CXXI. Fejezet

– Nero –

Hogy milyen is volt, az a tudat, hogy talán Narou végre békén hagy? Egyszerűen felszabadultnak éreztem magam. A képeket, amiket oda adott nekem, nagyméretű undorral kidobtam a kukába. Elképesztő... Már csak a gondolattól is rosszul voltam, hogy vajon hányszor verhette ki rám. Undorító! De végül túl lendültem rajta.

A napok gyorsan követték egymást, s bár Chanival a kapcsolatom kezdett a helyére állni (visszavett magából) én nagyon sokat voltam szomorú és rengeteget sírtam. Összeállítottam egy TOP 30 sírós zene listát, aminek az elejét a már sokszor említett Father Figure vezette. De szerencsére Mimi bulija előtt két nappal, elmentünk megvásárolni a parti kellékeit, plusz leadtam a drótot Raynenak is, hogy milyen tortát rendeljen a kis kuglimnak. Plusz vettünk egy csomó meghívót is, amire ráírtuk a meghívottak neveit, mettől meddig lesz a buli, mire számítsanak és, hogy a lányoknak kissé elegáns vintage ruhában kell megjelenniük. Mimi totál odáig meg vissza volt, hogy végre betölti a 17-et, így most ő is utolért engem. Aztán a meghívókat kiszállítottuk mindenkinek (Joshuaét gyors postán feladtuk), s amin meglepődtem, hogy Mimi elhívta csak is külön Naokit. Tartottam tőle, hogy jönni fog vele Narou is, s ha így lesz, akkor bebizonyíthatja, hogy tényleg komolyan gondolta-e azt, amit a jó múltkor mondott nekem. Menet közben én persze elkészítettem Mimi rajzát egy nagy vásznon, grafittal és szénnel. Volt egy sunyi képem róla meg Rayneról, amit (szerintem) sikerült egész élethűre megrajzolnom. Ezt a rajzot letakartam és elraktam, hogy majd Mimi a bulin megkapja. Ezután a buli előtti napon Rayne elvitt minket a nyaralóba, ahol mindent feldíszítettünk, szépen elrendeztünk. Utána pedig Mimi átjött hozzám ugyebár, hogy nálam aludjon, valamit hozott nekem egy ruhát hófehér testre feszülős csipkés átlátszó hosszú ujjú mini ruhát, amit viselnem kell majd a szülcsinapcsiján. Persze megmutatta az övét is, ami ujjatlan volt, fehér, a nyaka korül hálós anyag és a ruha derekán egy fekete masni volt.

 - És, és, és, és, táncot is akarok egy lassú számra!!! Meg-meg mindent!!! – ujjongott, miközben az ágyamon ültünk és láb meg kéz körmeimet festettem olyan franciásra, mint akkor, amikor az ominózus Jonathan partira készültünk.

- Táncot Mimi? Biztos vagy benne? – nyeltem egy nagyot. Ettől is tartottam.

- Igen!! Tudod, olyan szép lassút! – élte bele magát – Ezzel indítunk! Utána székfoglaló, aztán karaoki, aztán ajándék, torta és azután Activity parti!!! – tervezett el mindent.

- Ez a te napod, minden úgy lesz, ahogyan te szeretnéd – biztosítottam egy mosollyal, de közben nagyon koncentráltam, hogy azt a fehér csíkot szépen, ívelten húzzam, és ne rontsam el és tökéletesen a körmeim hegyén legyen.

- Remélem – sóhajtott egyet örömtelien – Megmutatod a rajzot???

- Nem – nevettem fel.

- És lophatok egyet a sütiből, amit csináltál...? – próbálkozott.

- Holnap ígérem, az egész a tiéd lehet – kuncogtam.

- Jól van – adta meg magát.

- Na milyen lett? – mutattam felé a körmeimet, amikor végeztem.

- Szép és ügyes, mint mindig – dicsérte meg a munkám, ami igazán jól esett. Talán körmösnek kéne menjek. Hmm.

- Kifesthetem a te körmeidet is?! – kérdeztem csillogó szemekkel. Festhetnékem van.

- Jó, most az egyszer megengedem! – adta meg magát – De csak azért, mert szeretlek! És de csak a kezemet! És feketét kérek!

- Rendben! – örültem meg a fejemnek, és elő kotortam a körömlakkjaim közül a feketét, és szépen kifestegettem a körmeit, aztán hála a köröm díszítő mintáimnak, a gyűrűs ujjaira pasztell rózsaszínnel egy-egy virágot is csináltam.

- Húha – nézte meg alaposan, mikor végeztem – Ez nagyon profi munka lett.

