CXIX. Fejezet

– Nero –

           

            Ismeritek azt az érzést, amikor eszméletlenül örülsz és mindennek ellenére boldog vagy, mert a legeslegjobb barátnőddel lehetsz, aztán meglátod az exedet, akit még mindig szeretsz, mert nem rég szakított veled és hirtelen egy csapat idegen csaj csimpaszkodik rá?! Ha ismeritek ezt az érzést, akkor gondolom, nem kell ragoznom, hogy micsoda fortyogás és eszméletlenül nagy féltékenység járta át a belsőmet. Annyira bedühödtem és annyira fojtogatott ez a „jó” érzés, hogy kis híján sírva fakadtam – de sikerült visszatartanom. Csak ökölbe szorítottam a kezeimet és az alsó ajkamat rágcsáltam.

- Nero, nyugi – fogta meg az ökölbe szorított, remegő kezemet, Mimit. De le sem tudtam venni a szikrákat szóró szemeimet arról a társaságról. Aztán Rayne és Naoki mögül kihajolt Narou (direkt beültek közénk, hogy távol legyen tőlem) és a feje eltakarta a képet. Így láthattam a gúnyos vigyorát.

- Nocsak Neruci, már is lecseréltek? – itt már Mimi idegesen meredt Naroura – Ilyen hamar túl tette magát rajtad és azon a vadító lyukadon? – kuncogott, aztán ő is a társaság felé fordult, majd ismét felém – Látod, hogy el van? Az a lány már belé is csimpaszkodott! – és én is láttam, ahogyan egy mogyoróbarna, feltupírozott, szép arcú lány belekarol az én Sasumba. Ettől csak rosszabb lett.

- Látod galambom, akármit tehetsz ellenem, én még most is csak téged akarlak – folytatta tovább ez a szemét – Ellenben vele!

- Kussolj – sziszegtem, de szerintem, nem hallotta, mert olyan halkan és remegő hangon mondtam. Ám Mimi figyelt rám, mert aggódva megszorította a kezemet.

- Elég már te nyomorék!! – szólt rá ő is élesebben, de mint, aki meg se hallotta volna, folytatta a hergelésemet:

- Ő nem érdemel meg téged, szerelmem! Ne is törődj vele, inkább menjünk félre és mutasd meg neki te is, hogy már nem érdekled őt! Mondjuk, elaludhatnánk olyan édesen az egyik kanapén, mint nálad a jó múltkor!

- FOGD MÁR BE!!! – kiabáltam le a fejét olyan hangosan és olyan szintű agresszióval, hogy az említett társaság is felénk fordult, abba hagyva a bájcsevelyt. Felugrottam a székről.

- Inkább kimegyek a mosdóba! – morogtam oda, és mint egy dühös csata kanca, berobogtam a mellékhelyiségbe. Persze Mimi jött utánam, és mikor becsukta az ajtót, rákezdtem.

- Hogy lehet ekkora egy szemét, bunkó, faszkalap??!! Nem is értem, hogy mit képzel magáról az a szemétláda!!! – túrtam a hajamba idegesen és akárhányszor megláttam magam a tükörben, egyre rosszabbul éreztem magam.

- Ne is törődj azzal a köcsög Silvermannal, majd kimegyek, és pofán rúgom!!

- Hogy szerethetek egy ilyen eszméletlenül bunkó alakot??!!

- Mi?! Szereted Narout??!! – hőkölt hátra Mimi, mire furán néztem rá.

- Tessék?! Dehogy is, fúj!! – vágtam egy nagy fintort – Én Sasukéról beszéltem eddig is… - motyogtam és a fejemet fogva, neki dőltem a csempének, majd lecsúsztam a földre.

- Jhaa, így már értem… - biggyesztette le a száját és elém guggolt – Akarod, hogy kivájjam a szemét egy kis kanállal? – ám ezt olyan ártatlanul és aranyosan kérdezte, hogy amilyen szarul hangzott, úgy mosolyodtam el. Ekkor hirtelen nyílt az ajtó és Naoki (!!!) lépett be rajta. Teljesen meglepetten néztünk fel rá.

- Naoki, mit keresel itt? – kérdeztem.

- Ez a lánymosdó – mondta ki Mimi a nyilvánvalót, hogy itt nem lenne helye.

- Én is tudom – forgatta meg a srác a szemeit, majd egész egyszerűen leült közénk, mert ekkor már Mimi is leült a kőre – Nero, ne haragudj a fasszopó bátyámra. Tudod milyen…

- De haragszom!!! Mérhetetlenül dühös vagyok rá!! Legszívesebben megölném!! – fortyogtam.

