CXXVI. Fejezet

– Narou –

Nem válaszoltam semmit a feltevésére. Tényleg semmit. Csak két kezembe fogva az arcát közel hajoltam és megcsókoltam. Igen. Meg. Ne lincseljetek meg érte! Ám ő ennek annyira nem örült. Nagyon régen csókoltam meg, és jobb mint amire emlékeztem. Ha Nero egy drog, akkor sürgősen le kell szoknom róla, vagy gondok lesznek...

Rángatózott és verte a vállamat az ökleivel, próbált eltolni, de én egyre közelebb húztam magamhoz, ő meg egyre inkább ellenkezett. A pult felé löktem, ő meg igyekezett a csípőjével visszalökdösni magunkat az eredeti helyünkre. Már kezdtem beindulni. De nagyon durván. Kevès választott el attól, hogy ne kapjam meg itt és most. Nagyon kívántam már. Ennyi választott el csak, konkrétan;

- N... Narou! Narou! – hallottuk az öcsém álmos nyöszörgését, mire egyből elugrottam tőle. Francba... Idegesen félrepillantottam, és igyekeztem Nero tekintetét is most kerülni... Majdnem lebuktam. Nem akarok újabb vitát, nagyon nem. Odasétáltam a kanapéhoz. Álmosan, nyűgösen nyöszörögve dörzsölgette a szemeit, úgy festett, mint egy hisztis kölyök, aki még nem akar felkeni. 

- Felkeltél öcskös?! – raktam karba a kezem, mire kipattant a szeme, és kis híján leesett a kanapéról.

- TE ITT VAGY?!! – hőkölt hátra – MIÓTA?! ÉS MIK EZEK A SEBEK RAJTAD??!! ÁTMENT RAJTAD VALAMI?! – kapott majdnem szívbajt, majd végigmért – Elég szarul nézel ki, fivérem – fintorodott el.

- Én a te szétütött pofázmányoddal inkább nem szólnék be - néztem le

- De... komolyan. Mit keresel itt?

- Mindegy. 

- Matsuko merre ment? – nézett körbe a fejét kapkodva.

- Mindegy.

- Veled mi van? Jól vagy? – kíváncsiskodott tovább

- Mindegy.

- Szerintem, mennetek kéne - hallottuk meg Nero hangját, aki egész eddig csendben volt és... port törölt. Felbasz.

- Nero! – ült fel egyből Naoki – Jól vagy?? Ne haragudj, hogy nem tudtalak megvédeni! Nagyon bántott?

- Semmi baj – mosolygott – Jól vagyok Naoki. Te hogy érzed magad?

- Fáj a pofám – tapogatta meg szenvedve

- Kaptál fájdalomcsillapítót. El fog múlni – sétált oda hozzá és megsimogatta a buksiját – De most már mennetek kéne – nézett olyan szúrós szemecskékkel rám ismételten, hogy fizikailag fájt. Huppsz.

- Csináltál valamit megint?! – nézett rám nagyokat pislogva, amolyan „Mondd, hogy nem” fejjel Naoki, mire csak vállat vontam. Jobb, ha erre nem válaszolok.

- Akkor menjünk Naoki, eleget döglöttél már itt – indultam meg a bejárati ajtó felé, amit meg is böktem – Ezt csukd be, és ne nyissd ki senkinek, főleg ne egy Matsukonak! – ez egy aprócska jó tanács volt Nerucinak.

Erre is ugyanolyan gyilkos tekintettel nézett rám, aztán az öcsémre, aztán megint rám. Bűntudatom lett. Faszom!!

- Komolyan... valami nem okés most? – nézett ránk értetlenül az egyik szemöldökét felvonva az öcsém.  Szinte könyörögve néztem Nerora. Ha Naoki ezt megtudja...

Tényleg, mélyen, nagyon mélyen a szemébe néztem, ő meg dühös éllel a tekintetében viszonozta ezt. Nem tudok meddig szemezhettünk.

- Semmi, Naoki – sóhajtott végül és ismét megpaskolta az öcsém fejét, ami most, hogy a tesóm állt, kissé komikusan festett, mert Naoki magasabb nála.

- Hááát... oké – vonta meg a vállát – Jobbulást Nero. Remélem, hamar begyógyul a sebed. 

- Áhh ez csak egy karcolás, egy hét max, és már azt se fogom tudni, hol szereztem – legyintett mosolyogva Nero, mire az öcsém megrázta a fejét és Nero mellkasának a bal oldalára bökött, ahol a szíve van.

- Én erre gondoltam. Amit Matsuko csinált most neked a baromságaival.

Nero erre csak amolyan szenvedős „Miért vagy ilyen aranyos?!” ábrázattal nézett az öcsémre és a nyakát átkarolva megölelte.

- Vigyázz magadra Naoki, és gyógyulgass rendben? – simogatta a hátát.

- Rendben! Majd írj a rajz miatt oké? – hajolt el.

- Mindenféleképpen!

- Akkor, szia! – csoszogott mellém az öcsém és integettek egymásnak. Én meg csak kaptam egy „Szörnyű ember vagy” nézést és egy szimpla sziát. 

- Biztos nem történt semmi? – kíváncsiskodott tovább Naoki mikor már a kocsiban ültünk.
- Mindegy – tudtam le ennyivel, és hajtottam tovább hazáig.

– Mimoza –

Le kellett neki vetkőzzek! Értitek ti is igaz? A saját bátyám előtt kellett vetkőznöm, úgy hogy közben árgus szemekkel nézett engem folyamatosan! Rettentően megalázó volt. Tudjátok ki csinált ilyet? APA. AZ ÉDESAPÁM. Anyával! Mikor nem hitte el, hogy baszni volt és végigellenőrizte a testét, és ha talált rajta valamit, akkor szanaszét kefélte! Ugyanezt ismételte el most is. VELEM. Csak nem kefélt meg. Lehet, hogy nem szándékosan játszottuk el újra ugyanazt, de fizikailag rosszul lettem.

Betámolyogtam a fürdőszobába, és megengedtem a fürdőben magamnak a forró vizet. Mikor a kád majdnem csordultig teli lett, ledobálva magamról a cuccaimat beleültem. Végigsimítottam magamon a sebeket, mindegyiket attól a két embertől kaptam, akiket a legjobbam szeretek a világon. Lecsúsztam a kádban, hogy csak orrtól fölfele látszódjak ki. Lehunytam a szemem és leszánkázott egy könnycseppem. Nerot akarom... Nero soha sem bántana engem se fizikailag, se lelkileg... Ez volt az utolsó gondolatom, mert utána a meleg víz, és a pára hatására elaludtam a kádban.