CXX. Fejezet

– Mimoza –

Megállás nélkül pattogtam másnap. Amúgy. Azaz nem egészen. Először is felhívtam reggel Nerot, ahogy felkeltem. Sírt. Sasuke miatt természetesen. És, hogy Sasuke soha sem fog neki megbocsátani és, hogy mit szeret egyáltalán abban a gyökérben, és hogy el kéne felejtenie, de nem tudja, és éppen George Michael – Father Figure számára őröli magát. Nagyon megsajnáltam, szegény lány, most minden összejött az életében… Vigasztalni akartam, ha már itt lehetek vele. Tehát megígértem, hogy még mielőtt a buli lesz, nála alszok, és kicsacsogjuk magunkat, és verek bele egy kis jókedvet. Persze nem szó szerint. Másnak mutatja a kemény, mosolygós arcát, de nekem nem. És ezért nagyon hálás vagyok, nagyon szeretem a barátnőmet, ha választanom lehetne, hogy vagy én halok meg, vagy Nero, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy én. Ő a szívem egyik csücske. Persze beszéltünk a buliról is. Ebben mindenféleképpen Nero segítségét akartam kérni.

- Nem akarom túl csicsázni – feküdtem el Rayne ágyán. Éppen vásárolni van.

- Szerintem se csicsázzuk túl. Legyen letisztult. Sima szülinapi parti. Képzelem, hogy nem egy unikornissal telefosatott bulit szeretnél – nevetett a barátosném.

- Alpakásat akarok! – csillant fel a szemem – És macskásat.

A két kedvenc állatom. Láttatok már alpakát? OLYAN ARANYOSAK A KIS ALPAKÁK.

- Rakok olyan plüssöt a sarokba neked – ígérte meg a barátosném, aki természetesen majd segít a díszítésbe. Retrosat és letisztultat, nem túl csicsázottat akarok.

- Igazából én nem akarok nagy felhajtást. Azt akarom, hogy mindenki ott legyen, akiket szeretek. Úúúúh és akarom, hogy játszunk székfoglalót!

- Székfoglalót? – kuncogott.

- Igen! Igen székfoglalót! És én akarom kezelni a zenét! Másodpercenként le-fel kapcsolgatnám!

- Te Mimi, más is észrevette, vagy csak én, hogy a szórakozott, kis vidám arcocskád mögött, egy kőkemény pszichopata lapul? – nevetett már a barátnőm, mire csak elmosolyodtam.

- Nem tudom, hogy észrevette- e más is – fordultam hasra az ágyon – Szóval legyen székfoglaló!

- Brad is játsszon??

- IGEN! – nevettem fel harsányan – Figyelj… - tettem hozzá óvatosan – Ne hívjam meg Sasukét, igaz?

Itt elakadt a szava.

- Mimi, nem szólhatok bele, kit hívj el – elcsuklott a hangja.

- Neeem, nem akarom elhívni. Te leszel ott, Rayne, Brad, és Cordelia, meg a zenekarosok, Ronald meg Eugene és Lenát is elhívom.

- Lenát?!

- Igen. Képzeld, rám írt facen és tök jól elbeszélgettünk, és elvileg válnak a szülei. Őt is el akarom. De több embert nem akarok.

- Violet szívrohamot fog kapni, ha megtudja, hogy elhívtad a partira – mosolygott a vonal másikvégéről Nero, összeszedve magát.

- Olyan aranyooooos – olvadoztam.

- Igen, az – felelt kedvesen – Mit vegyek fel?

- Nem muszáj kiöltöznöd Nero, csak legyél bombázó, úgy ahogy vagy! Valami kis csinosat.

- Mimi ne bókolj, mert zavarba jövök – nevetett fel – És milyen ajándékot kérsz? – kezdte feltételezhetően fondorlatos mosollyal a képén. Erre zavarba jöttem.

- Ne… Nem kell semmi, Nero!

- Deeee valami csak kell! – kúszott sunyi vigyor az ajkaira – Ki vele Mimi!

