CXXII. Fejezet

Újabb feliratkozó!*-* Köszönjük szépen<33 és köszönjük a kommenteket és a sok oldalmegjelenítést! Nagyon drágák vagytok!<3 itt az újabb két részt,jó olvasást:3

– Narou –

Hogy mi a jó édes anyámat keresek Crusader kurvájának a buliján? Ugyan már. Nem egyértelmű? Ha Naokit meghívták, akkor engem is. Éppen nagyban folyt a tánc, és csak nekem meg a galambomnak nem volt párja. Ha most nem tettem volna ígéretet, felpattannék, és felrángatnám a parkettre, és tánc közben a nyakába harapnék stb. De hát nem tehettem. Eddig könnyű volt, amíg nem láttam, de most, hogy itt van előttem ebben a szerelésben, így, így már… kurva nehéz. Na szóval inkább leültem egy asztalhoz, mielőtt túl késő lesz és kifixíroztam az előttem lévő csészéből a lelket is. Életemben nem ittam még csészéből energia italt. Hát ki is próbáltam, csak egyszerűen olyan hülyén állt egy Narou Silverman kezében a csésze, hogy azt elmondani nem lehet. Ám hirtelen elém léptek, mikor ejtettem volna le az említett porcelán tárgyat a kezemből.

- Menjél – biccentett az öcsém a fejével Nero felé.

- Heh? – válaszoltam kultúráltan. Persze titkon reméltem, hogy azt fogja mondani, amire gondolok.

- Hívd el táncolni – vonta meg a vállát unottan és leült, mert hogy ő elfáradt, és nem táncol tovább. Lusta disznó.

- Komolyan? – virultam egy kicsit ki.

- Ja. De ne csinálj semmit – legyintett – De várj… Told ide azt a széket, hogy felrakhassam a lábam! – nyújtogatta a kezét a tőle EGY MÉTERRE LÉVŐ SZÉK FELÉ.

- Hogy te mennyire tunya vagy kisöcsém, esküszöm már hiányzott – ráztam meg a fejem idegesen, és a lábammal felé löktem a széket, mire ő felrakta a lábát, karba tett kezekkel elhelyezkedett és elkezdett horpasztani. Mi mást. Én meg közben odamentem Nerohoz, és felé nyújtottam a kezem.

- Te meg? – emelte meg a fél szemöldökét.

- Naoki megengedte – erre mindketten az éppen nagyban durmoló öcsémre néztünk.

- Hát nem nagyon izgatja a dolog – állapította meg Nero.

- Ja, most, hogy nyugi van, kezd visszaállni a szokásos szieszta módba.

- Vagy csak bízik benned.

- Jössz táncolni vagy nem? – förmedtem rá. Miért az éppen tentikélő öcsémről beszélünk?!

- Nem fogsz egy rossz ujjal sem hozzámérni?

- Nem.

- Akkor igen, de csak, mert imádok táncolni – állt fel és parkettre léptünk. A vállamra tette a kezét, én pedig az ő derekára. De jó dereka van istenem… Mindegy szóval, megfogtam a derekán kívül még a kezét is, és táncolni kezdtünk. Jár nekem a piros pont két dolog miatt is! 1. Nem csúszott lejjebb a kezem, normálisan táncoltunk, nem volt semmiféle szexuális utalás (!!..... pedig de szerettem volna) 2. Kurva jól táncoltam, pedig nem csinálom sűrűn. És Nero is kurva jól táncolt, esküszöm ez a lány tökéletes!! Tud táncolni, gyönyörű, okos! Mit tud még?! Majdnem eret vágtam, mikor vége volt a számnak, mert el kellett engednem a kis kedvesem derekát. De hát, a jóból is megárt a sok nem igaz?... Nem, nem igaz!!.EZ EGY KURVA HÜLYE ÉS HAZUG MONDÁS, AMIT A SZERENCSÉTLEN GYEREKEKNEK MONDANAK, MIKOR MÉG TÖBB SÜTIT AKARNAK A KELLETÉNÉL!! Mindig utáltam, mikor ezt nyomták be nekem, már akkor is. Aztán megjelent a lebonyolító gádzsi. És elő állt a következő „programmal”. Székfoglaló.

