CXXVII. Fejezet

– Nero –

Mikor végre becsukhattam utánuk az ajtót, és egyedül tudhattam magam, egyből az ajtónak dőlve, lecsúsztam a földre és sírni kezdtem a plafon felé bámulva. Naokinak igaza van... Ez tényleg nem fog egy hamar begyógyulni, mint egy karcolás! Nagyon-nagyon fájt a szívem. Eszméletlenül... Mimit akarom... Ő az egyetlen ezen a Földön, ezen a világon, aki mindig megért és sose bántana engem, soha nem akarná, hogy sírni lásson! Mimit akarom... Mikor kibőgtem magam, megtöröltem az arcom és még jobban rendet tettem, hogy a bátyám ne vegyen észre semmit. Már csak egy fedő sztorit kellett kitaláljak a betört konyhaszekrény üvegére.

Másnap délelőtt befejeztem a rajzot és a bátyám is haza jött.

- Stacyt hol hagytad? – kérdeztem, miután megöleltem.

- Ő maradt még az anyjáékkal. Pfú ez a család... - fújta ki magát – Elég kemény bazdmeg..

 - Hát, egyik családban könnyű – mosolyogtam rá.

- Már nem is tudom, hogy akarom-e Stacyt – vágott pléhpofát.

- Chaniii!!! – szóltam rá mérgesen. Oké, nem kedvelem azt a lányt annyira, de ha szereti a bátyámat, akkor...

- Nyugi már – nevetett fel, aztán a konyhába lépett – Öhm, azzal mi történt? – kérdezte nagyokat pislogva a betört üvegre mutatva.

- Hát semmi, igazából. Csak kicsit erősebben csuktam be a kelleténél – mondtam tök úgy, mintha ez lenne az igazság. Közben képek ezrei villantak be a fejemben a valódi történetről.

- Figyelhetnél jobban – rázta meg a fejét – Majd holnap elviszem meg csináltatni vagy valami – nézegette a szekrényajtót, aztán inkább hagyta a fenébe.

- Főztél valamit? – bújt bele a hűtőbe.

- Nem igazán, de van krémes – mondtam.

- Azt már fel fedeztem – bújt ki belőle és már félig tele volt a szája a tegnapi sütivel, amiből Naoki is megevett vagy négyet.

- Örülök neki – nevettem fel, ahogyan ízlelgette és tiszta krém volt a szája.

Hogy ez után mi történt? Nem sok. Naoki másnap eljött a rajzért, megköszönte (vagy háromszor megölelt), megdicsért, aztán elment. Utána este írt facebookon, hogy osztatlan sikere lett és, hogy az apja akarja, hogy lerajzoljam őt portréban.

Aztán eltelt közel két hónap, már augusztus utolsó előtti hetében járunk. Mimivel elkezdtünk minden nap beszélni telefonon és fura mód, nagyon vágyott a társaságomra, épp úgy, ahogyan én az övére. Voltunk párszor lent a parton, Rayneval természetesen, aki közölte, hogy már ő sem beszél Sasuval. Apropó Sasuke. Nagyon sokat sírtam miatta és érte. Mindenki tudja, milyen egy szakítás után, főleg, ha a szerelmed egy elmebeteg. Nem láttam az óta a balhéja óta, amit leművelt nálam. S az óta nem láttam Narouekat sem. Bár Naoki egyszer rám irt még a múlt héten, hogy mi van velem, de ennyi. A bátyám újra a régi és lelkileg kezdtem helyre állni.

Éppen túl lépve a piros női hetem után, pancsoltam a medencében (mert nekünk olyanunk is van.. És igazából nem pancsoltam, csak relaxáltam, miközben félig a medence szélén támaszkodtam, és egy magazint olvastam), amikor Chani jött ki az üvegajtón, kezében a telefonommal.

- Hugi, valami Robert keres téged! – tartotta felém az iPhonom, amin egy folyamatban levő hívás volt. Robert? Sasuke apja? Miért? Már ezer év óta nem beszéltünk...

- Köszi – vettem el a telefont és a fülemhez tartottam – Igen?

- Szia Nero! – jött egy vidám, rég nem hallott mély hang a vonal másik végéről.

- Szia Robert – mosolyodtam el és komolyan összeszorult a szívem.

- Hogy vagy? Rég nem beszéltünk... A fiam nem mond semmit!

- Hát... Röviden annyi, hogy szerinte én és Narou tehetünk mindenről, miközben én nem csináltam semmit, csak az a szemét – néztem fel közben a bátyámra, aki leült a medence szélére és bele lógatta a lábait a vízbe, közben érdeklődve figyelt.

