CXIII. Fejezet

– Rayne –

- Csak rajta, úgy sem találod meg őket az instrukcióim nélkül! – vigyorgott győzelmi vigyorral az a köcsög.

- Rohadj meg!!! – lőtt rá még egyet a haverom, de az megint kitért előle és lebukott az író asztala mögé, majd mérgesen elő bukkant.

- Ez nem fair, állandóan tönkre teszitek a mulatságaimat!! – csapkodta az asztalt ököllel, hisztérikusan.

- Te okoztad magadnak! – szóltam oda neki – Miért teszed ezt velünk?!

- Mert a miénk, pontosabban később az enyém lett volna ez a város, de ti és a patkány családjaitok elvettétek tőlem!! És jöttem vissza szerezni azzal, hogy megöllek titeket! De mivel balul sült el, ezért először büntetni akartalak titeket úgy, hogy elveszem tőletek azt, ami a legdrágább nektek! És idő közben Mimoza nagyon megtetszett nekem...

- Sajnos, ez a város nem elég nagy, hogy te is benne legyél! – ingatta a fejét Sasuke.

- És Mimoza is csak az enyém lehet, őbelőle te soha nem fogsz kapni!! – itt most én lőttem oda neki, de a lebukott a golyó pedig az asztaláról elpattant.

- Hát legyen – sziszegte epésen újra elő bújva. Pillanatokon belül elszabadult a pokol. Jonathan az asztalán megnyomott egy gombot, aminek hatására az ajtón, ahonnan jöttünk, egy rakás néger két ajtós szekrény rontott be. Ennek csak nigga őrei vannak?! Kezdek rasszista lenni, úgy érzem. Megragadtam Mimit és berágottam a kanapé mögé, majd onnan védekezve lövöldöztem. Rég csináltuk ezt... De nem hiányzott!

- Rayne, nem tudjuk, hol vannak Joshuáék! – szipogott Mimi kétségbeesetten.

- Meglesznek, ne aggódj! - biztosítottam, de nem nagyon tudtam most rá koncentrálni.

- Sasuke!!! – sikoltott Nero hirtelen.

- Ne!! – ez már Sasuke ordítása volt és pont akkor lőttem egyszerre egy niggával. Én lelőttem egyet, egy pedig meglőtte Nerot!

- NERUCI!!! – sikoltott fel Mimi és kiszaladt a kanapé mögül.

- Jaj, Sasuke, Neruci, neee! – ujjongott közben gúnyosan az a köcsög.

- Mimi!!! – pattantam ki én is a bútor darab mögül.

- Jaj, Mimi, Rayne!! – folytatta tovább a nevetést a rohadék. Ekkor Mimit is eltalálta egy golyó. Pontosabban átment a karján, amitől ordítva térdre rogyott.

- NEEE!! – ezt egyszerre ordítottunk Jonathannal. A különbség az, hogy én aggódva, rémülten és idegesen, míg ő engem gúnyolva. Mimi elé ugrottam és a következő két golyó egyenesen a combomba fúródott. A hirtelen erős fájdalomtól még belőlem is kiszakadt egy ordítás és a szemeimet összeszorítva, elejtettem a pisztolyom. Jonathan hangos kacaja zengte be a helyet, amikor a néger rám szegezte a pisztoly csövét.

- Sakk-matt!! – csapta össze a tenyerét az a rohadt geci fejű – Én nyertem! Ám ekkor két lövés hangzott el és kifeküdt előttem a támadóm.

– Narou –

Tudjátok, hogy telt az a kibaszott két órás autóút?! Hát ne tudjátok meg... A (gondolom) táborba buszozgató iskolás csoport kibaszottul mellettünk haladt egész végig az autópályán és már voltak olyan bátrak, hogy kinyitottak az ablakot és kikiabáltak nekünk.

- Hellóka! – vihogott egy fekete hajú lány, mellette egy szőke, barna, volt még talán vörös is meg ki tudja...

- Csá – vetettem oda bunkón, az utat figyelve feszülten. Naoki meg se mert szólalni.

- Mi a nevetek?! – kérdezték folyamatosan vihorászva. Chh. Kis prostik. Kéne nekik a faszom a szájukba meg a picsájukba. De nem kapják meg!

- Hagyjatok békén! – ragadtam meg ingerülten két kézzel a kormányt.

- Az elég fura név – röhögtek össze. Hahaha, de vicces.

- Én Loretta vagyok – kuncogott az egyik, de fogalmam sem volt melyik, mert gecire leszartam és nem őket bámultam.

- Leszarom!!! – kezdtem kurva mérges lenni.

- De bunkó vagy!

- Ez van!!!

- Ikrek vagytok? Az a másik miért nem szólal meg?!

- Narou – suttogott oda nekem az öcsém félénken.

- Mi van?!

- Ilyenkor nem tudnál beletaposni a gázba?