- Köszönöm – vágtam széles vigyorral egy büszke fejet, de aztán állandóan figyelmeztetnem kellett, hogy vigyázzon, amíg meg nem szárad, mert akkor elkenődik és csúnya lesz. Ez nehéz feladat volt, mert nagyon be volt zsongva és folyton mozgott. Aztán persze aludni se nagyon akart, mert annyi fel volt pörögve, hogy képtelen volt álomra hajtani a fejét. Ezért én este 11-kor neki álltam forró csokikat gyártani, hátha attól elalszik, s szerencsére ki is ütötte magát a negyedik adag után. Másnap reggel persze ugyanolyan lelkesedéssel kelt fel, mint ahogyan előző este lefeküdt és olyan izgatott volt, hogy alig bírt magával. Én pedig őszintén örültem, hogy örül. Szépen felvette ő is a ruháját, meg én is, aztán felvette az ő fehér és baba rózsaszín magas sarkúját, aminek az orra kivágott volt és egy kis masni volt rajta. És én is magamra szenvedtem az enyémet, ami fehér volt és a lábfejem fölött elhaladó pántján egy masni díszelgett oldalt. Utána Mimi egy fekete masnival oldalra csatolta a frufruját, én pedig csak behullámosítottam a hajamat, aminek a loknijai végre egyszer rendezetten omlottak a vállamra és a hátamra. Feltettem egy minimális sminket, amit Miminek is akartam, de hevesen tiltakozott, mondván ő csak natúr. S végül Rayne autójának a dudáját hallottuk meg a ház előtt. Chani sajnos nem jött, mert ő már két napja Stacyvel és a családjával van, mert gondolták ideje bemutatkozni az anyósnak meg az apósnak. Szóval jha. Amíg Mimi ki robogott az autóba, én összeszedtem a sütiket, amiket szépen a hátsó ülésre tettem, aztán visszarobogva a házba, hoztam le a letakart vásznat és egy másik ajándék szatyrot, amibe Miminek volt egy kis apróság (cuki masnik, egy barátság nyaklánc meg egy cicafüles sapi télre neki) és plusz egy kardigánt, ha estére hűvös lenne. Ezután bezártam a lakást és én is a kocsiba ülve, már indulhattunk is. Egész oda fele úton Mimi Raynet faggatta, hogy már mindenki eljött-e (mert a vendégeket direkt előbbre hívtuk, mint ahogy mi oda érünk) és, hogy milyenek a lányok és, hogy mennyi ajándéka van és stb. stb. stb... Erre Rayne a fejét paskolva megnyugtatta, hogy mindenki ott van, kivéve egy személyt, akit helyettesít más. Ezt nem értettük, de a helyszínre érve azonnal tudtuk. Mikor kiszálltunk a kocsiból, Mimi izgatottan pattogott.

- Menj előre Nero, mi is mindjárt megyünk – küldött be Rayne. Kisietett egy hölgy, kedves ábrázattal és elvette tőlem a lecsomagolt sütis tálcát, hogy segítsen.

- Köszönöm!

- Egyébként én leszek a lebonyolító! – mosolygott rám ezer wattos fényű fogsorral, amitől majdnem megvakultam. Hűűha, Rayne még egy lebonyolítót is fogadott fel Mimi bulijára. Szépen felértünk a többi vendéghez, akik már nagyban várakoztak az asztalok mellett ácsorogva. Ott volt Violet, Fallon meg még két zenekaros tag. Aztán Lena (egy nagyon szép, rózsaszín pánt nélküli ruhában, aminek a felső része strassz köves volt és a rózsaszín csillogós magas sarkúja se volt semmi) a szüleivel. Eugene és Ronald, Mary és Sarah (a négy stréber az osztályunkból). Brad és a felesége. Joshuát nem láttam és végül Naoki.... Narouval. Egyből összeszaladtak a szemöldökeim, de aztán félre vonultam és a kijelölt asztalra letettem az én ajándékaimat is a többi közé. Ezután jó távol tőlük, Lenaekhoz álltam.

- Kedves itt megjelent vendégek! – állt meg előttünk az a hölgy, aki a lebonyolító – Az én nevem Melinda, s engem ért a megtiszteltetés, hogy ezt az egész partit lebonyolíthatom! Köszöntsük együtt a szülinapost, Mimoza Phanthomivet!! – itt félre vonult, és Mimi meg Rayne kézen fogva jöttek fel a lépcsőn, mire mi tapsolni kezdtünk (fülig ért a szám, olyan szép Mimi és olyan aranyos Rayne mellett és annyira de annyira szeretem!!). A várt hatás nem maradt el, Mimi felsikkantott és elordított egy "SZIA MINDENKI"-t. Felnevettem. Olyan cuki. És olyan boldog, még annak ellenére, hogy a köcsög bátyja nem jelent meg...

- Kezdjük is a nyitó tánccal! – nyomott meg Melinda a mellette lévő magnón egy gombot, aminek hatására a falra felszerelt hangfalakból fel csendült egy laza, szép, lassú francia zene. Na én itt döntöttem úgy, hogy nem táncolok senkivel sem, ezért elbújtam, amíg mindenki párt talált magának. Szerencsére voltunk elegen, a négy stréber a zenekarosokkal voltak, Rayne Mimivel, Lena és Rayne szülei együtt (az előbbiek nagyon vonakodnak ettől) és Naoki meg Lenaval!!! És kik maradtak pár nélkül?! Én meg az a szemétláda...

– Rayne –

Mimi szülinapjának előkészületei nagyon sokba fájtak nekem, de szerencsére minden pénzt megért a boldogsága, amit az arcán láttam. Amikor előre küldtem Nerot, Mimi felé fordultam.

- Figyelj, Mimi – kezdtem óvatosan.

- Mondjad, Rayne – mosolygott rám.

- Itt van Narou – kezdtem az egyik hírt, amit egy nem tetszéssel reagált.

- Majd Naoki, te és én leállítjuk, ha valami rosszat csinál – legyintett és nem tudott megtörni a rossz kedve.

- Igen, de van még más is...

- Micsoda?

- A bátyád, Joshua... Nem jött el – motyogtam. Nagyokat pislogva meredt rám, aztán mosolyogva legyintett.

- Semmi baj, majd biztosan ide ér valamikor! Na menjünk már, erre várok már, amióta megszerveztem!!! – ugrándozott vidáman. Szegény. Én biztos voltam benne, hogy Josh nem fogja ide tolni a képét... Végül megfogtam a kezét és bevezettem.