CXII. Fejezet

– Naoki –

A bátyám akkora slunggal jött be a szobába, hogy kis híján kitépte az ajtót, persze ettől én is felébredtem. Faszom. Ne értsetek félre, én nagyon szeretem a bátyám, ő a legfontosabb (ez kurva buzis volt fúújjj) de most akkor is haragszom rá. Hazudott nekem. Nem szeretem, ha hazudnak, és átbasznak. Utálom. Főleg a bátyámtól volt ez kurva nagy pofán verés. Én megértem, hogy Narou meg szállott de akkor is…

Megforgattam a szemem, és a másik oldalamra fordultam. Magamra húztam a vékony pokrócot, és magzat pózba mahináltam magam.

- Haragszol még? – állt meg az ágyam mellett. Valami van a hangjába. Készül valamire.

- Ja – adtam az egyszerű választ, mire hideg víz loccsant a nyakamon. EGY EGÉSZ VÖDÖRREL! Ordítva egyből felültem, és végignéztem magamon, felmérve a kárt. A kurva életbe! A hosszú, fehér, vagy három számmal nagyobb, vállamról lelógó vékony, nyári pulóverem, aminek a közepén egy fekete „Who cares about your shit?! Shut up, and leave me alone” felirat díszelgett, teljesen elázott, a sötétszürke bokszeremmel együtt.

- NORMÁLIS VAGY?! FASZOM BELÉD, TŐLED ALUDNI SE LEHET NYUGODTAN?! MÁR EGYBŐL VÍZZEL KELL ÖNTÖGETNI AZ EMBEREKET?! – pattantam ki a takaró és a lepedő közül, és felállva is végigmértem magam. Remek, most azt is éreztem, hogy a hajamról lecsöpögő víz végigfolyik a hátamon. Kirázott a hideg tőle.

- Ha tegnap én is vizes voltam, legyél te is – adta meg a számára ésszerű választ, majd a kezembe nyomott egy gőzölgő bögrét. Kettőt tippelhettek, mi volt benne.

- Ezt minek? – próbáltam nagggyon flegma lenni

- Na vajon?

Morcosan néztem először a bögrére, majd rá, aztán megint a bögrére, aztán megint rá. Végül megadva magam neki, megfújdostam, megcsodálgattam, majd legurítottam a torkomon.

- Nem csináltam semmit – nézett a szemembe, miután jóleső mosollyal megtöröltem a szám, a pulcsim ujjával, mire kissé hátrahőköltem.

- Mi?

- Nem csináltam Neroval semmit. Nem balhéztam – bizonygatta halál komoly fejjel, amitől már én kezdtem magam kínosan érezni.

- Nem igazán érdekel – néztem félre zavartan.

- De érdekel! Ezért mondom, hogy nem hazudtam!!

- Jól van már! Ne kiabálj, a többiek, felkelnek! – próbáltam csitítgatni, de meg se hallotta, amit mondtam.

- Megígértem neked, és betartottam! – folytatta töretlenül – Megtehettem volna, hogy megerőszakolom! Ott volt mellettem, OTT FEKÜDT MELLETTEM NAOKI! Érted?! Egy centire se volt!! De nem tettem, mert megígértem neked! Ezt akár tőle is megkérdezheted, ha nem elég neked az én szavam!

Nagyot sóhajtottam. Faszom az egészbe. Megrökönyödve ránéztem, de ő töretlenül bámult ugyanazzal a fejével.

- Nem fogom megkérdezni – masszíroztam meg az orrnyergem – Hiszek neked.

- Tényleg?

- Tényleg – adtam meg magam, most már teljesen. Faszom, egyszer tényleg, IGAZÁN meg szeretnék haragudni rá, de nem hagyja, a kurva életbe.

- Akkor nincs örihari? – kezdett el vigyorogni

- Nincs örihari – forgattam meg a szemem morcosan – Ezért jöttél el a világ végére?!

- Ja, meg mert haza akartalak vinni.

- Beteg ember vagy – ráztam meg a fejem.

- Na de – csapta össze a tenyerét – Kapkodd magad!

