CXXIV. Fejezet

Újabb feliratkozó:$$*-*♥♥♥ Ismét egy jó kis bunyós rész jön:D

– Naoki –

- Azta, Nero! – csillant fel a szemem, mikor az ágyán ülve árgus szemekkel néztem, ahogy áll a vászonnál és rajzol. Szinte alig pislogtam – Nagyon szép! Rohadt tehetséges vagy! – dicsértem meg, teljesen jogosan, mert tényleg eszméletlen ügyesen rajzol.

- Köszönöm Naoki, aranyos vagy – fordult felém kedves, jóleső mosollyal – Ízlett?- bökött a fejével az előttem lévő tányérra, amin kb. 5 perce négy nagyon finom sütit hozott fel, amit persze másodpercek leforgása alatt el is pusztítottam.

- Ühhüm – bólogattam hevesen, majd a kezeimre néztem. Tiszta habos volt mindkettő, ugyanis egy rendkívül krémes sütiről volt szó – Kimehetek megmosni őket? – mutattam fel a mancsaimat.

- Hogyne – mosolygott – Kimész, és jobbra a második ajtó – adta meg a koordinátákat, mert szerintem volt egy olyan sanda gyanúja, hogy rohadtul nem tudom, hol a fürdőszoba.

- Kösziii – pattantam le az ágyról, és a szobából kiszökkenve a fürdő felé vettem az irányt. Most menőzhetnék, hogy háhh, elsőre megtaláltam, de ez nem igaz, kurvára nem elsőre találtam meg, ugyanis először vagy két vendégszobába is benyitottam, míg végül meg lett. Éppen mostam a kezem, a ritka aranyos csoki (!) formájú szappannal, mikor csöngettek. Ötletem se volt ki az, szóval inkább vártam, hogy Nero nyisson ajtót, főleg, hogy nem az én házam. De azért a füleimmel kagylóztam, hogy azért tisztában legyek mi folyik kint. Rettentő kíváncsi ember vagyok, mondtam már? Nem? Akkor most mondom. Szóval nagyba hallgatóztam, mikor egyszer csak Nero sikítása ütötte meg az amúgy is érzékeny füleimet. Rögvest kisiettem a fürdőből, és megtalálva a lépcsősort, aggódó ábrázattal lecsörtettem a földszintre.

- Nero, minden oké?

- ELÉG! HAGYD ABBA – megint Nero hangja. A konyhába siettem, és akkor megláttam. Matsuko állt ott, és szorosan a falnak szorította Nerot!! Lecövekeltem az ajtóban. Mi a faszt keres ez itt? Miért bántja Nerot?! Látszott, hogy nincs teljesen magánál, de ezt akkor láttam meg véglegesen, mikor felém fordult. Szemei eszelősen elkerekedtek, és tisztán látni lehetett, ahogy a vörös köd a szemére telepszik. Valami rosszat csináltam? Én csak… lejöttem.

- MÁR A KIS SILVERMAN FASZA IS KELL?! – ordított szegény lányra – MÁR AZ IS KELL?! SZÉTBASZTA MÁR Ő IS A LYUKADAT, IGAZ?!

Miiiii?

- Matsuko, teljesen félreérted – siettem oda hozzájuk, és próbáltam lehúzni szegény szerencsétlen Neroról – Megtennéd, hogy elengeded csórit?! Semmi ilyenről nincs szó… - ám itt felém fordult, és teljes erejéből megajándékozott engem egy jobb horgossal. Hátra baszódott a fejem a konyhaszekrénynek, betört az üveg és ezután elvesztettem az eszméletem.

 – Sasuke –

- Már abba kéne hagynod Sasuke, túl sok lesz ez már – szólt rám Bob, már a hatodik feles után, miután leraktam a telefont.

- Nem érzem soknak – néztem rá morcosan – Nekem így jó, te pedig adj még egy kört, mert kurvára ideges vagyok!

- Remélem, nem akarsz még autóba szállni ezután… - méregetett rosszallóan.

- Bob – sóhajtottam – Nem vagy az apám. De ha annyira akarod, elárulom, hogy de! De, terveztem még kocsiba ülni, ugyanis van még egy kis dolgom!