- Gyere le jó isten – csaptam a homlokomra Mindenki elkerekedett szemekkel nézett, kivéve két embert, az egyik törpe kurva volt, a másik Nero. Az előbbi kivirult, hogy végre, erre várt már mióta, az utóbbi meg csak kedvesen mosolygott rá. Szóval körbeültettünk, egymással háttal, kör alakban, eggyel kevesebb széket, mint ahányan voltunk. Törpe geci kezelte a zenét, a többieknek muszáj volt játszaniuk. Még a lebonyolító csajnak is! Aki csak jókat mosolygott, hogy milyen kedvesek vagyunk, hogy ő is játszhat velünk. Nem, valójában mindenki csak azért kérte meg őt is, hogy ne csak mi szenvedjünk. Nem ismer még minket. Persze az osztály nyomijai tényleg akarták, hogy játsszon… de ők kiket érdekelnek?! Először megszólalt a Blood On The Dance Floortól a Sexting (VÉGRE EGY JÓ SZÁM, bár a szülők és a stréberek meg valami kis fekete hajú lány néztek egy nagyot. Pff ezek nem tudják mi a jó), és elkezdődött a játék. Mindenki próbált a szék közelébe maradni, én meg csak unottan járkáltam, ám mikor leállt a zene, ösztönből leültem a székre, ami az utamba akadt, lelökve valakit az útból. Ronald volt az. Geci vicces volt! Majdnem megszakadtam a röhögéstől.

- Ne állj az utamba – vetettem oda neki, és a zene folytatódott tovább, de csak két másodpercig, mert utána megint leállt, a kis törpe pedig jókat kacagott rajtunk. Most én zavartalanul leülhettem, de Naoki lelökte Eugenet a székről. Na! Sorban esnek ki a nyomorékok! És ahogy telt az idő, felgyulladt bennem a versenyszellem. Nyernem kell! Lealázok mindenkit! Aztán mikor már kiesett az összes zenekaros, Eugene, és Ronald is, Mary meg Sarah is, meg Lena apja is, váltott a szám. Igen, ennyien estek ki egy szám alatt, mert a kis törpe geci, körülbelül 5 másodpercenként megállította a zenét, közben pszicho fejjel nevetett a szenvedésünkön!! És még én vagyok a beteg?! A következő szám Ariana Grandetól a Love Me Harder volt, legalábbis azt hiszem… Ja. Lehet. Szóval körülbelül 4 másodperc se telt el a zenéből, de Crusader kurvája már megállította. Amúgy az történt itt, hogy Lena anyja, véletlenül Brad ölébe ült, mire Cordelia felpattant, odament, lelökte (nem esett a földre a gádzsi, meg tudott állni a lábán, csak le lett lökve) és ő ült be a helyére, közben karba tett kezekkel, keresztbe vetett lábakkal, mint egy durcis kislány, kinyújtotta az említett nőre a nyelvét.

- Nyugodj meg, kedvesem – simogatta meg atyai mosollyal a felesége fejét Brad, mint egy gyereknek. Na mindegy, szóval Lena anyja is kiesett. Aztán folytatódott a zene. Most bele telt tíz másodpercbe, míg váltott. Leültem és az ölemben landoltak.

Na és ki?? Az én szívszerelmem. Széles vigyorra húztam a számat.

- Jó helyen ülsz galambom, de így nehéz lesz leszállni rólad – kuncogtam fel, mire csak mufurc arccal átnézett a válla fölött, megemelte a fél szemöldökét.

- Befoghatod – és itt flegmán átlibbentette a haját a válla fölött, ami az arcomba csapódott. Alattomos vigyorral az alsó ajkamba haraptam, majd észbe kapva, hogy mindjárt rávetem magam, az öcsémre néztem, aki bamba fejjel bámult rám pislogás nélkül.

- Most meg mi van?! – förmedtem rá – Mi vagy te a feleségem?! – erre ő csak feleszmélt, mintha eddig állva aludt volna, és széttárta a kezét amolyan „Most mi bajod van?!” stílusban. Na mindegy, az én Nerucim kiesett, de a zene megint felcsendült, viszont három másodperc múlva le is állt. És megint az ölembe csüccsentek. És most tudjátok ki volt? Az öcsikém!