- Miért? – csavartam ki a pulcsimból a vizet. Annyi jött ki belőle, hogy megtölthettem volna vele a kádat. Köszi bátyó.

- Mert elméletileg a két lány eltűnt.

- Két lány… Csak nem – álltam le a pulcsim kicsavarásával

- Deeee igen, a törpe meg Ner… - ám itt megcsörrent a telefonja.

- Pillcsike – nézett fel rám, és felvette – Heh? –szólt bele kultúráltan, majd a kapott információktól, egyre jobban sápadt le – Ezek nem normálisak… - ezzel le is rakta.

- Naoki, vegyél fel egy nadrágot, kapd magadra a legszebb báli csukádat, mennünk kell!
Nem is baszakodtam, csak mindent magamon hagyva, felrángattam magamra a szürke csőnadrágom, és a fekete VANS cipőm. Igen, abba a pólóba és bokszerbe megyek el, amibe aludtam, ráadásul csurom vizes mindenem.

- Mi a baj?

- A galambom, meg a törpe kurva elmentek feladni magukat a bátyáikért cserébe!

- MI?!

- Jól hallottad! NEM KOMPLETTEK!!

- Odaérünk? – kaptam fel a vállamra a hátizsákom, miközben az emeletről robogunk le
- Fingom sincs. Remélem, vagy az összes nyomoréknak szétlövik a seggét – suhantunk ki a bejárati ajtón, mindenféle köszönés nélkül és a bátyám autójába pattantunk, és már száguldottunk is el. Szerintem nem fogunk nekik hiányozni egy darabig.
Narou természetesen rágyújtott a kocsiban, mikor az autópályára értünk, amit nem szeretek, mert az ülés beszippantja a dohány szagot, de most engedtem neki, sőt még én is elszívtam egyet.
- Na… Narou… - nyögtem fel szenvedve, miután kidobtam a cigi csikket az ablakon
- Mi az? Azt ne mondd, hogy pisilned kell! – rivallt rám, de én megráztam a fejem
- A farmerom. Átvette a vizességet, a bokszeremből! – nyűglődtem, és fészkelődni kezdtem.

- Vedd át – intézte el ennyivel

- Itt?!! – kaptam majdnem szívfaszt – Biztos nem!!

- Mit feszülsz, nekem is van olyanom! – háborodott fel – Pff bezzeg négy évesen, mikor együtt fürödtünk, nem szégyellted így a fütykösöd! Úgy viselkedsz, mint egy fürdős kurva – kezdett el cukkolni direkt komoly arccal, mire én csak megrökönyödve a mellettünk lévő iskola buszra mutattam, ahol csomó, kuncogó 15-16 éves lány méregetett minket.

- Kuss már!! Miattuk nem akarom átvenni!!

Narou rájuk nézett, mire a lányok felsikongattak.

- Úristen – képedt el a bátyám. Na az ilyeneket ő se bírja, hiába lyuk – Akkor megvárjuk, amíg megszárad, kénytelen leszel kibírni, két órás az út, menni fog az!

– Mimoza –

A taxi a felhőkarcoló előtt tett le.

- Félsz? – fordultam Nero felé, mikor kiszálltunk, és mindketten a hatalmas épületre meredtünk.

Bólintott.

- De nem magam miatt.

Megfogtam a kezét, és bátorítóan megszorítottam.

- Nem lesz semmi baj – mosolyogtam fel rá bíztatóan, mire hirtelen megölelt.

- Remélem Rayneék, tényleg ideérnek… - motyogta a vállamba – Nem akarom, hogy elvigyen téged… és megölje Chaniékat…

- Nerooo – puffasztottam fel durcásan az arcom, és eltolva, a két kezembe fogtam az arcát, összepréselve azt – Nem lesz semmi baj! Ideérnek, szétlövik Jonathan seggét, mi meg távozhatunk a bátyáinkkal, aztán kapok a forró csokidból, rendben? – mosolyogtam rá – És, ha el akarna vinni tőled engem, úgyis szétrúgnám a seggét! – vigyorodtam el szélesen, és elengedtem végre szegénykének az arcát – Na! Menjünk!