- Sejtettem, hogy köze van egy Silvermannek ehhez.. – motyogott.

- Hát igen. Bár már közel két hónapja nem foglalkozik velem Narou se, hál' Istennek.

- Az jó! Ennek örülök, már mentem volna Scotthoz, hogy lebasszam a fiát!

Felnevettem.

- Rossz nézni, ahogy nem veszi be a fiam a gyógyszereit és napról-napra rosszabb állapotban van. Mellesleg gyakran hajít ki szőke lányokat a szobájából szinte minden reggel…

- Hmm – csak ennyit tudtam felelni a meséjére. Most mondjak? Fáj… Ráadásul ennek az infónak hála, már elöntött a féltékenység is, hogy másokkal szexel…

- Hiányzol ám, te lány!

- Te is nekem – húztam el a szám.

- A fiam komolyan kész árnyék nélküled...

- Hm. Ő döntött így... – miért érzek mindig keserű ízt a számban és gumót a torkomban, akárhányszor róla kell beszéljek?

- Rosszul döntött!

- Majd csak túl leszünk ezen!

- Ha rajtam múlik, nem. Ugyanis szeretnélek titokban elhívni a hétvégén megrendezendő szülinapomra! Idén töltöm a 40-et! – büszkélkedett – És szeretném, ha ott lennél! Pár rokonom is ott lesz, akiket még nem ismersz, de már hívtam a Crusader családot is, hiszen Brad nagyon jó barátom, így Rayne és Mimi is biztos ott lesznek! – győzködött én pedig haboztam. Nem akarok elmenni, nem akarom látni őt... Lassan két hónap telt el... Már kezdtem volna túl lépni.

- Jól van, elmegyek – adtam meg magam. Picsába már...

- Ez remek! – örült a fejének – Ennek fejében szeretném, ha lediktálnád nekem a 15 kedvenc zeneszámodat... Mindenkitől elkértem a dal listájukat, így össze tudok állítani egy hosszú, hosszú lejátszási listát, amíg megy a buli!

- Öhm, rendben, akkor már is mondom – szedtem össze a fejemben azokat a számokat, amiket nagyon szeretek. Mivel nagyon sok zene van (többek közt Shawn Mendes – Stitches, Nelly – Just a Dream, Jorge Blanco – Te Esperaré, Justin Timberlake feat. Ciara – Love, Sex, Magic és Enrique Igleasias feat. Ciara – Takin' Back My Love stb. stb.), ezért igyekeztem olyanokat megadni, amit mindenki ismer és jó szám is. Végül ezeket diktáltam le neki:

Take That – Love Love

Ellie Goulding – Love Me Like You Do

The Cab – Living Louder

Keane – Somewhere Only We Know

Toni Braxton – He Wasn't Man Enough

Push Play – Midnight Romeo

Olly Murs feat. Flo-Rida – Troublemaker

Sanna Nielsen – Undo

B.A.P. – I Remember

Dirty Dancing – Hungry Eyes

Michael Jackson – Remember the Time

George Michael – Father Figure

Cascada – Everytime We Touch

Rick Astley – Never Gonna Give You Up

Bon Jovi – Wanted Dead or Alive

- Hű, Nero! Milyen változatos a zenei ízlésed – lepődött meg Rob', mikor végeztem.

- Igen, tudom – mosolyodtam el.

- Hát, köszönöm szépen! Akkor holnap után, szombaton este 6-kor várlak!

- Rendben, ott leszek – ígértem meg.

- Helyes. Na, csáó – köszönt el, s hallottam a hangszínén, hogy mosolyog.

- Heló – köszöntem én is el, majd egy nagy sóhajjal a fűbe dobtam óvatosan a telót.

- Na mi az? – kérdezte Chani , aki végig ott ült és várt, hogy ezt megkérdezhesse.

- Robert meghívott a szombat esti szülinapi bulijára... – meredtem magam elé.

- És?

- Öhm... Hahó! Robert Sasuke apja !!

- Óóó... – esett le neki – Akkor ne menj – húzta el a száját.

- De, megígértem neki... És amúgy is, ha minden igaz, ott lesz Mimi is! Beszélek vele – vettem újra magamhoz a telefont és tárcsáztam barátnőm számát. Hatot (!) csörgött, mire felvette.

- Szia Neruciiim – vidult.

- Szia Mimim, figyelj csak, te holnap után ott leszel Rayneékkal Sasuke apjának a buliján? – kérdeztem.

- Szombaton? – kérdezett vissza.

- Igen.

- Jhaa, azon igen, ott leszünk, miért, téged is elhívott???

- Úgy néz ki – húztam el a számat.

- Oú… Gondolom, nemet mondtál neki…

- Igent mondtam.

