – suttogtam, mire válaszul csak a szám után kapott, csókért könyörögve, de még nem adtam meg neki. Feltűrtem a ruháját, és az ujjaimmal rutinosan a tangájába hatoltam, és végigsimítottam rajta.

- Mhm… - nyöszörgött, és megtekerve a csípőjét a tenyerembe préselte magát. 

- Türelmetlen vagy – állapítottam meg, és közel hajoltam. Csak pár centire, sőt még annyira se, voltam az ajkaitól – Kéred?

Hevesen bólogatott, és az alsó ajkába harapott.

- Mennyire?

A mellkasa rettentő gyorsan emelkedett fel s le, izzadni, és lihegni kezdett. 

- Nagyonh…

Végignyaltam az alsó ajkamon, mire felnyöszörgött, és hol a szemembe, hol a számra nézett.

- Sasukeh… Kérlek… - nyögött fel sóvárgón, mire hevesen lesmároltam.  A nyelvemet konkrétan ledugtam a torkán, ő pedig elégedetten a számba nyögött, és egyre forróbb, és forróbb lett ott lent.

Elhajoltam, de ő már kapta volna utánam a kezeit, de azok még mindig a feje fölé voltak szorítva, rángatni kezdte.

- Milyen kapzsi itt valaki… - vigyorodtam el, és elengedve a kezeit, kivéve a bugyijából a kezem, a dereka fölé térdeltem, és végignéztem rajta. Ugyanolyan gyönyörű, mint volt. A kurva életbe már… Megragadva a ruhája alját, egész egyszerűen áthúztam a feje fölött, így már csak egy pánt nélküli melltartó és a tangája takarta el előlem a testét. 

Ismét fölé magasodva,  lenéztem a mellkasára, és e cicijén még mindig ott díszelgett a harapásnyomom. Lehajolva végignyaltam sebet, mire felnyögött, én pedig mögé nyúlva kikapcsoltam a melltartóját, és egy rutinos, begyakorolt mozdulattal eltávolítottam róla, és pont ugyanazon a helyen, ahova már egyszer beleharaptam, ismét megtettem.

- Sasukeh… - nyekergett fel, és az ágyékomnak préselte az övét.

- Kuss… Ha így mondod a nevemet, szex nélkül maradsz, mert magamban elmegyek – suttogtam szenvedélyesen a fülébe, és ismételten lesmároltam elhallgattatás képp, és a tangáját egyszerűen, mint egy zavaró tényezőt, leszakítottam róla. És nem érdekelt, hogy ezek után nem fog tudni alsóneműt felvenni. Eltávolodva tőle, a derekára ültem, és elkezdtem kigombolni az ingem. Szépen, lassan…  Mikor az ingem legaljára értem, és lekaptam magamról, a kezével a hasam felé nyúlt. Megragadtam a csuklóját.

- Nincs nyúlka-piszka… - suttogtam, és visszanehezedve rá, a kezem, a most már felfedett puncijához araszolgatott, és leérve bedugtam neki a középső ujjam. Kéjesen felnyögött, és a karjaimba kapaszkodott mind a két kezével. Elkezdtem járatni benne, mire (ha ez egyáltalán lehetséges) még forróbb lett, mint volt. Valamint, tocsogott a nedvben. 

- Kérlekh… - emelgette a csípőjét, mikor kihúztam belőle az ujjam.

- Mit kérsz? – néztem bele a szemébe.

Válaszul hozzám préselte az ágyékát, én pedig nem bírtam tovább.

Elővettem a farkam, és a lábai közé térdelve, fél kézzel erőszakosan megragadva, felhúztam a combját, és durván, kíméletlenül behatoltam. Elégedetten felsóhajtottam, az alsó ajkamba haraptam, és heves, tüzes tempót diktálva elkezdtem ki-bejáratni magam benne.   

Felnyögött és hátravágta a fejét, mire a nyakához hajolva, végig nyaltam azt. Oldalra billentette a fejét, hogy jobban odaférjek, én pedig harapdálni, és szívni kezdtem, megjelölve őt, minimum egy hétig.  Mindenkinek tudnia kell, hogy kinek a tulajdona. A derekam köré fonta a lábait, és a fülembe nyögve végig karmolászta a hátamat, én pedig kíméletlen tempóra váltva, gyorsítottam.

- Hangos vagy – nyögtem egyet kéjes vigyorral, és a fogaim közé zárva az alsó ajkát, végig szántottam azt. Erotikusan felnyöszörgött, mire elengedve azt a jó száját, betapasztottam azt az enyémmel. Még löktem rajta párat, mikor a körmeit a lapockámba mélyesztette, és hátravágva a fejét, egy nagyot nyögött és megfeszült. 

- Sasukeeeh!