- Rajzolj nekem… - böktem ki a hatásszünet után.

- Mi? Én?

- Igen, olyan gyönyörűen rajzolsz, és sajnálom, hogy már egy ideje nem teszed. Szóval, megtennéd, hogy rajzolsz egyet nekem szülinapomra? Nagyon szeretném!! Megteszed? Éreztem, hogy elmosolyodik.

- Hogyne tenném. Erre teljesen kivirultam.

- De jó, de jó, de jó! – pattogtam az ágyon – Mit fogsz?? Mit? Mit? Mit?

- Az meglepetés – kezdett el titokzatoskodni, én pedig nem faggattam tovább, úgyse mondja el, jól tudja magába tartani.

- És a másik bulira, a kis zártra kit hívsz el? Az milyen legyen?

- Ugyanilyen. De azt szeretném, hogy csak Rayne családja és te legyél ott.

- Joshua?

- Kétlem, hogy eljönne – biggyesztettem le a szám.

- Szeret téged a bátyád Mimi, ugye tudod?

Bólintottam.

- Persze, hogy tudom – mosolyodtam el.

- Ott is legyen székfoglaló? – terelte a témát, mert tudta, hogy nekem ez kényelmetlen.

- Legyen!

Virultam ki.

- És, és, és, társasjáték is! Családi társasjátékok! Activity is!

- Jajjj neeee – nevette el magát.

- De igen! Akarom látni, hogy játszol! – virultam ki teljesen. Alig várom már!!

 – Narou –

Másnap, dél körül leparkoltunk öcsémmel Neroék háza előtt. Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. Faszom. Az anyádat Naoki! Az említett öcsémre néztem, aki időközben bealudt mellettem, a kocsiban, az ablaküvegnek dőlve, és halkan szuszogott. Mit meg nem teszek ezért a buzeránsért?! Kivettem a kesztyűtartóból az én féltve őrzött képeimet. Eszembe jutott, hogy egyet legalább megtartok, és már dugtam volna el a pucsítósat, a kis titkos helyemre az autóban (a kesztyűtartóban a titkos zseb) de mielőtt belecsúsztattam az öcsémre néztem.

- A kurva életbe már Naoki… - húztam el a kezem, és azt az egyet is visszatettem a kupacba, és kiszálltam az autóból, becsukva az ajtót, és lezárva a kocsit. Odaszökkentem az ajtóhoz, a maradéktalanul meglévő képekkel és megnyomtam a csengőt. Ne a bátyja nyisson ajtót… Ne a bátyja, jó? Uram! Hallod?! NE A BÁTYJA!! Ám mikor az imám közepénél jártam nyitódott az ajtó, és ott állt az én kis szívszerelmem, már csukta volna be előttem, de kifeszítettem.

- Várj már! Most nem dugni jöttem!!

- Akkor?! – rivallt rám és kicsit tágabbra nyitotta az ajtót – Kiakasztani?!

- Nem.

- Hanem?

- Ha nem találgatnál, elmondanám!

- Hallgatlak – tárta ki most már az ajtót teljesen, és karba tett kézzel, flegmán nézett rám.

- A bátyád itthon van?

- Nincs.

- Bemehetek?

- Nem.

Nagyon sóhajtottam.

- Kösz – böktem oda flegmán, és a hátsózsebemből elővettem a képeket, mire majdnem szívfaszt kapott az ott nekem.

- AZOKAT MEG, HO… AZOKAT MEG, HOGY… MI… AZOK…. – mutogatott a képekre, ide-oda hebegve, és már kezdett volna el velem üvöltözni, de én csak a kezébe nyomtam.

- Fogd, mielőtt még meggondolom magam!

- MÉGIS HONNAN SZEREZTED EZEKET?!

- KUSS! Még a karácsonyi fesztiválról – dugtam zsebre a kezem.

- AZÓTA MEGVANNAK!? TE NEM VAGY NORMÁLIS!!

- Befejezhetném?!

- Még nincs vége?! Mintát is tartasz a fogselymemből magadnál?!