- Megint csajt mész szerezni? Így akarod pótolni azt a kislányt? – kérdezett rá rögtön, mire rögtön lecsaptam a pohárkát az asztalra. Nem török szét semmit, nem borogatok, nem török szét semmit, nem borogatok, nem török szét semmit, nem borogatok. Egy hirtelen mozdulattal összetörtem a kezemben lévő poharat, mire az emberünk hátrahőkölt.

- Bob, ne idegesíts fel – néztem rá sötéten, majd eldobtam a maradványait a pohárnak. Már úgy is üres volt. Egy kósza szilánk se maradt a kezembe amúgy. Már sokszor törtem poharat, rutinos vagyok – Hagyd azt a felest, inkább megyek – pattantam le a bárszékről, és lecsaptam a pultra egy húszast – Nesze – és ezzel szépen, elegánsan, mint aki jól végezte dolgát, távoztam. Hogy mi is az a halaszthatatlan dolgom?? Nero. Az alkoholtól levedlettem a gátlásaimat. Meg kell büntetnem azért, amiért tegnap láttam, hogy a Silverman kocsijából szállt ki. Megdugta? Tuti dugja az a köcsög. Dugja az ÉN nőmet. Nem érdekel, ha szakítottunk Nero az én nőm. Tudtam! Tudtam, hogy ez a Narou geci még kavarni fog, és láss csodát! Most már kefélgetnek! A kocsiba pattantam, és Nero házához hajtottam. Rég voltam itt. Jöjjön egy kis nosztalgia vasút. Kipattantam a volán mögül, és a bejárathoz lépve csengettem. Már kerek tíz másodperce várok arra, hogy kinyissák. Az túl sok idő. Idegesen dobogtattam a lábammal. Már azon gondolkoztam, hogy betöröm, mikor nyílt az ajtó. Ott állt a küszöbön egy szál otthoni kis topban, és picsa nadrágban az én kis drága exem.

- Sasuke…

Ám én válasz helyett, csak megragadtam a két csuklóját, és belöktem az ajtón. Nem is engedtem, hogy becsukja. Minek?

- Sasuke, elég! Ez fáj! Mit keresel itt?! – próbált rángatózni, és folyamatosan tolatott, én meg egész egyszerűen a konyha felé löktem, de a két csuklóját nem engedtem el. Megállás nélkül hátráltunk, majd a falnak basztam a nőies kis gyöngéd testét, és az ágyékommal a falnak nyomtam.

- Kefélgetünk, kefélgetünk? – suttogtam közel az arcához – Már másnak is szétteszed? Igazam van? Nem csak nekem!

Bekönnyezett.

- Sasuke mégis miről beszél… - ám itt erőszakosan a mellébe haraptam, pont a leragasztott sebe mellé, mire felsikított.

- Ezt kapja az, aki ide-oda ilyen farok állító szerelésekbe mászkál – sziszegtem idegesen, és elhajolva lekevertem neki egy pofont, majd rögtön ezután a másikba haraptam.

- ELÉG!! HAGYD ABBA!!!

Ám ekkor lépteket hallottam, és odakaptam a fejem. NA?? KI TALÁLJÁTOK KI ÁLLT OTT?! A KISEBBIK SILVERMAN!!

- MÁR A KISEBBIK SILVERMAN FASZA IS KELL?! - ordítottam teljesen kikelve magamból – MÁR AZ IS KELL?!! SZÉTBASZTA MÁR Ő IS A LYUKADAT, IGAZ?! – ám ekkor megragadták a vállam. Valamit mondott Silverman #2 de kurvára nem érdekelt. Megperdülve, csak egy óriási jobbhorgossal jutalmaztam, mire hátraesett, és a fejével betörve a konyhaüveget, eszméletlenül a földre zuhant, magával rántva majdnem a fél konyhát.

- NAOKI!! – sikított fel ijedten Nero, mire a torkához kaptam.

- Te inkább magad miatt aggódj de a dugópajtásod miatt! – és ezzel az asztallapra vágtam, és fölé magasodtam – HÁNY CSÁVÓVAL AKAROD MÉG MEGBASZATNI MAGAD, MI?

- ELÉG!! – sikított.