És ezzel a nagy elszántsággal mentünk be a felhőkarcolóba. Egy felkontyolt hajú, szőke maca fogadott bennünket.

- Hát önök meg?

- Mimoza vagyok – mondtam egyszerűen, mire elkerekedett a szeme, és tátva maradt a szája.

- Akkor ezek szerint ön mellett…

- Nero Roosie – válaszolt a barátosném, mire a szőke nő, elképedve, sietve a recepciós pulthoz rohant, és valami kis szerkezetbe, belesusmogott az isten se tudja mit, majd valami gusztustalanul átlátszó reklámvigyorral felénk fordult.

- Kérem, kövessenek!

Mi pedig Neroval, leplezve minden félelmünket, követtük a nőt. Vagy húsz emeleten mehettünk fel, lifttel, a végén már komolyan elegem lett a szájbakúrt liftekből, főleg, hogy mindegyikbe tükör volt, és a vezetőnk, mindegyikbe EGYTŐL EGYIG megigazított a haját, sőt az egyiknél, még SMINKELT IS. Nagyon úgy néz ki, mintha be akarna vágódni Jonathannál. Őszintén nem értem miért…

Ám mikor kb. a legfelső emelethez értünk (szerintem vagy húsz liften át… nem túlzok) akkor megálltunk egy nagy, elhomályosított üveges, de rendkívül modern ajtó mögött. A szőke be is kopogott rajta.

- Itt vannaaak! - duruzsolta be annyira erőltetetten szexin, és kívánatosan, hogy majdnem elröhögtem magam. De nem csak én, Nero is. Főleg mikor be is pucsított, és úgy hajolt be.
Neroval gúnyosan összenéztünk amolyan „Micsoda fenék hmmmm” „Nem akarsz rámenni? Ha te nem, akkor majd én igen!” féle üzeneteket küldözgetve egymásnak pusztán szemkontaktussal. Ja, régóta ismerjük egymást.

- Jöjjenek csak be! – hallottuk bent annak a díszbuzinak a nyálas hangját. Fúúúúh. Nagyon felidegesített. Most tudatosult bennem, hogy elvette tőlem a bátyámat…
Nero látta rajtam, hogy mindjárt neki megyek és széttépem, szóval most az ő volt a soron, nyugtatás terén, és mielőtt léphettem volna, megfogta óvatosan a kezem, ahogy én tettem neki kint, és egy „Nyugi” féle mosolyt küldött felém. Mélyet sóhajtottam, és beléptünk az irodába.

- Üdv! – állt fel az a gedva az asztaltól, és tárt karokkal közelített felénk, széles mosoly kíséretében – Kis drágáim – ölelt volna meg, de én, mint holmi macska, kis híján ráfújtam, Nero meg vette a lapot, és egész egyszerűen ARRÉBB LÖKTE.

- Ne érj hozzá a mocskos, szarrá áztatott, kihipózott kezeddel! – szűrte ki Neruci a fogai között, amin elképedtem. Nem tudtam, hogy éles helyzetben is tud ilyen lenni. Mindig meg tud lepni.

- Hajjajaj. Meg jött az anya tigris – vigyorgott végigmérve a barátnőmet – Jó udvarhölgyem leszel. Sajnos sokuk kilépett, és fejbe kellett őket lőni. Ugyanis tőlem kilépés csak kizárásos alapon van – vonta meg a vállát – De te megfelelsz minden elvárásnak! Főleg a szép kis pofikád – fogta egy kesztyűs kezébe, Nero arcát, összepréselve azt, mire odahajolva egész egyszerűen csak beleharaptam VOLNA, ha nem rántja el még időben a kezét.