- Igen, megértelek – vakargatta meg kínosan a tarkóját – Sajnos én is nagyon haragszok rá, engem is megbántott…

- Kit nem?! – ciccegett Mimi – Komolyan nem értem, hogy lehet ő a te tesód… Te százszor rendesebb és aranyosabb vagy, mint ő… Ő egy két lábon járó fos darab!

Naoki arcát elöntötte a pír, ahogyan Mimi dicsérte őt.

- Igen, más is mondta már, hogy különböző a személyiségünk…

- Nem kifejezés! Bár az elején azt hittem, te is ugyanolyan fasz vagy, mint ő… De kellemeset csalódtam – mosolyogtam rá kedvesen, amit viszonzott.

- Igyekszem őt is a jó útra téríteni…

- Nem nagyon haladsz – rázta meg a fejét Mimi.

- Nehéz meggyőzni – sóhajtott Naoki – Sasuke miatt meg ne fájjon a fejed, úgy is észhez fog térni – nézett rám komolyabban.

- Kétlem – motyogtam, majd feltápászkodtam, amit ők is követtek – Mimi, ugye Raynenál maradsz most egy darabig?

- Uhumm. Amíg a bátyám haza nem költözik, biztosan – pislogott fel rám.

- Oki, mert akkor tudnánk máskor találkozni… Esetleg kettesben. Én szeretnék most haza menni, pedig veled akartam lenni, de minden el lett cseszve – léptem a csaphoz és megengedve a hideg vizet, elkezdtem megmosni az arcomat.

- Megértelek! Akarod, hogy haza vigyünk?

- Nem kell – néztem fel a tükörbe és a pulcsim ujjával törölgettem le magamról a vizet, mert nem volt bent kéztörlő.

- Hát jól van… - motyogott barátnőm, aztán Naoki kinyitotta nekünk az ajtót és előreengedve minket, kivonultunk így édes hármasban. Bár, amint kiszúrtam Narout, a tekintetem ismét „megöllek, te geci”-be váltott.

- Nos, kis öcsém, kipletykáltad magad a nemi társaiddal? – flegmázott az öccsével, aki lenézte.

- Hallgass már el, állandóan bántod szerencsétlent, akár csak engem!! – szóltam be neki élesen – Miért nem tudsz egyszer az életben megnémulni és békén hagyni úgy MINDENKIT??!!

- Állj már le aranyom, mi bajod van! – ragadta meg a karom.

- Ne érj hozzám, nem akarom, hogy hozzám érj!!! – kaptam hisztérika rohamot és elkezdtem csapkodni a mellkasát, mire megszorította mind a két csuklómat, és erősen megtartotta őket, hogy ne tudjam tovább püfölni.

- Fejezd már be, Nero!! – nézett rám dühösen – Mi a fasz bajod van?! Rám haragszol miatta?!

- Te vagy a bajom!!! Te!! Tönkre teszed az egész életemet, te tehetsz mindenről!! Bárcsak soha a büdös életbe ne ismertelek volna meg!!! Engedj el!! – rántottam ki magam idegesen és drámaian kiviharoztam az Infernoból. Megálltam az ajtó előtt és átkarolva magam, próbáltam lenyugodni. Megvártam Mimit, aki kisietett hozzám.

- Nero, nyugodj meg! Mindenki titeket nézett! Ráadásul a Sasukéval lógó társaság ki is nevetett titeket…

- Had nevessenek, nem érdekelnek – sziszegtem a földet nézve.

- Megleszel? Vagy figyelj… Majd később felhívlak, hogy minden rendben van-e veled, oké?

- Rendben – lágyultam meg és szorosan megöleltem – Annyira örülök, hogy visszajöttél…

- Én is nagyon!!

– Rayne –

           

            Amikor Mimi és Nero kiviharoztak a mosdóba, akkor egy nagyot sóhajtva fordultam Narou felé.

- Belehalnál, ha egyszer az életben befognád a mocskos pofádat? – kérdeztem tőle őszintén.

- Igen Crusader, belehalnék, hiszen akkor már nem is én lennék! Te is tudod… - közölte velem flegmán és látszólag nagyon örült neki, hogy kavarhat. Gyökér.

- Szánalmas – motyogta Naoki, majd felállt a székről és a mosdó felé indult.

- Most meg hova mész?! – szólt utána a bátyja, de az csak úgy lazán meg se fordult, hanem ment tovább.