- Az nem lenne rossz ötlet – gondolkodtam el látványosan, majd inkább a tárgyra tértem, egy óriásit sóhajtva – A lényeg, hogy most már nyugodt lehetsz. Békén hagylak... – morogtam az orrom alatt.

- Hogy mi? – nézett rám flegmán, és értetlenül, valószínűleg nem hallotta, amit mondtam.

- Azt, mondtam mostantól békén hagylak!! – szóltam fennhangon, mire csak érzelemmentesen nézett rám.

- Nem hiszek neked.

Homlokon csaptam magam.

- Perszeee, miért is hinnél!

- Mert miért tennél ilyet?!

- Alap esetben nem tennék!! Csak az öcsém…

- Mi van Naokival?

- Csak miatta hagylak békén, nem, azért mert megjavultam – biztosítottam, mielőtt jónak leszek beállítva – Azt mondta, vagy békén hagylak, vagy elfelejthetem, hogy úgy fog viselkedni velem, mint eddig…

- És inkább a békén hagyást választottad?

- Ez így kimondva geci szar… - vakartam meg idegesen a tarkóm – Miért tennék ilyet?! – csaptam magam homlokon – Mikor kúrhatnálak is?

- Tudod Narou, ha mindenkihez úgy állnál, mint az öcsédhez, nem lennél ekkora szarkirály.

- Ezt most vehetem dicséretnek?

- Vedd, aminek akarod – legyintett.

- Kapok egy utolsó csókot? – próbálkoztam be sunyi vigyorral, mire élesen rám nézett.

- Nem.

Erre megragadtam a kezét, és magamhoz közelebb rántva nem megcsókoltam (!) csak megpusziltam az arcát.

- Narou! – lökött el magától, egy meglepődött hatásszünet után, (ez őt is meglepte) és a jobb arcát fogta, amit megpusziltam.

- Hát egy ideig búcsúzunk aranyom – léptem el az ajtótól, mire egy „Javíthatatlan vagy” pillantást kaptam – Élvezz majd ki minden egyes szabad percedet, amit a Matsukoval töltesz, nehogy újra megjelenjek – kacsintottam, és hátat fordítottam.

- Ne jelenj!! – üvöltötte még utánam.

- Ki tudja, mit hoz a jövő – álltam meg a kocsinál, majd kinyitottam az ajtaját és intettem még neki egyet – Gondolj rám, minden nap! – dobtam neki egy csókot, mire rám baszta az ajtót, én pedig kissé elkomorodva szálltam be az öcsémhez. Ne most bánjam meg!!!

- Naoki – csettintgettem az orra előtt, mire álmosan kinyitotta a csipáját, és felülve a szemét dörzsölgette – Megtettem- morogtam az orrom alatt.

- A képeket is odaadtad?

- Oda. Egytől egyig.

Ökölbe szorítottam a kezem. Ha nem olyan lesz a reakciója, amire számítok, visszamegyek, és szanaszét baszom Nerot lyukát, amíg meg nem reped a gátja!! Hálásan rám nézett, mire hátrahőköltem, és mikor bekönnyezett, MÉG JOBBAN!!

- Most már minden rendben lesz Neroval ugye? Nem fog szenvedni? És Matsuko és közte is minden rendbe jön? Együtt lesznek, és nem fog már gyötrődni szegény lány igaz?– mosolyodott el, de közbe be volt könnyezve és ez geci creepy volt!!

- Mittudom’ én?! – indítottam be a kocsit egy nagy, ideges sóhajjal – Mit sírsz most?! FÉRFI VAGY?!

Megrázta a fejét.

- Most az örömtől sírok.

- Kis buzi…

- Ránézhetsz, nem akarlak teljesen kínozni.

- Hát tegnap nem ezt vettem észre.

- Csak ne bántsd.

- Faszom beléd Naoki.

- Köszönöm. - Ne köszönd ezt most meg nekem! Utállak most! – hajtottam el.

- De én azért köszönöm – dőlt neki az ablaküvegnek, és lehunyta a szemét.

- Gyere le jó isten… - morogtam.