- Miért?! – lepődött meg.

- Mert szinte könyörgött a hangszínével…

- Jó ötlet ez?

- Nem hiszem…

Miután kibeszéltük magunkat, a hét maradék egy és fél napjában végig görcsöltem azon, hogy vajon milyen lesz, amikor újra látom a történtek után… Nagyon féltem. Végül, szombaton este már a tükör előtt álltam egy ultra vékony pántos, fehér, combközépig érő ruhában, aminek egy vékony fekete, strassz köves öv volt a derekán. Felvettem egy hozzá illő fehér lábujjas sarut, aminek a lábujj és boka pántján szintén strassz kövek voltak. A hajam be volt kicsit hullámosítva és minimális sminket tettem fel. Aztán meghallottam egy dudálást, ami jelezte, hogy Rayneék voltak olyan kedvesek, hogy eljöttek értem. Felkaptam Robert ajándékzacskóját (vettem neki egy inget és egy fényképalbumot, mert mindig panaszkodott, hogy sosincs ideje olyat venni a sok képeinek) és lerobogtam a lépcsőn. Elköszöntem a turbékoló bátyáméktól és hamar a házon kívül tudva magam, bepattantam Rayne apjának a kocsijába, hátra, Mimi mellé (ő ült középen).

- Sziasztok! – köszöntem mindenkinek.

- Szia Nero – ölelt meg egyből Mimi (aki amúgy egy sima fehér női blézert viselt, nyakában egy nagy fehér masnival, s az egész be volt tűrve egy kék térd föléig érő szoknyába).

- Szia – köszönt Brad kedvesen.

- Cső – morgott Rayne a maga módján.

- Csáó drága – intett nekem hátra Rayne anyja, aki végig a telefonját nyomkodta. Így indultunk meg és léptünk be együtt tíz hosszú perc út után a Matsuko lakba.

– Rayne –

Csak, hogy tudjátok nálam, mi a szitu, Josh az utóbbi incidensek után nem jelentkezett és Mimoza a baszásunk után pedig minden hirtelen mozdulatomra és megszólalásomra megrezzen. És gecire nem vártam ezt a Matsuko szülinapot, mert éppen örihari van Sasukével és időtlen idők óta nem beszélünk már. De mivel fater meg az ő faterja BFF-ek, ezért köteles vagyok őt elkísérni oda. Ami csak tetézni fogja a hangulatot, az Nero jelenléte. De legalább itt van nekem Mimi, akinek a kezét fogva léptem be az ajtón. Matsuko rokonok mászkáltak fel, s alá mindenféle elegáns öltözékben (bezzeg én a farmerommal és az ingemmel), kicsi koktél poharakkal a kezükben, miközben a háttérből szólt a Blood ont he Dancefloor – Call Me Master. Na mi az, cska nem az én top 15-ös mixem megy éppen? Pont jókor!

- Brad, hát eljöttetek!! – tárta szét a karját Robert elénk sietve és megölelgette apámat. Anyát egy puszival, engem kézfogással, Mimit egy haj összeborzolással és Nerot egy szívélyes öleléssel köszöntötte.

- Boldog szülinapot, haver – paskolta meg apa Robert vállát és a kezébe nyomott egy óriási ajándékcsomagot.

- Köszönöm – vigyorgott a csávó.

- Boldogat – pattogott Mimi aranyosan, mint egy kisgyerek, miközben folyamatosan fogtuk egymás kezét. Amíg Nero és Robert egymást nyáladzották, addig félre hívtam Mimit és leültünk a nappaliba az egyik kanapéra. Az ott lévő asztalon egy halom süti volt és néhány boros üveg. Mimi persze azonnal elvett vagy két különböző sütit, miközben én idegesne néztem körbe a nappaliban, az előszobán és az onnan nyíló konyhán, majd a lépcsőn.

- Sasukét keresed? – kérdezte Mimi a sütijeit majszolva.

- Igen, őt keresem – morogtam oda.

- Miért? – kérdezősködött.

- Csak mert – adtam a leszűkített választ, mert igazából én sem tudom, miért keresem annyira, csak egyszerűen kerestem.

- Annyira finom ez a süti – vett el egy újabbat, amin elmosolyodtam.

- Akkor egyed – puszilgattam meg a fejét, és magamhoz húztam, aminek következtében félig rám feküdt és úgy evett, miközben hallgattuk az én mixeimet. Mert, hogy Robert begyűjtött tőlem s meg Mimitől is 15 kedvenc számot, hogy valami hülye mixet össze tudjon állítani.

