CXIV. Fejezet

– Narou –

- Inkább magad miatt kéne aggódnod, nem a kis öcsikéd miatt! – hallottuk Jonathan nagyon felbátorodott gúnyos hangját, hogy tépném ki a hangszálait – Végetek van, megjött a papus!!

- Fogd be most a szád egy pillanatra, Jonathan – hallottunk egy ismeretlen, öreges, de elég mély hangot. Mindannyian a hang irányába fordultunk. Kivéve az én kedvesem, aki a földön fekve gyötrődött, vérző mellkassal, amit a Matsuko remegve szorított el neki valami ronggyal. Most az egyszer szurkoltam Matsukonak. Szurkoltam neki, hogy ne hagyja itt elvérezni Nerot!! A hang tulajdonosa amúgy egy elég idős, full ősz, elegánsan hátranyalt ősz hajú. ősz bajszú, elég nagydarab hapsi, elegáns sötétszürke öltönyben, fekete csokornyakkendővel, és kevéske ránccal. Volt vagy 60 éves a papa.

- A lány… - fordult az én Nerom felé kedvesen (!) – A lánynak sürgős kórházi ellátásra van szüksége – szólt – A te szerelmed fiam? – ezt Matsukonak címezte, a csávó konkrétan úgy nézett ki, mintha a poklot járná éppen. Idegesített. Nekem kéne ott fognom Nerot. Ökölbe is szorítottam a kezem, de az izomagy, nagyot rántott rajtam. Faszom már! A jó büdös kurva édesanyját rángassa, ne engem! Matsuko csak egy nyugtalan bólintással válaszolt, majd idegbetegen, remegő hangon még hozzátette:

- HA NEM VIHETEM MOST KÓRHÁZBA, A SZEME ELŐTT FOGOM FEJBELŐNI A FIÁT!! MEGFOGOM ÖLNI, FELFOGTA?!

- Nyugodj meg fiam… - a papa még mindig nyugodt volt – Azonnal idehívatom a leggyorsabb mentő autót természetesen. Vincent – szólt a komornyikjának, aki már ment is a vezetékeshez, és feltehetőleg valami menő mentő számát tárcsázta.

- Ugye tudja, ha Nero meghal – itt elcsuklott a hangja – Meg fogom ölni a görény gyerekét? – na itt még egyszer egyet értettem Matsukoval. Szanaszét fogom lőni a seggét ennek a díszbuzeránsnak!!

- Tisztában vagyok vele – hunyta le amolyan „hát igen..” féle ábrázattal a szemét – De nem fog meghalni…- biztosította – Jonathan! – itt fennhangon szólt – Engedd ki a testvéreiket meg azt a másik gazdag fiút, akárhol is vannak!

- Na de papus! – kezdett volna el hisztizni.

- Jonathan, ha nem engeded ki őket, elkobozom a strandodat!

- Képes lennél rá? – könnyezett be a gyerek.

- Képes. Sőt még az állatkertedet is.

- Az ajándék bolttal együtt…?

- Az ajándék bolttal együtt. Erre a kis hímringyó csak csapkodva elővett az öltönyzsebéből egy távirányítót, és megnyomott rajta egy gombot. Ekkor a szobában található könyvespolc szétnyílt, és ott kuporogtak az ott lévő kicsi, fémes szobában egytől egyig. Mimoza bátyja, Nero bátyja Chani, a bátyjának a ribanca, meg Kaito geci… Nem tudom, leírjam-e azt a szintű kiakadást, amit a bátyók levágtak, mikor levették a szájukról a szikszalagot, és megláttak húgaikat. Azt hittem agyvérzést kapnak. De leginkább az a Chani gyerek, Nero bátyját először láttam ilyennek. Először is elhordott minket mindennek, elhordta Jonathant mindennek, elhordta az egész világot mindennek a „faszrágó szarkeverő dobseggű hímribancokat” kikérem magamnak. Aztán döntenünk kellett, mikor megérkezett a mentő. Mimoza, meg Rayne, már rég leértek a mentőautóhoz (végre lifttel, mert felkapcsolták), mikor mi még mindig ott baszakodtunk fent. Valakinek itt kellett maradnia tárgyalni a Stewart papával. Kártérítést kérni, ilyenek… És ki volt az egyetlen, aki nem sérült meg? Én és az öcsém. Ja meg Matsuko. Szóval hármunk közül valakinek kellett maradnia. Én menni akartam, hiszen ott haldoklik a kis galambom a hordágyon, de Matsuko is menni akar, a bekattanás nagyon vékony határait súrolta éppen. Eszméletlenül durván szemeztünk Matsukoval. Én bosszúsan „Én megyek, te meg halj meg” tekintettel pásztáztam, ahogy ő is engem.