- AZ ÉN FASZOM MÁR NEM IS ELÉG??! MÁR KÉT SILVERMAN FASZ IS KELL?!!

- Sasuke… Kérlek! Elég már!! – könyörgött nekem zokogva, én pedig az elsötétült szürke íriszemmel egyenesen az ő rémült, zöld szemeibe néztem, egészen addig, amíg le nem rántottak róla.

– Narou –

Ne kérdezzétek épp miért hajtok Neroék háza felé! Igeeen, szeretem tudni épp mit csinál az öcsikém, és hogy épp kivel csinálja, (most per pill a kedvesemmel, szóval emiatt nem aggódok kivételesen). Mi van vele, él-e még, szóval gondoltam, átnézek, hiszen úgysincs jobb dolgom… A ház előtt leállítva a motort, egy kurva ismerős kocsit láttam meg szintén leparkolva ide, de valahogy nem jutott eszembe kié… Evett is a fene rendesen, mert gecire ismerős volt. És mindjárt meg is tudjátok kié is volt ez említett Audi… hogy gyújtottam volna fel abban a pillanatban mikor megláttam. Már az is rohadt furcsa volt, hogy az ajtó tárva nyitva állt, mikor a bejárathoz értem. Mert hogy kurvára nyitva volt az ajtó. Mi a gecim. Kurva szar érzésem támadt, és ez akkor szokott előjönni mikor az öcsémmel történik valami.(Iker dolog, mint pl. mikor egyszerre tüsszentünk, vagy betegek leszünk mikor a másik is. Geci zavaró tud lenni amúgy) Értetlenül, fél szemöldököm felvonva léptem be a házba. Valami itt nem oké, de kibaszottul nem oké… Megálltam a küszöbön és fülelni kezdtem.

- ELÉG! – hallottam Nero sikolyát a konyha felől. Mi a fasz?! Egyből odaszáguldottam, és betekintve tudjátok mit láttam? Tudjátok mit?! Az öcsém ott feküdt a konyha padlóján, betört, és vérző orral, kivérzett szájjal, körülötte konyhai evőeszközök, törött üveg, szemét, eszméletlenül, mint egy darab hulla!! MI A FASZ?! És mikor oldalra pillantottam láttam, ahogy Matsuko az asztallapra szorítja a galambomat!

- AZ ÉN FASZOM NEM IS ELÉG?! NEKED MÁR KÉT SILVERMAN FASZ KELL?!!

- Sasuke! Kérlek, elég már!! – könyörgött neki a kedvesem, és nem kellett látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam hogy sír. Mit sír. Zokog. A fogamat csikorgattam, és kis híján agyvérzést kaptam ott helyben. Matsuko…! Készítheted a koporsódat te geci, mert most kinyírlak…

Pillanatokon belül ott teremtem, és megragadva a gallérját, hátrarántottam. Bűzlött az alkoholtól, de olyan szinten, hogy még a szonda is kiakadt volna ezen szerény véleményem szerint.

- MIT MŰVELSZ?!! MI?!! MIT MŰVELSZ?!! ÁLLÍTSD LE MAGAD, MATSUKO!! MÉGIS MI A FASZT ERŐSZAKOSKODSZ VELE??!! – ordítottam a képébe, majd a hajánál fogva az eszméletlen öcsém felé fordítottam a fejét erőszakkal – TE CSINÁLTAD??!!

Nem válaszolt.

Ismét megkérdeztem.

- TE CSINÁLTAD?!! – a szájából akartam hallani de csak flegmán rám vigyorgott – Megöllek…- szűrtem ki a fogaim között, és behúztam neki egyet. Hátratántorodott, de kapott még kettőt – Hogy mertél EGY UJJAL IS HOZZÁÉRNI NAOKIHOZ?!!

- Amiért ő mártogatta a faszát az ÉN Neromban!! SENKI SE NYÚLHAT AZ ÉN NŐMHÖZ!! Jobban el kellett volna verni, de már az első ütéstől kidőlt! – a hangjából csak úgy sütött a gúny, amit én nem tudtam elviselni.