- Te most buzi vagy, vagy féltékeny? – kérdeztem rá gúnyos vigyorral, mire ő csak értetlenül, bágyadtan nézett rám, majd mikor eljutott az agyáig az információ, elkerekedtek a szemei, és úgy ugrott ki az ölemből, mintha parázson ült volna egész eddig – Ejnye már, itt is mutogatod a kapcsolatunkat? Elég kiábrándító. Mekkora lotyó vagy – cukkoltam gonosz ábrázattal.

- Baszd szájba magad, tesó! – morogta oda, és leült kívülre. Szépen lassan majdnem mindenki kiesett, Lena pl. úgy, hogy Rayne ölébe ült, aki unottan nézett rá, a csaj meg igyekezett kiélvezni a pillanatot, amíg Crusader ki nem lökte őt onnan. A kis törpe kurvája, pedig mindezen csak vidáman kuncogott, és eszeveszetten kapcsolgatta a tovább a zenét. Az említett colos meg úgy esett ki, hogy a tulajdon anyjával harcolt azért az egy székért, míg végül Cordelia győzedelmeskedett, és egész egyszerűen a seggével lelökte a fiát a székről.

- Na de anyaaa!! – „háborodott fel” Crusader.

- Szeretlek aranyom – dobott neki egy puszit az anyja, mire Rayne csak egy „Jellemző” féle kedves (!) mosollyal megrázta a fejét és félrevonult a kiesőkhöz. Ez egészen addig folytatódott, mígnem csak én meg Brad maradtunk. Én fogok nyerni!! Összehúzva a szemeim, egyenesen a lelke mélyére bámultam, miközben sétáltuk körbe azt az egy széket, amire nekem kellett leülnöm!! Elkapott a versenyszellem. Rosszul bírta a tekintetemet.

- Ki… kicsim… nem lehet kiszállni?

Erre a törpe kurva csak kipirulva, csillogó szemekkel, extázisba kerülve, vihogott.

- NEEEEEEM! – és ekkor lenyomta a gombot, én pedig egy jól irányzott lökéssel letaszítottam Crusader papát a székről, és beleültem.

- A győztes – szólt a lebonyolító nő, és segítségkérően felém fordult.

- Narou Silverman.

- Narou Silverman! – fejezte be a mondatot.

És jött a következő játék, a karaoki. Arról csak annyit mondok el, hogy csak Lena, Cordelia, és Nero voltak hajlandóak énekelni. Nero a Love me like you do-t énekelte. És tudjátok milyen geci jó hangja volt?!! És milyen szép tiszta, egy rohadt hangot se rontott! Szép, gyönyörű, jól táncol, okos, és még a hangja is jó!! Hajjj.. És ezután következett az Activity…

– Mimoza –

Ez volt a következő játék, amit annyira vártam kb. mint a székfoglalót! Imádom ezt a játékot!! Két csapatba oszlottunk.

1. csapat; Én, Rayne, Nero, Lena,Violet, Helen (Lena anyja)

2. csapat; Naoki, Narou, Cordelia, Brad, Fallon, Michael (Lena apja)

Eugene, Ronald, Mary, és Sarah azt mondták, hogy inkább kimaradnak most ebből, akármennyit könyörögtem nekik. Helen meg Michael pedig nem voltak hajlandók együtt dolgozni, ezért külön csapatba kellett őket osztani. Olyanokat vágtak egymás fejéhez hogy; „Te házisárkány” „Elegem van belőled” „Olyan vagy, mint az anyád!” „Tapló!” „Rikácsoló varjú!” „Költözök vissza anyámhoz!” „Hogy fog örülni!” Na mindegy. Szóval elkezdődött a játék. Először volt egy vita. Hogy ki kezdjen. Természetesen Narouban megint meggyulladt a versenyszellem és ő akart kezdeni. Aztán végül mondták, hogy a szülinapos csapata kezdjen, de én ezt meg igazságtalannak véltem, szóval kő-papír-ollóval döntöttük el. Rayne, és Narou kő-papír-ollóztak, és végül Narou nyert, és örült is a faszának a gyerek rendesen. Narou húzott egy kártyát, miszerint rajzolnia kellett. Nem beszélhetett, nem mutogathatott jeleket, és nem írhatott betűket meg számokat a lapra. Ki is vonult, kezébe vett egy alkoholos filcet, és egy nagy vázlatfüzetbe, ami ki volt készítve rajzolni kezdett. Nagyon koncentrált, mint egy igazi Picasso, mígnem felmutatta a művét a csapatának. Egy ház volt rajta, mellette valami felismerhetetlen formájú kis pacaszerűség, kacskaringós határral. Megrökönyödve bámultak a papírra, Narou meg elkezdett türelmetlenül dobogtatni a lábaival.