- Majd én maradok! – hallottuk meg öcsém hangját a semmiből – Menjetek nyugodtan ketten – MOSOLYODOTT EL! KÉRLEK, JEGYEZZÉTEK FEL, NAPTÁRBA, MAJA NAPTÁRBA, ÉVKÖNYVBE HOGY AZ ÉN SEMMIT MONDÓ, BAMBAFEJŰ BUZERÁNS ÖCSÉM ELMOSOLYODOTT. Na jó. Igazából a szája szélén akaratlan ideg összehúzódás történt, ami kívülről mosolynak látszott (azaz mosolygott).

- Menni fog az egyedül öcskös? – kérdeztem rá. Az öcsém eléggé… rossz az ilyenekben, hogy is mondjam. Hm. A magasabb rangú emberektől lesokkol. Ráadásul mi van, ha a lövöldözés lesz megint, mert ebbe a papába se bízhatunk meg? Bár az öcsém jól tudd célba lőni, de akkor is, mi van, ha stressz helyzetben bekattan, és elvéti? Vagy kifogy a tölténye?? Vagy kilövik a kezéből a pisztolyt?

- Ühhüm – bólintott még mindig mosolyogva (!) – Menjetek már, Nero mindjárt megmurdel, ha itt szobroztok! – kezdett el lökdösni minket a lift felé – Vigyázzatok rá, rendben? Majd megyek utánatok.

- Mivel?! – nézett rá Matsuko amolyan „Csak két kocsi van, te nyomorék” fejjel. Hát igen. Az öcsémnek akkora logikája van, mint a hörcsögömnek volt, amíg meg nem fojtottam.

- Busszal – adta meg a választ, és egész egyszerűen belökött minket a liftbe, Nero hordágyának két szélére, ami már bent állt a liftben – Pápá – és nem tudtunk reagálni se, mert már csukódott is az ajtó. Szóval ott álltunk a liftben. Édes hármasban. Elég feszült volt a légkör, és még van 50 emelet… Ránéztem félszemmel Matsukora, aki meg Nero kezét pásztázta, amit fogott. Őszintén nem tudom, hogy melyik nézett ki ramatyabbúl, Nero, vagy Matsuko. Bár Nero, még így is geci vadító volt. Mi? Hogy beteg vagyok? Áh, dehogy.

- Nem fog meghalni – szólaltam meg komoran, és a lift falának dőltem, mire felkapta a fejét – Őt max csak én ölhetem meg.

Matsuko megrökönyödött arccal pásztázott.

- Nálad fosabb vigasztalót még nem hordott a hátán a Föld.

Erre csak vállat vontam.

- Csak az igazat mondtam.

- Inkább öld meg magad, Silverman – legyintett.

- Az még messze van, Matsuko.

- Ha rajtam múlik nem.

- Csak szeretnéd.

- Majd meglátod – és ezzel csillingellt a lift, szóval mennünk kellett, a következő szájbaszexuált lifthez, ketten tolva Nero hordágyát, aki minden egyes hirtelen mozdulatunkra felnyöszörgött.

- Siessünk – motyogtam.

- Köszönjük nyilvánvaló kapítány – kontrázott Matsuko, mert nem bírta ki, hogy ne kössön belém. Körülbelül 20 liften cikázhattunk, át, míg leértünk, és ott állt a bejáratnál a mentőautó. Körülbelül fél óra múlva már a váróban ültünk. Matsuko, (bár ő most pont kint van cigizni, fel van baszva az agya, legalábbis felborított egy széket egy öregnéni mellett, aztán ráordított hogy ne sikongasson. Aztán egy random fiatal takarító gádzsi, seprűvel a kezében, próbált pirulgatva randit kérni tőle, és Matsuko csak odabökte neki, hogy;

„Takarítasz, basszalak szájba, vagy csak repülsz valahova?”