- Te meg mi a faszról hadoválsz itt nekem?! Az öcsém Nerot?!! LEGYEN MÁR EGY KIS ESZED!! – ám ekkor bemosott egyet az arccsontomba, a torkomhoz kapott, és a falhoz szorított. Nem szólt semmit, csak idegbetegen a szemembe nézett, és fojtogatni kezdett. Oh igen… A régi, jó öreg Matsuko. De hiányzott, sikerült levedlenie a Rómeó álcáját. Hogy rohadna le a bőr a képéről. A karjához kaptam és kicsavartam azt. Jól bírta, egy hang se jött ki a száján, csak letérdelt fájdalmában, mire fejbe rúgtam – Legközelebb kétszer meggondolod, hogy mikor érsz hozzá az öcsémhez te gedva!! – sóztam még oda neki párszor, mire kirúgta alólam a lábam és felém térdelt, majd ököllel verni kezdte a képem, de próbáltam hárítani az ütéseit, több-kevesebb sikerrel. Más emberek részegen egyenesen se tudnak járni, Matsuko pedig bekattan egy kis alkoholtól. Remek, csodálatos, fergeteges! Alapból bekaptam volna vagy tízet, de amikor beugrott, hogy ez az utolsó szarfejű az öcsémre emelte kezét, annyira túlfűtött lettem az adrenalintól, hogy szerintem egy orrszarvút is két vállra fektettem volna, így is lett. Matsuko már szanaszét vert arccal feküdt előttem, mikor elterelték a figyelmem.

- Ne! Narou ne bántsd tovább! – hallottam Nero kétségbeesett hangját. Hátrapillantottam, és láttam, ahogy az eszméletlen öcsikémen próbál segíteni, de közben könnyezve, könyörögve néz rám. Miért aggódik még mindig ezért a szaralakért?!

- Nem bántom. Megölöm – adtam meg az egyszerű választ, ám ahelyett hogy komolyan megöltem ezt a két lábon járó xanaxnyelő szarkupacot, csak megragadtam a karját, és az ajtóhoz vonszolva kihajítottam rajta, de meg tudott állni a két lábán. Piros pont neki. Sőt, még lekicsinylő ábrázattal, felegyenesedett és zsebre rakta a kezét.

- Szerepet cseréltünk? Te lettél az enemy, és én a hero? Hiányoztál már Matsuko… Látom újra a régi vagy.– vigyorodtam el gúnyosan – Most pedig takarodj… - szűrtem ki a fogam között, mire csak felkuncogott.

- Nevetséges – virult, és a vállam fölött átnézve, valakivel szemezgethetett, majd intett nekem és nyugisan, bevert képpel a kocsijához ment. Remélem, útközben elcsapja egy kamion a kocsijával együtt.

– Mimoza –

Körülbelül fél óráig feküdtem elfordulva tőle. Fel kell ezt még dolgoznom. Nem vagyok szűz. Mocskos lettem? Mocskos, mint anya? Egy ribanc vagyok? Hiszen nem vagyok szűz! Szóval? Szóval most akkor mocskos lettem? Nem vagyok már tiszta? Én ezt… nem… nem így. Vele. De nem így. Én… nem tudom. A harmincötödik percben felülve összehúztam magamon a szétszakadt ingem. Hüppögve a tenyerembe temettem az arcom, és remegni kezdtem. Én erre nem voltam felkészülve. Nem… én… Erre még nem. Lenézve a két combom közé, láttam, ahogy a vérem kezd rászáradni a combom két oldalára.

- Hogy érzed magad? – hallottam meg magam mellett Rayne hangját, mire kissé összerezzentem.

- Mint a mosott szar… - mondtam meg az őszintét.

- Én előre szóltam.

Lassan felé fordítottam az arcom. Igaza van. Ő szólt előre, mikre kell számítanom… De..

- Miért nem lehetett ebbe beleszólásom? Miért nem szóltál?

- Miért? Kellett volna? Akkor oda a meglepetés.

- De jogom van tudni róla! Megerőszakoltál!

Ám ekkor megragadta a csuklóm és magához kúszott, az arcunk csak pár centire volt egymástól. Én térdeltem, ő ült.

- Nem. Én megdugtalak, megbasztalak, megkeféltelek, megraktalak, de nem erőszakoltalak meg!