Szóval dögledeztünk az én szerelmemmel a kanapén, amikor ismerős hangzavar ütötte meg a fülemet. Egyből felültem normálisan a bejárati ajtóhoz fordultam, ahol apámék, Robert és Nero fogadta Scottot, meg a mögötte álló két idióta fiát.

- Ezek meg mit keresnek itt? – sziszegtem.

- Bajt – mondta Mimi bamba fejjel. Szuggeráltam őket, egészen addig, amíg apa intett nekem a fejével, hogy menjek oda.

- Gyere – álltam fel és nyújtottam Miminek a kezem, aki megfogta, miközben a másik kezével még egy adag süteményt felmarkolt. Átverekedtük magunkat a tömegen és odamentünk hozzájuk. Természetesen félre kellett vonulnunk.

- Szóval, mit kerestek itt? Nem hívtalak meg titeket! – sziszegett Robert, miközben a konyhában álltunk így kilencen.

- Tudom, hogy nem, de ez fontos. Szülinapi ajándékot hoztam, csak azért jöttem el, máskülönben sose jönnék ide – fintorgott Scott és a kezében egy köteg papírt szorongatott.

- Miről van szó? – tért a tárgyra Robert.

- Mivel még mindig nem tudjuk, hogy ki a Bolbecünk gyilkosa, ezért biztos vagyok benne, hogy csak is a mi embereink közül lehet valaki!! Hogy miért, azt nem tudom, de itt vannak az össz gyanúsítottak. Az enyémeim közül, Brad és a te embereitek közül is – nyomta a papírokat Robert kezébe – Nyálazzátok át és az elkövetkezendő napokban, ezt intézzük.

- Nagyszerű, mióta is lettél te itt a főnök? – kérdezte Robert ingerülten.

- A másik dolog – hagyta figyelmen kívül Scott – Hogy lenne pár érkezendő szerv, drog és pénz mindhármónknak attól az aranylelkű embertől, akit még hónapokkal ezelőtt megbíztunk vele. De mivel mi nem érünk rá, ezért egyértelmű, hogy a puncikáink fognak elmenni helyettünk! – nézett itt rám Scott, miközben a szivarjába szívott.

- És hová kéne mennünk? – kérdeztem összehúzva a szemeimet.

- A második szomszédos országunk fővárosának bűnös negyedébe – válaszolta.

- De, hát oda egy nap az út – képedtem el.

- És?

- És mivel megyünk??

- Kaptok egy nagy, fekete dobozos Mercit.

- Remek, és a határon, hogy jövünk vissza ezekkel?

- Az emberünk mindent megold, ne aggódjatok már ennyit – forgatta meg a szemeit.

- Jó – masszíroztam meg az orrnyergem – De akkor jön velem Mimi is! Mert nem hagyom itthon egyedül…

- Remek, már megint jönnie kell a törpe kurvának – csapkodott egyből Narou, aki egész eddig csendben ácsorgott.

- Mimi – szólt rá élesen Nero, mire a tag csak sóhajtva elfordult.

- És, ha Mimi jön – kezdtem, de az én kis aranyom elengedte a kezem és félbeszakított.

- Akkor Neruci is – ölelte át az említett lányt és el sem engedte.

- Én biztos, hogy akarok menni? – kérdezte Nero.

- Igen! – nézett fel rá Mimi szinte ellentmondást nem tűrően.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – morogtam az orrom alatt.

- Matsuko, hol a hülye fiad? Őt is avassam be külön?! – kérdezte Silverman papa Matsuko papát.

- Nem, majd mi átadjuk neki – sóhajtott Robert.

- Remek! – csapta össze a tenyerét Scott – De ha lehet, még ma, mert holnap után már indulás van!

Na itt még a fiai is felhangoztak.

- Ne nyavalyogjatok már, mint a fürdős kurvák basszátok meg! Mi meg húzzunk innen a picsába! – lökött egyet Scott Naroun, az ajtó felé. Mimi meg Nero mentek Naoki után, mert az adott tag közben szóba egyedett velük.

- Mi addig gyűljünk a konyhába, mert most hozom a tortát! – tapsolt kettőt Robert és mindenkit a konyhába csődített. Én láttam, ahogy Sasuke jön le a lépcsőn és felénk tart. Ekkor az ajtóhoz néztem és Nero éppen Naoki nyakát ölelte át, aki meg az ő derekát és Mimi édesen mosolyog rájuk. Ekkor Narou elrángatta onnan Naokit, én meg megfogtam Mimi kezét hirtelen, amitől megugrott és rémült íriszekkel meredt rám.

- Nyugi – suttogtam, és magam elé húztam, majd a vállára téve a kezem, tereltem Robert felé, miközben Sasuke eléggé szúrósan meredt mind a hármónkra.