– Mimoza –
Nem tudom
melyiket fájlaljam jobban. A seggemet, amire ráestem, vagy a nyakamat, amit
elaludtam. Vagy az… hogy Joshua-val álmodtam. Félek… Nem akarom, hogy baja
essen… Ha valami baja lesz, én biztos vagyok benne, hogy lemészárolok
mindenkit. És ezzel nem csak úgy dobálózok. Én biztos megteszem.
- Nyugi Rayne, nincsen semmi baj
– simogattam meg a buksiját mosolyogva, majd Naokihoz fordultam – És semmi baj
– mutattam fel széles vigyorral a „minden pöpec” kézjelet.
- Azért máskor megtennéd, hogy
nem nyúlsz Mimihez az engedélyem nélkül? – mosolygott Rayne, de nem az a kis
cuki mosoly volt, hanem azaz ijesztő.
- Nyugiii fivérem – próbáltam csitítgatni,
de nem sokat hatott.
- Nem fogok… - morogta az orra
alatt Silverman #2 – Bár ő nem egy tulajdon de mindegy…
- Mondtál valamit?! – ragadta meg
a csávó gallérját a colos mellettem, mire a homlokomra csaptam.
- Nyugodjatok már le emberek.
Mindenkiben túlteng a tesztoszteron vagy mi? Üljetek le, nézzetek egy kis Szex és New Yorkot, vagy Charlie Angyalait, és egyből nem lesz
ennyi bennetek! Bónuszként talán még egyetek egy kis diétás salátát is, és
menjetek el Fitness órákra. Na! – daráltam le, és összecsaptam a tenyeremet –
Rayne – fordultam a barátomhoz, aki éppen a lelkét fixírozta ki Naokinak –
Felmennél Nero szobájába, és lehoznád onnan nekem a fogkefémet és a
fogkrémemet? Ott hagytam. De csak halkan, ne ébreszd fel!
Raynus csak amolyan „Na jóó…”
féle arcot öltött magára, és felvonszolta magát az emeletre, mi pedig lent
maradtunk Naokival.
- Megy még a játék –
konstatáltam, mikor a TV képernyőjére nézve, a” You’re Dead” felirat
éktelenkedett.
- Ja, de meghaltunk – biggyesztette
le a száját – Játszunk még majd? – csillant fel a szeme, mire az én is követtem
a példáját és kivirultam. Eddig nagyon kevesen játszottak velem ps-en. Max. a
bátyám, egyszer Rayne, és néha Nero.
- Persze! – szinte csillogtunk a
jókedvtől mind a ketten, de ez hamar alább hagyott, majd mindjárt meglátjátok
miért.
- Hát nem sűrűn fogom én azt a
fogkefét lehozni – lépett elénk, és leült a földre (a földön ülve volt kb.
akkora, mint én, a kanapén ülve).
- Mégis miért nem? – pislogtam
nagyokat.
- Mert Narou, Nero ágyában van,
én oda inkább nem megyek be.
– Narou –
Persze ti sem
gondolhattátok komolyan, hogy én majd kint alszom a kertbe, vagy a nem létező
kutyaólba, miközben az én Nerucim ott szexizik az ágyában, egy szál kis topba
meg minden. Hát kurvára nem ez volt a tervem. Szóval leültem a szoba ajtaja
elé, és vártam. Hogy mire vártam? Hát arra, amíg elalszik, és be tudjak mellé
bújni az ágyba, ugyanis ez volt a tervem. Mikor már éjfél múlt, lassan
kinyitottam az ajtót. Nem nyikorgott, és ezért meg is paskoltam a falapot,
hálásan, hogy nem buktatott le engem. Szóval ja, belopakodtam a szobájába. Az
ágya mellé lépve, levetkőztem egy szál bokszerre, és bebújtam mellé. Hátulról
átölelve magamhoz húztam, mikor már rég az igazak álmát aludta. Állt amúgy a
faszom, mint az állat, viszont nem nyúltam hozzá, mert megígértem, hogy nem
csinálok balhét, pedig úgy megkúrtam volna álmában, hogy reggel lábra se bírna
állni. Na jó, a mellére rámarkoltam miközben öleltem… DE ezt nem róhatja fel
nekem senki! Ti se bírtátok volna ki, ha látjátok azokat a ciciket! De amúgy
alig bírtam visszafogni a röhögést. Hogy miért? Szinte láttam magam előtt a
pofiját, ahogy szívfaszt kap reggel, mikor meglát maga mellett az ágyban. Vagy
is csak reménykedtem benne, hogy így lesz, így is lett. De csak szépen sorjában.
Én már korábban fent voltam, mint ő, de geci jól aludtam, (hát ki ne aludt
volna jól Nero mellett, őszintén?) de természetesen nem másztam ki az ágyból.
Hülye lettem volna.