- De igen!! Akaratomon kívül létesítettél velem szexuális viszonyt, azaz megerőszakoltál!

- Ha ez így is van, akkor is, mi ezzel a gond?! Mással akartad elveszíteni talán?! – változott meg a hangja, mire rögtön hárítottam.

- Nem! Dehogyis!

- Akkor?!

Erre nem tudtam mit válaszolni, csak lesütöttem a szemem.

- Mimi. Én szeretlek téged. Nem izgatott még fel nő, annyira, amennyire te három éve izgatsz folyamatosan. Három év Mimi. Érted? Három kibaszott évig bírtam ki, plusz mikor már együtt voltunk, akkor Sasuke meg Nero, már rég keféltek, DE én még akkor is bírtam. Nem mondhatod, hogy nem vártam eleget! Szeretlek. Ezért csináltam. Tudod mi a szeretkezésnek a fogalma?

Bólintottam.

- Ez Rayne féle szeretkezés volt – simította végig az arcom.

- De én… de én…

- Azt hitted finomabb lesz?

Félrepillantottam.

- Majd lesz olyan is.

- De mocskosnak érzem magam… Én… én… - könnyeztem be, mire két kézbe fogta az arcom.

- Nem. Nálad tisztább, és ártatlanabb embert még nem láttam! És ezt még most is így gondolom.

Értetlenül néztem a szemébe, mire sóhajtott.

- Itt én vagyok a mocskos. Vedd úgy, hogy te vagy az őzike. Én pedig a farkas. A farkas megeszi az őzikét. Az őzike hibás ebben?

- Nem futott elég gyorsan… - motyogtam, mire elmosolyodott.

- Nem tudott volna olyan gyorsan futni, hogy a farkas ne kapja el – csókolt meg – Na, menjél. Fürödj le.

- Fáj ott alul.

- Ez természetes.

- Kivéreztem.

- Hála a jó istennek.

Elmentem fürödni. Rayne nem tudott még teljesen megnyugtatni. A szüzességem elvesztése, óriási trauma nekem, amit nem értek. Én vele akartam elveszteni de mégis… Olyan fontos dolgot vettek el tőlem. A beleegyezésem nélkül. És Rayne is olyan… más volt. Egy szál törülközőbe lépkedtem ki a szobából, Rayne már teljesen felöltözött.

- Jobb így?

- Kicsivel – sütöttem le a szemem.

- Naaaa – guggolt le, hogy egy magasságba legyünk – Ne legyél szomorkás – csípte össze az egyik arcomon a bőrt, és megrángatta. Elmosolyodtam, amióta megtörtént, azóta először. Ő ugyanaz a Rayne. Csak démonjai vannak, ahogy nekem is. Csak segítenem kell neki, hogy leküzdhesse őket, csak annyi a dolgom, hogy vigyázok rá. Ám ekkor csöngettek.

- Ki lehet az? – pislogtam nagyokat.

Hogy ki volt az? A bátyám. Most nem tudom leírjam-e, a röpke vitát, amit a bátyám és Rayne folytattak le, a lényeg, hogy Joshua hazavitt. Persze nem eltiltott meg semmi, elköszönhettem Raynetól, mondta, hogy majd hív, csak haza kellett mennem Josh-al. Sikerült olyan ruhába felöltöznöm, hogy ne látszódjon ki semmi. Hála a jó istennek, nem gyanakszik. Azaz, amíg hazaértünk, addig azt hittem.

- Rakott krumpli lesz – vette le szokásosan a felsőjét itthonra Bólintottam. Óriási bűntudatot éreztem. Rayne megerőszakolt, és ezt nem mondom el a bátyámnak… Hogy ne éreznék ilyet? Ám mikor mentem volna fel a szobámba, Joshua hangja ütötte meg a fülem.

- Vetkőzz le!

- Mi? – hagyott ki egy ütemet a szívem egy pillanatra.

- Látni akarom a tested, hogy biztos nem nyúlt-e hozzád az a féreg, amíg nem voltam a közeletekben.

Vonakodva megráztam a fejem.

- N..Nem.

- Mimi, vetkőzz le!

- Nem!! – emeltem meg a hangom és bekönnyeztem – MIMI!! AZT. MONDTAM. VETKŐZZ!!!