- Kis buzi – motyogta Narou – Mellesleg Crusi, téged is lecserélt. Már új haverjai vannak – kóstolgatott engem is.

- Ügyes próbálkozás, de én nem fogok soha felakadni a te horgodra – vetettem felé egy gúnyoros vigyort.

- Ó, bocsánat őfelsége – tette fel védekezően a kezeit.

- Megyek, beszélek vele – hagytam ott és odamentem a társasághoz – Sasuke, beszélhetnénk? – kérdeztem félbeszakítva mindent, köszönés nélkül és mereven a haverom szemeibe néztem, aki viszont rám se akart nézni.

- Ha Neroról akarsz beszélni, akkor nem – közölte felém se bagózva. Kis flegma buzi. De utálom, amikor ilyen. Legszívesebben felrúgnám a gecibe.

- Ő a haverod, tesó? – kérdezte a páva gyerek oldalba bökve Sasukét.

- Nagyon helyes – méregetett az egyik csaj tag és a mellette álló barátnője is ajak harapva néztek rám, amitől kezdtem kínosan érezni magam. Ezt is gyűlölöm, őket is felrúgnám.

- Ki az a Nero? – kérdezte a haveromba csimpaszkodó „szépség”.

- Az exem – vetette oda lazán. De kemény.

- Most komolyan Narou miatt fogod ezt tenni szegény lánnyal? – kérdeztem.

- Igen, ha úgy tetszik. Narou tehet mindenről! Meg persze Nero…

- Legalább oda jöhettél volna.

- Ugye most csak viccelsz? – röhögött fel kínosan és felém fordult – Majd ezek után oda megyek? Na ne nevettess már Rayne…

- Most akkor engem is leszarsz? – húztam össze a szemöldökeimet.

- Rád is haragszom! – bökött rám, aztán lehúzta a torkán az újabbik pohár felesét.

- Rám miért is? – vágtam flegma lenéző fejet.

- Mert nem voltál képes elmondani, hogy azok ketten mit csináltak…

- Ne haragudj, de az én dolgom elmondani?! – hőbörögtem.

- Ne idegesítsd már fel még jobban! – szólt rám az egyik picsa, pontosabban az, aki Sasun lógott, így most felé is fordult – Az a lány egy ribanc, sejtem miről van szó, nem érdemel meg téged! Ne is törődj velük, majd mi vagy is én jobb kedvre derítünk! – próbálkozott.

- Elnézést, de te ebbe jobban jársz, ha nem szólsz bele! Másodszor meg Nero nem ribanc, nem ismered! – szóltam rá. Mimi most büszke lenne rám.

- És neked van barátnőd, drága szívem? – kérdezte a másik csaj nyájasan, amitől végig futott a hátamon a hideg.

- Képzeld, van és nagyon szeretem! Semmi pénzért nem cserélném le egy ilyen okádék kurvára, mint ti! Neked meg jó kurvázást te gyökér! Na csá – vetettem oda Sasukének és otthagytam őket a gecibe.

Ezután megvolt az ominózus Nero VS Narou jelenet, aztán megvártam, amíg Mimi visszajön hozzám.

- Elindult haza – közölte.

- Akkor mi is mehetnénk – vetettem fel az ötletet. Kezdett nagyon elegem lenni ebből a helyből, és amúgy is Naoki miatt, Narou is elindult már haza az öccsével.

- Rendben, menjünk – fogta meg aranyosan a kezem, aminek nagyon örültem és mi is elindultunk haza fele.

– Nero –

Mikor hazaértem, a bátyám dühösen fogadott.

- Hol voltál? – kérdezte karba tett kezekkel, idegesen. Úgy festett, mint aki menten letépi a fejemet.

- Az Infernoba – mondtam meg az igazat.

- Arról volt szó, hogy ma csak kötözésre mész! És különben is eltiltottalak attól a helytől!

- De Mimit haza hozta Rayne… és vele akartam lenni! – védekeztem – Tudod, mennyire szeretem őt…

- Ez nem kifogás – rázta meg korholóan a fejét. Az utóbbi időben nyoma se volt az édes, viccelődös, bátyónak. Helyette egy szigor gép és egy kemény diktátor lakik a házban.

- Nem is szántam annak – flegmultam be és indultam meg volna a szobámba, de megragadta a karom.

- Ott voltak a többiek is, igaz?

- Igen! – na ettől teljesen kész volt. Csapkodott és kiabálni kezdett velem.