Nem se kellett sok idő, és rögtön követtem én is, de persze nem belé mentem el, hanem a lepedőre.

Rárogytam. Izzadt testünk egymásnak préselődött, és a szobát betöltötte a zihálásaink hangja, meg a kintről beszűrődő Love Me Like You Do.

.

- Lemegyünk…? – szólalt meg Nero mellettem még mindig elég ittasan, mikor én az ágyban félig ülve rágyújtottam, ő pedig a mellkasomhoz bújt, magára húzva a takaróval. Úgy festett, mint egy jóllakott óvodás. Egy szexi jól lakott óvodás. 

- Nincs bugyid, kócos vagy és ki van szívva a nyakad – fújtam ki a füstöt lazán. 

- Akkor jó… - elégedett meg a válaszommal, és lehunyta a szemét.

– Mimoza –

- Merre mennek? – szólaltam meg, mikor megláttam, hogy Nero és Sasuke az emelet felé támolyognak. Azaz csak Nero támolyog – Mit csinálnak?

- Azt, amit én is akarok a stílusomba veled – adta meg az egyértelmű választ Rayne, egy élvhajhász, és buja vigyorral a képén, mire éreztem, hogy a testemből az összes vér, az arcomba vándorolt. 

- Akarni lehet – fújtam fel az arcom durcásan, és karba tett kezekkel elfordultam, mire éreztem, ahogy a combomra téve a kezét, lassan elkezdi felgyűrni a szoknyám. 

- Meg is kaplak – suttogta a fülembe

Ijedten felnyögtem, és a kezére csaptam.

- Bírj a hormonjaiddal, Rayne! – szóltam rá, mire felnevetett – Perszeeee, nevess csak! – durciztam be – Én addig megyek sütiért – álltam fel a kanapéról, és a sütis pult felé vettem az irányt, ám odaérve elgondolkoztam.

Nagyon szuggeráltam a francia krémest is, de a fánkok is rohadt jól néztek ki. Nagyon erősen koncentráltam, míg végül döntöttem. Így hát a számba véve egyet közülük, felkaroltam egy jó nagy ezüst tálcával a fánkokból, és elindultam visszafelé Raynehoz, ám az említett kanapétól, körülbelül két méterre megtorpantam. 

Ott ült Rayne, az ÉN Raynem, mellette az ÉN helyemen egy kb 20 éves lány, nagyon közel ülve hozzá. Elkerekedett szemekkel néztem őket, és furcsa érzés támadt a gyomromban. Szorító, kínzó érzés, s mikor az a céda, neki is dőlt és tovább csacsogott hozzá, ez még inkább felerősödött. Hiába Rayne nézte Rayne egyszerűen levegőnek, mert ez a csajt kurvára nem tántorította el. Szépen lassan, képembe lógó hajjal, közelebb lépkedtem, így hallhatóbb lett a párbeszéd is.

- Eszméletlenül helyes srác vagy. Szinte földöntúlian gyönyörű, be kéne tiltani. Még szeplőid is vannak – kuncogott a csaj,j a… ÉN imádom a szeplőit – És olyan magas vagy. Kidolgozott… Szívesen megnéznélek közelebbről, nem vonulunk félre? - és A MELLKASÁRA TETTE KEZÉT. RAYNE MELLKASA AZ ENYÉM. AZ EGÉSZ RAYNE AZ ENYÉM. 

- Ok – adta a rövid, flegma választ Rayne – Lehet takarodni. Van barátnőm, de ezt elpofáztam már. Hányszor kell még neked elmondani?

- Akár százszor is elmondhatod, ha egyszer nem érdekel – és itt az érzés, kínzóvá vált, ugyanis azaz utolsó ribanc AZ ÖLÉBE ÜLT. Az ÉN Raynem ölébe ült… Elsötétült a fejem. Neeem… Nem. Ezt nem játsszuk te undorító kurva.

Odalépve, lesöpörve a tálcáról a fánkokat, fejbe kúrtam vele a csajt, mire az egész egyszerűen a földre esett. Szenvedve a fejéhez nyúlt, és fordult volna felém, de még egyet kapott a tálca élével. S mikor legközelebb emelte volna fel a buksiját, rátapostam, és a fején kezdtem el pihentetni a lábam.

- Ő. Az. Enyém – emeltem ki minden egyes szót, eszelős ábrázattal lenézve rá – Csak az enyém. Ne érj hozzá, mert még bepiszkítod őt, világos? – mosolyogtam végül rá ártatlanul, és a hajába törölve a cipőmet, elléptem tőle, és arrébb lökve a lábammal, Rayne ölébe ültem, és keresztbe tett lábakkal, karba tett kezekkel, kinyújtottam a földön fetrengő csajra a nyelvem.