CXI. Fejezet

– Nero –

           

            Szegény Sasuke. Annyira sajnálom, ami vele történik most. Vetekszik azzal, ami velem és Mimivel történik.

- Kértek rántottát? – kérdeztem remegő hanggal. Össze kell szednem magam. Ráadásul Narou… rohadék. Azzal, hogy tudom, vele aludtam, tökre olyan érzést kelt bennem, mintha megcsaltam volna Sasukét. Pedig nem…

- Én kérek, kérek, kérek! – pattogott a széken Mimi – És bocsánat a pirítóért, de nagyon felbosszantott az a seggarcú, evolúciós zsákutca!

- Semmi baj – emeltem fel az említett készüléket a konyha padlójáról, ami egészen behorpadt. Biztos tönkre ment. Amúgy is utálom a pirítóst.

- Rayne te nem kérsz? – fordultam a Mimi mellett ülő srácra, aki megrázta a fejét.

- Már reggeliztem.

Ezzel neki álltam kaját csinálni. Felvertem hat darab tojást (Mimi sokat eszik, plusz én is eszem), oda tettem vizet forralni (a teához) és felaprítottam három szelet sonkát. Miközben apró darabkákra szabdaltam a húsdarabot, annyira feszült és ideges voltam (Sasun, Chanin és Naroun járt az agyam), hogy nem figyeltem oda, így megcsúszott a kés és elvágtam a bal hüvelykujjam.

- Au – kaptam el – A csudába már – reflexszerűen a számba vettem az ujjam és leszopogattam a vért róla.

- Minden rendben, Nero? – kérdezte Mimi mellém lépve.

- Ideges vagyok – tettem le a kést és az egyik fiókból előkaptam egy ragtapaszt.

- Én is az vagyok… Joshuával álmodtam – biggyesztette le a száját.

- Ne aggódjatok, minden rendben lesz – könyökölt az asztalon Rayne, s mind a ketten felé fordultunk – Elmondom, mi történt tegnap…

– Narou –

           

            Olyan szinten felment bennem a pumpa, hogy azt hittem menten felrobbanok. Naoki csak úgy itt hagyott. Értitek?! ITT HAGYOTT!! Csak úgy simán kisétált az ajtón és elment. És azt mondta, hogy maradjak itt, mint valami rossz kutya. ÉS NEM HISZ NEKEM! Egy kis tapin kívül semmi rosszat nem tettem… Arról meg nem tehetek, hogy férfiból vagyok és feláll a faszom… De most semmi bűnt nem követtem el. Megígértem neki és, ha másnak nem, de az öcsémnek tartom a szavam! Erre ne… Elmegy… Haha, ha azt hiszi ezt annyiban hagyom, kurva nagyot téved! De most rohadtul megsértődtem… Gyere le jó isten az égbőőőől!!!!

- MIÉRT HAGYTAD, HOGY ELMENJEN?! – ordítoztam egyből az anyámmal, ahogyan felocsúdtam a csukott ajtó bámulásából. Anya épp a konyha pultnál ült, keresztbe vetet lábakkal és valami házi koktélt szürcsölgetett. Felnézett rám, jó flegmán, aztán lenyelte a szájában lévő kortyot és megszólalt fennhangon:

- Ne velem ordítozzál édes fiam! Én először próbáltam lebeszélni és egyáltalán nem helyeseltem, hogy elmenjen! De meg kell értened, hogy most nagyon ki van bukva! Ráadásul beteg és te nem hagyod élni! Magadnak köszönd – fordult vissza a hűsítő italkájához és a benne lévő kis fogpiszkálóból csinált napernyő kinézetű szart piszkálgatta.

- Miket beszélsz, anya?! Az ÉN HIBÁM?! NEM AZ ÉN HIBÁM!! – főttem a levesemben és komolyan menten fel akartam robbanni. Ám mivel drága anyukám nem reagált továbbra a kitöréseimre, ott hagytam a gecibe és a lépcsőn felviharozva, fellöktem papuskát is.