- Chani, elég!!! Ne tilts el tőlük!!! Úgy sem tudod megakadályozni, hogy ne találkozzunk, hiszen itt lakunk, ebben a kibaszott városban!! És most előre szólok, hogy nem váltok iskolát, akár tetszik akár nem!! És továbbra is oda fogok járni, ahova akarok!!! – ezzel megindultam a lépcső felé.

- Nero, komolyan mondom, ha nem teszed azt, amit mondok, mész vissza anyáékhoz!!! – na ettől megálltam és hitetlenül néztem le rá a lépcsőről.

- Komolyan, Chani??? Nem szenvedtem már eleget??!! Megtennéd??? Akkor rajta!!! Hívd föl őket!! Nem érdekelsz!! – könnyeztem be és ismét megindultam.

- Csak meg akarlak védeni a szenvedéstől!! – szólt utánam.

- Rosszul csinálod!!! – ordítottam vissza, de meg sem álltam a szobámig. Ott pedig bebasztam az ajtót és bezárkóztam. Hihetetlen…

– Narou –

            - Naoki, meddig akarsz még sértődött picsát játszani?! – rontottam be a szobájába, amikor már egy ideje otthon voltunk a bárban történtek után és egyszerűen jobban levegőnek nézett, mint előtte. A macskája ijedtében bemászott az ágya alá, ő maga pedig csak unottan kapcsolt egyet a kibaszott TV-n és felém se nézett. Hát ezt nem hiszem el, GYERE LE JÓ ISTEN MOST MÁR KOMOLYAN!!

Szépen odamentem a falra szerelt geci TV-jéhez, kikapcsoltam, aztán oda léptem hozzá és kicsavartam a kezéből a távirányítót is és eldobtam a szoba másik végébe.

- Nem szállnál már le rólam, bazd szájba magad!!! – állt fel nagy hévvel az ágyról.

- Nem!! Addig itt foglak boldogítani, amíg meg nem bocsátasz!!

- Én meg addig duzzogni fogok, amíg normálisan bocsánatot nem kérsz!!

- De könyörgök, még hányszor kérjek tőled bocsánatot?!

- Az nem volt elég, hogy azért, mert megütöttél – huppant vissza az ágyára és unottan előre meredt. Komolyan, mindjárt szétbaszom a fejét, nagyon felidegesít. Kis fürdős kurva geci!

- Jó, akkor – térdeltem (!) le elé az ágya mellé – Kérlek szépen Naoki, ne haragudj, hogy bevertem neked egyet, hogy azt mondtam rád, hogy életképtelen vagy… Valójában esetlent akartam mondani… Ne haragudj, drága öcsikém!

Nem felelt, mert még várta a továbbiakat.

- Ne haragudj, hogy mindig mindent tönkre teszek, bár te is tudod, hogy, ha érdekemben áll, ott baszom szét Matsuko és a galambom kapcsolatát, ahol csak lehet – itt egy fintorral meredt rám – Jól van, sajnálom, hogy nem tudom befogni a számat, soha!

Még mindig nem felelt.

- BOCS, HOGY ÉLEK NAOKI!!! – törtem ki idegesen.

- Alakul – sóhajtott.

- Mi az, hogy alakul?

- Ha megteszel nekem még valamit, akkor megbocsátok – nézett rám komolyan.

- Hallgatlak – forgattam meg a szemeimet. Sejtettem, hogy valami nagyon nem jó következik most.

- Figyelj. Én nagyon-nagyon csipázom Nerot.

- Csak azt ne mondd, hogy belezúgtál, mert akkor sajnos nem áshatjuk el a csatabárdod – húztam össze gyanakvóan a szemeimet.

- Végig mondhatom?! Látod, mindig félbeszakítasz!! – akadt ki teljesen, amin tökre meglepődtem.

- Jól van, nyugi – tettem fel védekezően a kezeimet – Mondjad.

- Kösz, hogy megengeded – flegmáskodott, aztán folytatta – Szóval. Nero egy nagyon jó fej csaj és sajnálom már, hogy rá haragudtam mindig is, amiért ekkora buzi vagy. De rájöttem, hogy nem ő a hibás, hanem te! És egyszerűen kurvára sajnálom csórit, hogy folyton basztatod, mindig bántod és csodálkozom, hogy azok után, amin átment, meg te elkövettél vele meg ellene, még mindig mosolyog. És most, hogy így beszélgettem vele, meg mikor nála voltunk, ráébredtem, hogy ő ezt nem érdemli meg…

- Mire akarsz kilyukadni? – sziszegtem.