- De, már én is gondoltam erre! Bocs tini ribik, de egyrészt foglalt a faszom, mert másnak lógatom be, másrészt meg nem érünk rátok! Csáó! – és ezzel max. sebességre kapcsoltam az én szerelmetes, imádatos autómat.

Két órán belül meg is érkeztünk a csöves, geci, jól ismert felhőkarcolóhoz, aminek szinte a legtetejéről a jó múltkor majdnem kizuhantam. Szép, kedvenc emlékeim egyike. Sok minden derült ki akkor. Például, hogy Matsuko ellopta az én galambomat, aki jelenleg Batmannek hiszi magát a Superman törpe kurvával együtt. Bár Nero inkább lehetne Macskanő, az ágyamban, grrr. Na jó, befejeztem!

- Naoki nézd meg a csomagtartót – löktem egyet az öcsémen, hogy szálljon ki az autóból és tegye azt, amit mondok.

- De még vizes a nadrágom, nem várhatlak meg itt? – próbálkozott, de leordítottam.

- NAOKI!!!

- Jó-jó-jó, már megyek is! – nyitotta ki az ajtót és ki is szállt, majd mielőtt becsukhatta volna, még behajolt – És mit nézzek ott?

Homlokon csaptam magam.

- Az ég szerelmére, kis öcsém! Hát fegyvereket! Mindent, ami használható ütésre, lövésre, utántöltésre, stb!

- Oké – bólintott, aztán bebaszta úgy az autóm ajtaját, mintha csak valami slozi ajtó lenne – Ezért eltöröm a karod, hiába, hogy az öcsém vagy!!! – kiabáltam utána, de aztán lenyitottam a kesztyűtartót és kivettem belőle a fegyverem, meg a két töltényem, s a zsebeimbe helyeztem őket, majd kiszálltam én is az autóból. Az első, amit kiszúrtam, az Rayne kocsija volt, közvetlen a forgóajtó elé beparkolva hanyagul. Felnéztem az épületre, hátha látok valami szokatlant, de semmi se volt. Csak annyi, hogy megjavították a kitört üveget, amin kizuhantam VOLNA, ha a szép szerelmem nem ment meg.

- Na, találtál valamit? – sürgettem azt a kis buzit, mert kezdtem attól félni, hogy nagyon elkéstünk.

- Igen, mindent, ami hasznos, azt betettem ebbe a táskába, ami itt volt – csukta le a csomi ajtaját és amolyan elszánt „mehetünk” fejjel meredt rám. Véletlenül egy grimasszal jutalmaztam.

- Nem vagy menő, olyan a gatyád, mintha becsuriztál volna! – intettem le.

- KI MIATT?! – kapta fel a vizet egyből.

- Csihadj már, inkább gyere! – indultam meg, de az első bökkenő meg is volt. Zárva volt a fő bejárat.

- Mi a fasz?! – sziszegtem idegesen, és veszettül rángatni kezdtem az ajtót, de sehogy sem nyílt. A forgóajtó sem ment, szóval itt valami nem kóser.

- Gyerünk! – ragadtam meg öcsém csuklóját és magam után vonszolva, körbe mentünk az épületen, míg nem találtunk egy hátsó bejáratot. Ám az is zárva volt!!! Toporzékolni kezdtem.

- MI A FASZ??!!! – ismételtem el az előbbi kérdést kiabálva – Add ide azt a szart!!! – vettem el az öcsémtől a táskát és lebaszva azt a földre, leguggolva elkezdtem keresgélni benne. Volt benne vagy három pisztoly, egy valag töltény és két feszítővas. Mind a kettőt a kezembe vettem, aztán az egyiket átadtam Naokinak.

- Segíts! – léptem az ajtóhoz és a fal meg az ajtó közötti réshez helyeztem a vasat, majd neki feszültem, hogy én most kitépem a helyéről. Az öcsém is oda jött, követve a példámat, ám amikor ő neki feszült, a vasdarabja kiesett a helyéről és akkorát tanyázott arccal a földnek, mint az állat. Aztán megfordult és felülve tök kétségbeesett fejjel meredt fel rám. Idegesen felsóhajtva léptem el az ajtótól.

- Az istenért, Naoki, ne szerencsétlenkedj már!!- szidtam le és felkapva a földről azt a szart, jó helyre tettem neki vissza – Na most próbáld, bazdmeg!!

- Jól van na, tudod, hogy én nem vagyok olyan erős fizikumú, mint te – motyogta az orra alatt, majd leporolva magát mellém állt és nagyon erőlködős hangokat kiadva tolta a vasat.

- Ezért mondtam neked mindig te kis buzeráns, hogy gyúrj velem! Most nem szenvednél itt, mint aki szül! – feszültem neki teljes erőből.

- Kapd be a véreres faszt, tesó! – szólt be, aztán beleadtunk apait, anyait (én legalábbis), mire végre kitárult ez a köcsög ajtó.