- Rohadj meg pina – szólt utánam, de csak dühösen bevonultam a jó rumlis lakomba és bebasztam magam mögött az ajtót egy nagy csattanással. Elvágódtam az ágyon és mérgesen a plafon felé fordultam. Hogy képzeli ezt a kis buzeráns?! Itt hagy mi…?! És ki fogja neki a gyógyszert ledugni a torkán?! Ki fogja megcsinálni a rohadt szájbabaszott meleg tejecskéjét este és reggel?! Ki fogja a kis geci macskáját, ami a szobájában fog megdögleni, megzabáltatni?! Mert én nem, az hót biztos! Idegességemben oldalra nyújtottam a karom és megragadtam a kezembe akadó tárgyat (ami a láva lámpám volt) és egész egyszerűen a szoba másik végébe hajítva, falhoz basztam. A lámpa összetört, tartalma a földre folyt és a fal is berepedt, plusz a vakolat is lejött. Ezután dühösen a fal felé fordultam és magzat pózba kuporodtam, mert megint fájni kezdett a gyomrom. Nagyon felbasztam magam. Dühösen a falba basztam egyet, amitől megen lejött a vakolat és szerintem be fog lilulni az öklöm. De leszartam.

- Faszomat MÁR!!! – ordítottam dühösen, összeszorított szemekkel. Köcsög gyomorégés, engem is ezzel ver a sors. Végül nem tudom hogy, de bealudtam, mint a vihar.

Valamikor este hat órakor (!) tértem magamhoz. Felkeltem az ágyból és először realizáltam, hogy mennyit aludtam. Hát majdnem egy egész napot átaludtam. Jha, és még mindig fájt a fasszopó gyomrom.

Elvonultam fürdeni, aztán átöltöztem, és vizes hajjal lerobogtam a konyhába, ahol muter meg fater zabáltak éppen valami szar, királyi kaját. A kredenchez lépve előkotortam a kibaszott gyógyszerem és egy az egybe lenyeltem, minden rásegítés nélkül. Aztán felkaptam a slusszkulcsom és az ajtóhoz léptem. Egyértelmű, hogy az öcsikém után megyek, hogy megbékítsem és hazahozzam a kis fokhagyma seggét.

- Hova mész, pina? – szólt oda nekem fater.

- Haza hozom a buzi öcsémet – morogtam hátra sem fordulva és egy percen belül már a házon kívül voltam. Szépen beültem az autómba és felkészülve egy közel két órás útra, el is indultam. Természetesen száguldoztam az autópályán, mint egy elmeháborodott, mert különben sose érnék oda. Menetközben cigiztek, lehúzott ablakoknál, kilógattam a könyököm és max hangerőn bömböltettem az ország legkedveltebb rádióját. Mikor elindultam egy idétlen nyálas zene ment, amiről az én galambom jutott eszembe. Asszem’ Ellie Goulding – Love Me Like You Do száma volt az. Utána jött egy menőbb szám, az Avicii – The Nights. Miért nem lehet egésznap ilyen menő zenéket játszani? Helyette olyanokat csapatnak, mint az Outside, a Heroes, a Summer és minden ilyen egyéb buzi szám…

Majdnem este nyolc volt, amikor végre leértem Thomasékhoz. Thomas, apám öccse és ő is maffia, csak ő jelenleg másik városban nyomatja. Thomas úgy néz ki, mint fater, ugyanolyan szőrős, csak neki kék a szeme és sokkal soványabb, mint papuska. A felesége egy világos rézvörös göndör hajú, ernyedt csöcsű, nagy seggű maca, Meredithnek hívják. Az anyám ezerszer legkörözi mind szexiségben, mind szépségben. És ezt halál komolyan mondom! Pedig ilyet nem szoktam… És van két fasszopó fiuk. Pár éve voltunk utoljára, náluk. Gyűlölöm őket, mint a szart. Mind a ketten idén töltik a tizenötöt. Luke, ő fekete hajú és eléggé hasonlít rám, ő az idősebb (egy 5 perccel). Néha megijedek, hogy vajon én is ilyen idegesítő vagyok-e. De aztán rájövök, hogy nem, mert én tökéletes vagyok!

 A másik csodabogár Adorian, aki az anyjára ütött a haját illetőleg (szín és típus), a személyisége meg ugyanolyan ernyedt és semmit mondó, mint Naokié. Na mindegy, nem ez a lényeg!

Ráfeküdtem a csöngőre, mire végre Meredith méltóztatta kinyitni az ajtót.

- Nocsak! Megérkezett a másik halálmadár – üdvözölt kedvesen – Mi a baj, te sem tudsz otthon aludni? – gúnyolódott ez a repedtsarkú ribanc geci.