- Ejnye kis szerelmem, ne legyél féltékeny, mert nem veled foglalkozok – vigyorgott megállás nélkül, majd végigmért – Ejnye-bejnye, hol a szép kis rucid, amit vettem neked? Annyira megkívántalak abban, miért nem azt vetted fel? – ciccegett, fejet rázva – Na nem baj, majd kapsz sok olyat, ha együtt leszünk. Már meg is vettem neked a következőt, fekete, mint a múltkori, hiszen olyan jól mutat a fehér bőröcskédhez – mutatott fel az egyik bengája egy fekete feszülős ruhát, mire elfintorodtam. Na ne…

- Én egy ilyenbe tuti nem járkálok utcára, ezt kurvára beszoptad!! Akkor már tök mindegy, ha meztelen vagyok-e, vagy ez van rajtam! Nem takar SEMMIT – jelentettem ki határozottan
- Pont ez benne a plána – vigyorgott kajánul – Amúgy meg kénytelen vagy, velem csak abban mutatkozhatsz. De nyugika, estére úgyis lekerül rólad – mosolygott rám.

- Hol vannak a bátyáink?

- Biztos helyen – intézte le ennyivel, majd Nerohoz fordult – Neked is beszereztettem egy ruhát, hiszen ha az udvarhölgyem leszel, nem járkálhatsz farmernadrágba – és itt a másik benga, egy full csipkéből álló ruhát tartott fel Neronak.

- Azt hiszed, majd felveszem, amit tőled kapok?!

- Muszáj neked.

- Nem muszáj neki – itt egy ismerős hangot hallottunk, és Jonathan feje mellett elröpült egy golyó. Azért csak mellette, mert elhajolt előle. Egy emberként fordultunk a hang irányába.

Sasuke állt ott, elég sápadtan, de kétségkívül teljes valójában.

– Sasuke –

Pont jókor érkeztem. Rá akarta sózni Nerora, azt a ruhát, amit ő vett neki!! Persze… Majd ráadja, és fogdosgatja, ahogy a régebbi ribancaival tette.

- Te meg mit keresel itt?! – kezdett el hisztizni Jonathan, mikor realizálta, hogy ki vagyok – Az anyád sírját kellene gyászolnod!! – dobbantott egyet a lábával

- Ne mondd meg, hogy mit KÉNE csinálnom, köszi – néztem le flegmán, majd ismét lőttem egyet, ám most is lebukott. Faszom a kis fürge seggébe, mindjárt szerteszéjjel lövöm, hogy ne ugrándozzon annyit.

Az egyik niggája már lőtt volna rám, de „valaki” ki lőtte a kezéből a pisztolyt. Na, vajon ki? Hát az én legjobb haverom; Rayne, aki szintén feltornáztatta a királyi seggét a legfelső emeletre. Ugyanis ahogy a recepciós csaj meglátott minket, lezárt minden felfelé vezető utat, szóval lépcsőznünk kellett! Na mindegy, szóval Raynus mentette meg az irhámat, és megjelenése Mimit eszméletlenül felvillanyozta, lábujjhegyen integetett neki, meg minden.

Nem igazán érezte át a helyzetet.

- Sasuke… - hallottam Nero meglepődött nyögését a semmiből, mire felé fordultam. Ott állt, ugyanolyan rohadt bombázón, mint amilyen múltkor volt. Elég régen láttam, az a pár nap kiesés baromi sok volt… Mintha ezer éve lett volna… El tudjátok képzelni, mennyire hiányzott?? Kétlem.

Elmosolyodva kacsintottam egyet neki, amitől szemmel láthatóan megnyugodott. Tudta, hogy minden rendben lesz, ha én azt mondom. Eddig mindig kihúztam mindenféle bajból, rengetegszer mentettem őt meg. Hát nagyon remélem, hogy most sem lesz másképp.

- Hol vannak a testvéreik?! – hangzott fel Rayne is, Jonathanra szegezve a pisztolyát

- Jó helyen… - jött Jonathantól a válasz, elég sértett hangon, mint akit bántalmaztak. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy megéri-e ezt a gedvát fejbe lőni, vagy inkább ássuk el élve?

- Ki vele! Vagy ha nem bököd ki, én találom meg őket, és azzal kurvára nem jársz jól… - sziszegtem epésen, mire csak kinyújtotta rám a nyelvét – Rendben, szóval, én találjam meg őket…