És még én vagyok az idegbeteg… Pff. Nero bátyja pedig sík ideg volt, és mindenkit gyilkos pillantásokkal méregetett. Ja, mert hogy közben elmeséltük neki a Mexikós sztorit, hogy miért maradt ki a húga két napra, stb...Hát szerintem, ha nézéssel lehetne ölni, már nem élnénk, annak a csaja, aki meg nagyon pásztázta Matsuko hasát, mikor az felhúzva a pólóját, azzal törölte meg a leizzadt homlokát. Dik a ribi. Ott ül melletted a pasid, hahó! Annyira kibaszott vicces volt. Törpe kurva bátyja, aki amúgy ritka sápadt gyerek, mint a húga, de ő csak ott ült… és volt. Meg se szólalt, csak idegesen dobogott a lábával. Kaitogeci, aki nyugtalanul ült, és valahogy mindig Nero műtője felé pislogott, hogy szúrnám ki a szemét, és persze jó magam. Mimozát meg Crusadert bevitték egy rutin műtétre, a lőtt sebük miatt. Nerot pedig egy elég komolyra, a mellkas sebe miatt. A doki azt mondta, hogy elsuhant a főbb szervei mellett, szóval valószínűleg túléli. Mondtam, hogy Nero max csak miattam halhat meg! Körülbelül egy óra múlva, kihozták a pszicho stricit, meg a pszicho kurváját a műtőből, elméletileg egész műtét alatt ébren voltak, csak érzéstelenítőt kaptak. Crusader pl annyit, amennyit egy orrszarvúnak szoktak adni, mondván kilökte a szervezete. Hát igen ezek a drogok… Nem kéne annyit lőni magad Crusi.

- Ott jön Naoki! – hallottam meg a törpe geci hangját, és láss csodát, tényleg az öcsém szambázott be a sürgősségire, egy csekkel a kezében.

– Naoki –

Ahogy csukódott a lift ajtajuk, lehervadt az arcomról a mosoly. Már megértem miért nem csinálom, nagyon fárasztó. Álmos lettem tőle.

- Szeretnék beszélni önnel – léptem oda a palihoz, aki éppen a szivarját csavarta föl. Minden gazdag hapek szivarozik? Nagyon gengszter…

- Miről?

Leültem a fotelbe, és érzelemmentes arccal néztem rá. Már most untat a hapek. Álmos leszek tőle…

- Ha csak bámulsz azokkal a nagy kék szemeiddel fiam, és ki fixírozod az életet a testemből, kényelmetlenül fogom érezni magam – röhögött fel olyan nagypapásan, és meggyújtotta a szivarját – Legalább mutasd hogy dühös vagy-e vagy valami.

- Áhh hagyjad papuska, ez a gyerek egy droid. Csak a bátyjával szemben mutat ki érzelmet, amúgy nézz rá. Ha Japán egyik robot céges embere ide teleportálna hirtelen, még felvásárolná tőlünk, mert azt hinnék, hogy csak egy elszabadult kísérleti alanyuk tévedt be hozzánk!

- Fogd be a szád Jonathan, rendben? A büntetésedről még amúgy is számolnunk kell!!

- Milyen büntetés? – sápadt le a gyerek.

- Először is kitiltalak Angkorvatból!

- Miii??!!

- Másodszor pedig, csökkentem a zsebpénzed!

- MIIII?! – hőkölt hátra kiborulva

- Jól hallottad. Egy milliót leveszek belőle.

- EZ NEM ÉR! – dobbantott egyet a lábával.

- Nem igazán érdekel az álláspontod fiam, mert valószínűleg most is rövidülök pár százmillióval nem igaz? – nézett felém.

Bólintottam.

- Jajj fiam, legalább pislogj.

- Nincs belém programozva – néztem gúnyosan, és lenézően az apja fotelje mellett szobrozó Jonathanra, aki viszonozta az arcmimikám.

- Mennyit kell kifizetnem az ostoba fiam miatt? – vette el a csekket, amit a komornyik már nyújtott is neki, a SZÍNARANY tollal együtt.

- 300 millió a nettó kártérítés. Ugyanis testi sebesüléseket is szereztünk, betörés is volt ugye, mikor elrabolta a lányokat, és még az oda-vissza repülő utat is beleszámolva, talán még több is mint 300 millió, várjon, had számoljam ki – pillantottam a plafon felé és pörögni kezdett az agyam – 351,3 millió pontosan – néztem végül rá egy idő után.