- Félre az utamból – löktem félre és belépkedtem a lakásba. Olyan régen voltam itt, hogy el is felejtettem, mi merre van – Hol az öcsém?! – kérdeztem úgy minden jelenlévőtől.

- Csihadás van! – lépkedett oda hozzám Tom, feltéve védekezően a kezeit és ő is szivarozott, akárcsak apám – Fent döglik az egyik szobában, szóval ne zavard most, szerintem.

- Akkor zavarom, amikor akarom – indultam meg az emelet felé, de visszarántott.

- Ha felkelted a két köcsög fiamat, akik hála istennek bealudtak a kajától, amit ettek, megöllek, és utána a beleiddel akasztalak fel a fára! – sziszegte ingerülten a képembe – Minek jöttél?

- Hogy haza vigyem? – kérdeztem vissza flegmán – Melyik szobában van?!

- Abba, amelyiknek az ablaka a medencére néz – vonta meg a vállát – Apáddal mi van? Az én drága bátyámmal? – szívott bele a szarjába.

- Kérdezd meg tőle – intettem le és kivonultam az udvarra. Megálltam a nagy medencéjük előtt és felnéztem a fölötte levő nyitott ablakra, ahonnan TV fénye és zaja szűrődött ki.

- Naoki! – kiabáltam fel. Semmi válasz…

- Naoki!!! – hangosabban szóltam, de semmi.

- NAOKI! – dobbantottam már a lábammal idegesen, de még mindig nem felelt.

- Azt akarod, hogy szerenádozzak neked?!

No reakció.

- Hát jó – köszörültem meg a torkomat – Óóó Naokiii, hogy kúrjam meg a kis segglyukaaad, amikor ilyen mélyen hallgaaatsz! Legszívesebben most megfojtanálaaak, de tudoood, hogy szeretleeek! Különben nem én csinálnááám, a szájbabaszott, tejedeeet!

A hatás, nem maradt el. Naoki megjelent az ablakban faarccal, de becsukta az ablakot és LEHÚZTA A ROLLÓT! Komolyan be van rám rágva. Idegesen hátrébb lépkedtem, és dühösen ordítoztam vele, ám hirtelen megbillentem, mert a sarkam alól eltűnt a talaj és minden ügyes kapálózásom ellenére, beleborultam ruhástul a medencébe.

Levegő után kapkodva úsztam fel a víz felszínére.

- EZ IS A TE HIBÁD TE KIS BUZI!! – ordítottam fel neki reménytelenül. Muszáj lesz itt éjszakáznom, és majd holnap erőszakkal hazaviszem.

– Nero –

           

            Mimi meggyőzte Raynét, hogy had maradjon itt nálam ismét egy éjszakát, mert nem akar engem egyedül hagyni. Hiszen nem akartam Sasukét zavarni azzal, hogy átmegyek, és nem is tudok vele rendesen beszélni… Mellesleg a szemébe se bírok nézni a múltkori éjszaka után. Tudom, hogy borzalmasan kiakadna… Fura, hogy Clarie őt szopta le, még is a körülmények úgy alakultak, hogy ez most ne érdekeljen engem…

De ezt félre téve, Mimi egy igazi barát és Rayne belénk verte (nem szó szerint), hogy SENKIT nem engedhetünk be. Még egy kóbor macskát sem. Így hát most valóban édes kettesben töltöttünk el egy estét Mimivel. Csináltam neki két adag forró csokit, játszottam vele a videó jétákaival, lelkiztünk, bőgtünk, aztán filmeket néztünk (romantikát, vígjátékot és horrort), egészen addig, amíg a nappalin be nem aludtunk a kanapén.

Másnap reggel Mimi vadul rángatta a vállamat, amire elég szar volt felkelni. Főleg egy rémes álom után…

- Mi az, Mimi? – ültem fel olyan álmosan, hogy azonnal elaludtam volna, ha nem kezd el kapkodni és hadarva beszélni.

- Nero, ez a második nap! Én ezt nem bírom! Muszáj megmentenünk Joshuát, muszáj őt látnom, és muszáj megakadályoznom, hogy baja essen!!

- De mit akarsz tenni? – kérdeztem aggódva, miután kitörölgettem a szemeimből az álmosságot.

- Feladom magam! Elmegyek Jonathanhoz és feltartom, amíg Rayneék oda nem érnek és meg nem ölik őt! – mondta, miközben már tetőtől talpig felöltözve kiszaladt az előszobába.

- Tessék? – mentem utána.