- Házi tó? – szólalt meg Fallon bizonytalanul, mire Narou, vérfagyasztóan nézett rá, szóval lehetett tudni, hogy kurvára nem házi tó volt. Ott ültek tanácstalanul vagy 10 percig.

- Lejárt az idő – állította meg a stoppert a lebonyolítós nő – Szabad a gazda? – fordult a kettes csapathoz, akik egyöntetűen bólogattak.

- Országház! – háborodott fel Narou, és elkezdte bökdösni a papírját – Ez itt az ország – bökött a pacára – Ez meg itt a ház – mutatott a házra – Nyomorékok – forgatta meg a szemét, majd a helyére vonult, és durcizva lehuppant az öccse mellé. A következő a mi csapatunk volt. Neruci ment ki húzni egyet. Mutogatnia kellett. A kezével, úgy tett, mintha egy rudat fogna, és a szájához emelte, és nyitotta volna ki a száját, mire Lena egyből benyögte:

- Orális szex!

Mindenki egy emberként fordult felé, bokor pofával, kivéve Narou, ő perverzen elvigyorodva bólogatott, és egy „hmmm” hangot is préselt ki magából, mire az öccse lábon rúgta. Silverman #1 felszisszenve a lábához kapott.

- Most mi van?! Te is gondoltál erre, ne tagadd! – védte be magát, Nero csak megforgatta a szemét, és megismételte a mozdulatot, és úgy csinált, mint aki…. énekel.

- Éneklés!! – pattantam fel rögtön, mire Nero elvigyorodott és bólintott egyet. Miénk lett a pont. Most Narouék jöttek. Naoki ment ki és húzott egy kártyát. Neki is mutogatni kellett. Az ujjával körül rajzolt egy flakont, mire a bátyja egyből beleordította

- Pénisz!!

Az öccse megrázta a fejét, és ismét igyekezett részletesebben körülmutatni a palackot.

- Fura… alakú pénisz! – javította ki magát Narou, de Naoki csak a homlokára a csapott és inkább folytatta, a szájához emelte, és úgy tett, mint aki inni kezd.

- Mélytorkozik! – jött Narou megfejtése, és látszott rajta, hogy komolyan gondolja.

- Na de Narou… Ez egy gyerekjáték, ilyen nem lehet benne – szólalt meg Brad egy atyai mosollyal, amit Narou egy „De akkor is az” morgással reagált le, Naoki meg feltette a kezét.

- Használhatok most az egyszer segédeszközt?

A lebonyolító húzta a száját.

- Hát alapból nem lehetne de… most megengedett.

Itt a kisebbik Silverman eltűnt, és később egy pohár vízzel bukkant elő, és a szájához emelve, leküldte az egészet, majd széttárt karral, amolyan „Na?” fejjel bámult a bátyjára.

- Lenyeli a gecit – jött Narou utolsó tippje, mire Michael megelégelte, belekontárkodott.

- Ivás?

Naoki megkönnyebbült és hevesen bólogatni kezdett. A mi csapatunk következett megint. Most Rayne ment ki húzni. A körülírást húzta, ami ugye azt takarja, hogy a választott fogalmat, szóban körül kell írni, anélkül hogy a szót (és annak részeit illetve ragozott alakjait) kiejtené. Szóval kivonszolta magát, és már szólalt volna meg.