- MONDTAM HOGY ROBOT! – akadt ki Jonathan, de az apja leintette.

- Te okos gyerek vagy… öhm – nézett rám segítségkérőn.

- Naoki – segítettem ki

- Igen. Naoki. Jól tanulsz?

- Nem, kettesekkel csúszok át – vontam meg a vállam nemtörődömül, és elővéve a cigis dobozom rá akartam gyújtani, de elfogyott minden szálam. Fenébe – De, én nem csak erről akartam még beszélni – néztem rá kíváncsin.

- Hanem?

- A fia ölte meg, azt a fő-fő maffia főnököt, Mr. Bolbecet a benga niggáival?

Erre Jonathan, a szívéhez kapott.

- MIIII?! Nem! Én nem öltem meg senkit! – beszélt olyan hangsúllyal, mint aki megbántódott, kiesett a kezemből az öngyújtóm.

- NEM?! – kerekedtek el a szemeim.

- NEM! DEHOGYIS. NEM! Nem öltem meg senkit, FÚJJ. Hullák!

Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Nem… Nem ő ölte meg?! De..

- De, Rayne Crusader, az egyik….- itt elhallgattam – Barátom, az asztalán talált aktákat róla, az asztalodon!

- Aktákat Mr. Bolbecről?! Hát persze, hogy volt róla akta, hiszen apa egyik jó barátja volt! És őt kérték meg a temetés megszervezésére! – mutatott az apjára, aki nagyokat bólogatott. A szívem kihagyott egy ütemet. Nem ő volt…?

Kullogva csoszogtam vissza a sürgősségire, ahol a bátyámék, és most már Crusader meg Mimi is ültek, az előbbi bekötött lábakkal, míg a másik, bekötött felkarral.

- Megvan a pénz? – kérdezte Narou óvatosan – Mennyit tudtál kicsikarni belőle?

- 351,3 milliót – adtam a kezébe a pénzt, mire büszke fejjel nézett rám.

- De van még valami… amit majd később mondok el – pillantottam jelzésszerűen a két bátyóra meg a csajra, amit Nero bátyja észre is vett.

- Perszeee – kezdte idegesen – Még titkolózzatok is! De remélem, a húgom nem fog már ebben szerepelni!!

- Nem tudjuk – mondta meg az őszintét Narou.

- ELEGEM VAN BELŐLETEK, ÉRTITEK?! TÖNKRE TESZITEK A HÚGOMAT!! FŐLEG TI KETTEN!!! – mutatott Matsukora meg a bátyámra – SOHA. TÖBBET. NEM. MEHETTEK. A HÚGOM. KÖZELÉBE!! DE MÉG TI SEM!! – mutatott most rám, és Crusaderre, meg Kaitora – Ha megtudom, hogy a tíz méteres körzetébe mentek, elintézem, hogy ne lássátok többet a kinti világot. És nem, nem a rendőrségről beszélek.

- Nem tilthatsz el tőle – nézett rá unottan Matsuko, a bátyám meg csak kiröhögte.

- Nem-e?! Majd meglátjuk. Nem nyithat ajtót senkinek, nem mehet el sehova, ha nem tudom pontosan hova megy! És elárulom, hogy elfelejtheted őt! ÉN NEM EZT AKARTAM, MIKOR IDEKÖLTÖZÖTT!! Ha tudom, hogy ez történik, inkább maradt volna anyával!

- Nero nem bír távol maradni tőlem, és én se tőle.

- Nagyon nagyra tartod magad Cicuka… - nézett rá gúnyosan Chani (asszem’ így hívják) – Akkor megutáltatlak vele, ennyi az egész.

- Azt próbáld meg – húzta össze a szemeit Sasuke.

- Én örülnék neki! – kontárkodott bele Narou, mire csúnyán ránéztem, amit viszonzott egy „Most mi van?” pillantással.

- TE INKÁBB KUSSOLJ!! – ordított rá egyszerre a csávó, meg Matsuko.

- Hó-hó-hóóó! – tartotta közéjük a kezét Crusader az örök villámhárító mindenkinél – Azt akarjátok, hogy idejöjjenek a biztonságiak?!

- Ha ezek ketten békén hagyják a húgom, akkor akár börtönbe is vonulok… - rakta karba a kezét, és hátradőlt a széken. Hajjajaj… Micsoda feszültségek vannak itt.