- Hívtam egy taxit, ami odavisz! Menetközben üzenek Raynenak… De addig ne szólj neki, kérlek! – fogta meg a kilincset.

- Várj meg, én is veled megyek! – siettem fel az emeletre, és gyorsan én is átöltöztem, és a torna csukámat magamra húzva, már mentem is Mimi után az udvarra.

- Te nem félsz? – kérdeztem, miközben már a kapun kívül vártuk a taxit és biztos voltam benne, hogy most óriási nagy hülyeséget csinálunk.

- De, de Joshuát jobban féltem, mint az életemet – harapdálta idegesen az alsó ajkát.

- Ebben igazad van – ahogy én is Chanira gondoltam, én is egyre jobban elszántam magam, hogy Miminek igaza van. Kitudja, hogy a mai napra mit terveztek a fiúk és, hogy Jonathan mikor gondol egyet, s lövi le a bátyáinkat. Meg Stacyt és Kaitot…

Nem sokkal később, egy sárga autó parkolt le elénk, benne egy idős, kedves arcú bácsival, s a kocsi tetején egy kis tábla volt a TAXI felirattal. Bepattantunk az autóba és megadtuk a címet, merre menjen.

– Rayne –

           

            Másnap reggel idegesen keltem fel. Nagyon feszült voltam. Az utolsó nap. Ma van, a határidő nap. Apa már a konyhában ült és fezsülten figyelte a telefonját. Még mindig semmi sem volt, ami nagyon aggasztott.

- Elmegyek Mimiékért – mondtam komoran, mire csak biccentett egyet. Itt most közel álló, ismerős emberek élete a tét, persze, hogy apámban is nagy a feszültség. Főleg Mimi miatt is…

A kocsimba szállva, elhajtottam Mimiékhez. A kapu nyitva volt, ahogyan a bejárati ajtó is. Mivel meg vagyok áldva valami intuícióval, ezért éreztem, hogy valami nem okés. És ahogyan körbejártam az üres lakást, ismét szívfaszt akartam kapni. Kirohantam az utómhoz és Mimi számát tárcsáztam vadul, de nem vette fel!!

- Kurva életbe!!! – ordítottam beülve a volán mögé, mikor már harmadjára sem vette fel a szájbakúrt a telefont. Tárcsáztam Sasukét, aki felvette és már jobb állapotban szólalt bele.

- Mi van?

- Nero veled van??!!!

- Nincs, miért? – nyöszörgött.

- Mert otthon sincs, és Mimi sincs sehol és megőrülök, Sasuke, tegnap este együtt voltak, de most nincsenek otthon és NEM TUDOM HOL VANNAK!!! ÉS EZ A HATÁRIDŐ NAP!!!

Hatásszünet következett.

- Gyere értem! – és ezzel le is rakta. Idegesen hívtam a köcsög Narout, hogy hátha csak ők ruccantották ki Mimiéket.

- Heh? – szólalt bele kulturáltan, de álmosan.

- HOL VAN MIMI ÉS NERO?!

- Higgadás van, honnan tudjam, haver?!

- Ne baszakodj te buzeráns, TUDOM, HOGY VELETEK VANNAK! TEGNAP IS VELETEK VOLTAK!!!

- De most nincsenek! Én Naoki után jöttem a redvás rokonaimhoz, mert eljött ez a kis fasz és ki kell békítenem!

- Akkor… akkor hol lehetnek?!

- Miért, eltűntek?!

- NEM, CSAK POÉNBÓL HÍVLAK FEL EZ MIATT TE FASSZOPÓ! KURVA GYORSAN GYERTEK VISSZA!!!

- Ne ordíts már vazze! És várnod kell, mert még nem kelt fel, plusz két órás az út…

- NEM ÉRDEKEL, DE SIESS, KÜLÖNBEN MEGÖLLEK TÉGED IS!!! – nyomtam ki a telefonomat és idegesen megálltam Sasuke háza előtt és ráfeküdtem a dudára. Még kétszer hívtam Mimit, sikertelenül, ám ekkor jött tőle egy üzenetem.

08:45

Feladó: Mimi

            Ne aggodj Rayne! Feltartom Jonathant Neroval hogy ne legyen baja a batyainknak… csak kerlek siess!

Homlokráncolva néztem a készüléket… MI VAN?!! Ingerülten tárcsáztam ismét, de ekkor már ki se csöngött. Hát menten felrobbanok, komolyan mondom!!