- Arra, hogy, ha érek is neked bármit, számít az, hogy jóban legyünk, akkor szállj le róla! Ne zaklasd, ne bántsd, ne érj hozzá, ne szólj hozzá, ne nézz rá… Ne csinálj vele semmit, csak egyszerűen hagyd őt békén…

Itt bedühödtem és felugrottam a földről. EZ TÉNYLEG NAGYON NEM JÓ!!

- MIVAN??? DE HISZ NERO AZ ÉN GALAMBOM!!!

- Narou, komolyan mondom, most választanod kell! Vagy én, vagy ő.. Ha őt választod, akkor engem felejts el, hogy mi valaha is újra igazi tesók és barátok leszünk – közölte velem, amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Nézett rám választ várva, nekem meg kurva gyorsan döntetem kellett. Itt van Naoki, az ikrem, amióta az eszemet tudom, ő a másik felem. Igaz, hogy a nyomibb felem, de akkor is. De viszont ott van Nero… egy bomba nő, egy istennő, az én egyetlenem! Még egy ilyen lány, mint ő nincsen! PFÚÚÚ JÓ ISTEN, MIÉRT NEM JÖSSZ LE ÉS CSELEKSZEL HELYETTEM?!

Végül egy kibaszott nagyot sóhajtottam.

- Jó. Leszállok róla…

- Képes leszel rá? – vonta fel a fél szemöldökét.

- Igen – morogtam dühösen.

- Jó, akkor ezt holnap meg is mondod neki!

- MIVAN?!

- Szépen felkeressük és elköszönsz tőle. És az imádott képeidet is odaadod neki!

- HEH?! NEM!!

Összehúzta mérgesen a szemöldökét.

- N… Na jó.. Oké…

– Rayne –

            - Mimi, de örülök, hogy újra látlak – ölelgette meg apám Mimit, amikor beléptünk a lakásban.

- Igen én is örülök – mosolygott kedvesen Mimi és utána már kezdte kínosan érezni magát, amikor anya két nagy cuppanós puszit nyomott az arcára. Ott maradt a rúzsfoltja… Én meg, mint valami hordár, behordtam a csomagjait az előszobába. Ott rá szóltam két szolgálóra, hogy vigyék fel a szobámba, mert nem vagyok hajlandó tovább cipelni aztat.

- Éhesek vagytok? – kérdezte apa – Épp most lett kész az ebéd.

- Jó lenne, az Infernoba nem tudtunk rendesen kajálni – tereltem Mimit asz asztal felé. Így hát bezabáltunk jól az otthon kajából. Valami leves volt, meg sült krumpli, rizzsel, rántott hússal, rántott cukkinivel, rántott sajttal, rántott sajttal töltött pulykamellel és volt még köretnek a krumpli mellé rizsa is. Egész jó volt, tökre jól laktam, aztán legurítottam még egy hűsített energia italt is és felvonultunk Mimivel a szobámba, ahol bekapcsoltam a TV-t és elterültünk az ágyon.

- És most akkor beszélgessünk a szülinapodról, ami a jövő héten lesz – vetettem fel a témát, mire felült és olyan mereven ült, mintha egy karó lenne a hátában.

- A mimről?

- Jól hallottad – fordultam felé és felkönyökölve megtámasztottam a fejem – Akarsz egy nagy bulit csapni?

- Mi?

- Úgy értettem ismerősökkel, barátokkal bulizni… Mert mindenképpen az én nyaralómba tervezem a szülinapodat. És az előtt való nap, csapnánk egy elő szülinapot, ahol, ha akarsz szülinapozhatsz a családommal vagy másokkal, akiket meghívsz. De utána az eredeti napon, veled akarom kettesben tölteni!

- Hát nem is tudom… - pislogott nagyokat.

- Döntsd el, hogy aztán meghívhassuk azokat, akiket szeretnél, ha akarsz bulit…

- Még sose volt szülinapi bulim – pislogott nagyokat.

- Mellettem ezt is megkaphatod – mosolyodtam el.

- És Eugene és Ronald is eljöhetnek? Meg Mary is? – kérdezte a nyomorék osztálytársainkat – Meg Violet is? Fallon is??? – ezek már asszem’ a zenekaros tagok voltak. Kezdett egyre izgatottabb lenni.

- Ha szeretnéd – biccentettem.

- És-és-és-és-és torta is lesz?? Meg zene???

- Minden – biztosítottam és nagy csillogó szemekkel meredt rám.