- Na rajta – fogtam egy kezembe a vasat, másikkal meg a vállamra kaptam a táskát és bementünk. Rögtön egy lépcsőn fel, ami egyenesen a hallba vitt. Ott egy szőke hajú kurva kezdett el veszettül sikongatni, amikor pont nekem ütközött. Nagy nemes lendülettel fejbe kúrtam a feszítővassal, mire a hölgy kecses félkörívet írt le a testével, majd vérző halántékkal peckesen, egyenes háttal előre dőlt, s kifeküdt a vörös szőnyegen.

- Kuss – morogtam oda neki, mert nem mellesleg hallás károsult lettem a sikolyától. Átlépve fölötte megnyomtam a lift hívó gombját, de az sehogy se jelezte a lift érkezését, csak annyit írt ki a gombok fölötti kis képernyő piros, villogó betűkkel, hogy „BLOCK”.

- A kurva anyádat! – vertem bele ököllel a gombok közé. Most mehetünk lépcsőn – Naoki, ne piszkáld már, hanem igyekezzünk! – szóltam rá élesen az öcsikémre, aki az eszméletlen nő fölött állva, lehorgasztott fejjel piszkálta meg a kezében levő vasdarabbal a gádzsit. Mint egy döglött állatot. A hangomra persze összerezzent és egyből utánam sietett. Berúgtam a lábammal azt az ajtót, amire a „lépcsőház” felirat volt festve és az első négy emeleten még kitartóan száguldoztam, aztán kezdett elfogyni az energiám, főleg, hogy a hülye öcsém előbb feladta és le volt maradva tőlem.

- Gyerünk már Naoki, nem érünk rá!!! – kiabáltam le neki az egyik korlátnak támaszkodva és lenéztem rá, ő meg vagy két emelettel lemaradva tőlem, szenvedve nézett fel rám – Gyere le jó isten az égből!! – túrtam a hajamba és tovább vonszoltam magam.

- Már vártam, mikor mondod!! – kiabált fel nekem.

- SZEDD A PÁLCIKA LÁBAIDAT! – kiabáltam le én meg neki. Még csak a tizenkettedik emeleten jártam, ő meg a tizediken és több, mint ötven emelet magas ez a szar... SOHA NEM ÉREK FEL, BAZDMEG MAGAD JONATHAN GECI, HOGY ENNYIRE KEDVELED A MAGAS LÉGKÖRBEN VALÓ ÉLETET!!!!

Végül is sikerült felértünk a legmagasabb szintre, de akkor ott, meg akartam halni. Nagyon kimerültem és össze is estem volna, ha nem ad hirtelen sok adrenalint és energiát a lövöldözések és ordítások hangja. No meg a dísz buzi röhögése. Nem mellesleg Matsuko vérfagyasztó halál sikolya volt az, ami magamhoz térített.

- Futás Naoki, baj van, nagyon nagy baj!!! – lódultam meg, mikor szerencsétlen pont akkor ért fel. Egyenesen a folyosó végén lévő üvegajtóhoz rohantunk, amit ketten egyszerre belöktünk. És tudjátok milyen látvány tárult elém??!!! Először, amit kiszúrtam, azaz iroda másik végében, de velem szemben álló díszköcsög vigyorgó győzedelmes képe. Aztán kicsit balra néztem és Matsuko a földön térdepelt, magához szorítva az én Neromat, aki félig fekszik a földön és tiszta vér a mellkasa!!!! Ezután jobbra néztem, Crusit pillantottam meg, aki alig állt a lábán, mert az egyiken két (!) nyílt lövési seb volt, de a lábai mögött Mimoza térdelt a földön, bal fel karját fogva, amiből szinte spriccelt a vér. És mind a két párosra két benga köcsög állat pisztolyt fogott. Nem gondolkoztam, csak egész egyszerűen főbe lőttem azt, aki épp a galambomékra célzott, Naoki pedig a másikat intézte el. Mindenki ijedten fordult felénk.

- Bocs a késésért! – böktem oda.

- Áá, a felmentő sereg – sziszegte Jonathan idegesen – Ráadásul az egyik bepisilt!

Naokinak a nadrágjára néztünk.

- Ez vizes, oké?! – hisztizett az öcsém.

- Tök mindegy! De itt még nincs vége! – rántotta elő azt a hülye ezüst pisztolyát.

- Dehogynem! – vigyorodtam el – Nagyon is vége van! – itt én is, Naoki is, Matsuko is és végül Crusader is rászegeztük a fegyvereinket. Jól látszott a gyereken, hogy beszart, ám itt hirtelen egy mély, férfihang szólalt meg mögöttünk és engem is és Naokit is két (ezúttal fehér bőrű) izomagy fogott le, majd másik kettő ki lőtte a többiek kezéből a pisztolyokat.

- Papuuuus!!! – suhant el közöttünk a díszköcsög könnyek közt. Mi van?!

- Eressz már el te melák geci!!! – rángatóztam idegesen – Te meg jobban jársz, ha nem töröd el az öcsém csontjait, különben élve temetlek el!!! – szóltam oda a másiknak is.