- Koronázás! Henrik király halála! Őfelsége elhalálozása! – hangzott fel Narou, pedig Rayne csak ott állt fapofával, Narou megjegyzése után meg fölényes, lenéző grimasszal

- A király kivégzésre készül! – kontrázott tovább Silverman. Emiatt ugye kimaradtak a körből, mert Rayne nem az ő csapatába volt. Végül Rayne sikeresen (olyan választékos szóhasználattal, hogy padlót fogott még a lebonyolító is) körül írta az önkritikát. Annyira művelt és okos, olyan akár egy király. Büszke fejjel néztem rá, mikor visszaült mellém. Rohadtul élveztem a játékot amúgy, attól függetlenül, hogy vagy két óráig tartott, főleg, hogy MI NYERTÜNK! Narou persze fortyogott, mert ő akart nyerni, de az öccse hátba veregette, hogy „Na majd legközelebb” de aztán Narou felháborodott, hogy neeem, mert ő biztos nem játszik ilyet többet. Pedig látszott hogy élvezte. Ezután a tortaevés következett. Hát… hogy is mondjam… Sokat ettem. De nem csak én. Naoki is. Úgy nézett ki az egész hepaj, hogy megkaptam az első szeletet… aztán a másodikat is, és a harmadikat is, közben Naoki is evett vagy hetet, és a többieknek mind csak egy szelet jutott de jól laktak vele!! HOGYAN?! És jött az ajándékozás. Annyira jól esett, hogy mindannyian hoztak ajándékot, még Naoki is! Sarahtól, Marytől, Eugenetől, Ronaldtól, meg a zenekarosoktól, egyöntetűen kaptam könyveket, meg sok sok-sok csokit, amiknek nagyon örültem, Naoki meg odaadta nekem az egyik videó játékát, mondván mondtam neki, hogy szeretem, ő pedig már úgysem játszik vele. MEG LETT A BIOSHOCK INFINITE EMBEREK! Raynetól ugye a bulit kaptam, meg mondta, hogy az ajándékát majd akkor adja oda ha kettesben leszünk. Ezt olyan fura fejjel mondta… Na mindegy. Cordeliától és Bradtől egy gyönyörű virágcsokrot kaptam, ami közben tele volt édességekkel, és egy ételutalványt, étterembe, korlátlan fogyasztásra, és jött a kedvencem, amire annyit vártam. Nero lépett elém egy nagy vászonnal és egy ajándékzacskóval.

- Boldog Szülinapot – mosolygott rám, és a kezembe adta a vásznat, amit megfordított. Én a szám elé kaptam a kezem, és bekönnyeztem.

– Sasuke –

Álmosan másztam ki reggel az ágyamból, egy szál bokszerben, mellettem egy ismeretlen, szőke, meztelen csajjal, akiről fingom se volt, hogy kicsoda. De nagyon zavart, hogy ott van. Tegnap ismételten lerészegedtem, szóval nem csoda, hogy semmire sem emlékszem. Fintorogva ledobtam magamról a kezeit, és faltól falig csapódva, kiszenvedtem a fürdőbe, ahol megmostam az arcom. Majd visszamentem a szobába, és felrángattam a csajt.

- Jó reggelt – nyújtózkodott ki.

- Takarodj a szobámból, zavarod a levegőt – böktem neki oda, és rágyújtottam egy cigire.

- Mi? – fagyott belé a szó, és értetlenül pásztázott.

- Süket vagy? – néztem le – Még a nevedet se tudom, miért kéne a szobámban henyélned?! Reggel van már.

Nem igazán akart mozdulni. Megragadtam a karját, és egész egyszerűen kirángattam az ágyból, és kihajítottam a szobám ajtaján, és utána dobálgattam a ruháit, még ő a földön fetrengett, majd rábasztam az ajtót.

- Fiam… - jött be apám egy fél óra múlva kb. – Mi volt ez az egész? Az a lány sírva ment el.

- Kit érdekel? – nyomtam el a cigit. Ja, már a másodikra gyújtottam rá – A nevét sem tudom.

- Ne kezd megint ezt. Azt hittem az utóbbi pár hónapban, hogy megjavultál…

- Akkor rosszul hitted.

- Anyád nem akarná, hogy ilyen legyen a fia…

Erre kis híján vérszemet kaptam, és lesöpörtem a dohányzóasztalról a cuccokat, mire apám hátrahőkölt.

- NE PÉLDÁLÓZZ ANYÁVAL! SEMMI KÖZÖD AHHOZ HOGY MIT CSINÁLOK! FELNŐTT EMBER VAGYOK!!

- Szőke lányok jönnek mostanában ki a szobádból. Nero miatt? Így akarod pótolni őt?! Rosszul csinálod!

- TAKARODJ!! – mutattam az ajtóra idegesen. Ne jöjjön vele..

- Fiam..

- AZT MONDTAM, TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL!!!