Felkönyökölve néztem a kis édesen
alvó, kissé leizzadt szépséges galambomat, egészen addig, amíg az édes kis
szemei ki nem pattantak. Először csak álmosan meredt rám, nyöszörögve
megdörzsölte a szemét, még mindig bambán nézett, de összehúzta a szemét, mint
aki nem lát jól, majd mikor még egyszer megdörzsölte a szemecskéit realizálta
ki vagyok. Hát a szívfasz nem maradt el. Felsikított és egész egyszerűen
lerúgott az ágyról. Áu.
- MI A FASZT KERESEL TE ITT?!! –
rivallt rám rögtön.
- Hát nem faszt kerestem –
vigyorodtam el.
- TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL!!! –
mutatott az ajtó felé, és komolyan azt hittem vérszemet kap ott helyben. Én
viszont jót röhögtem. Hát ő kevésbé.
- Miért tenném? Olyan édesen
aludtunk tegnap este.
- KUSSOLJ, VAGY ESKÜSZÖM, HOGY
MEGFOJTALAK!!!
- Hajrá kincsem, én neked
szurkolok!
- ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN, HA
MEGTUDOM, HOGY EGY KIBASZOTT ÚJJAL IS HOZZÁM ÉRTÉL MEGÖLLEK MEGÉRTETTED?!
- Édes vagy, mikor tombolsz –
vigyorogtam folyamatosan, mire hozzám vágott egy elég kemény díszpárnát – Áúúcs
– fogdostam „sértetten” az orrom – A zöldet is idedobhattad volna.
- AZT MONDTAM, TAKARODJ!!!
- Nyugi kistigris – tápászkodtam
fel, és egyszerűen nem tudtam levakarni az arcomról a vigyort. Na ilyen
reakcióra vártam. Elégedett ábrázattal felöltöztem, és az ajtóhoz léptem.
- Jó volt a tegnap este –
kuncogtam jóízűen, mire az ajtónak repült egy díszpárna, ahogy angolosan
távoztam, mint aki jól végezte dolgát. Még egy „REMÉLEM, MEGDÖGLESZ” ordítást
is kaptam bónusznak. Széles vigyorral baktattam le az emeletről. Jól kezdődik a
napom. Mikor leértem, ott ült az asztalnál a törpe kurva meg a stricije. Az
előbbi azonnal fel pattant, ahogy leértem.
- NAGYON REMÉLEM, HOGY EGY UJJAL
SE NYÚLTÁL NEROHOZ TE GYÖKÉR!! - ordított ő is.
- Ma mindenki kiabál? Féltek,
vagy mi van? – ráztam fejemet amolyan „hova tart a világ” stílusban.
- VÁLASZOLJ!! – nyúlt a konyhakés
felé. Mi a fasz – HOZZÁ ÉRTÉL VAGY NEM?!
- Ki tudja? – vontam sunyi
vigyorral vállat Ám ekkor a kés elsuhant az arcom mellett, és a falnak repült.
A pofámhoz kaptam, és kezdett felmenni a pumpám. ANYJÁNAK DOBÁLGASSON KÉSEKET!!
- Crusader, állítsd le a pszichopata
ribancodat! – háborodtam fel a képemet fogva.
- Nem fogom – közölte egyszerűen,
egy incselkedő, és lenéző mosollyal és megtámasztotta a fejét az asztalon,
miközben a kurvája fejét simogatta – Még egy kicsit jobbra Mimi, akkor el fogod
találni – adott tippeket még a csajnak, aki már vette is elő a következő
konyhakést, csak hogy ez sokkal nagyobb volt, mint az előző. Jobbnak láttam
elhúzni a csíkot, mielőtt azt ott a szemembe dobja.
- Összeilletek – vigyorogtam
rájuk gúnyosan, de már repült is felém a következő kés, ami elől sikeresen
lebuktam. Kevésen múlott.
- FEJEZD MÁR BE A DOBÁLÓZÁST,
ALUDJ VISSZA, ÚGY KEVÉSBÉ VOLTÁL IDEGESÍTŐ!!! – harsogtam, majd körbe néztem –
Apropó alvás. Hol az öcsém? – néztem körbe, mert őt valahogy nem láttam lent.
Bár elég láthatatlan csóri gyerek.
- Hazament – nyújtózkodott el az
asztalon a colos gyerek. Otthon érzi magát az a lényeg… pff.
- Megvárhatott volna a kis buzi…
- morogtam az orrom alatt – Pedig én még meg akartam várni, amíg Nero lejön –
néztem az emelet felé, de ekkor eltalált A PIRÍTÓ!!! A VESÉMNEK DOBTA A PIRÍTÓT!!
A derekamhoz kaptam és fájdalmasan felordítottam.
- MI A FASZT MŰVELSZ, TÖRPE
GECI?!
- TAKARODJ! – hát persze, hogy a
törpe kurva volt. KI MÁS LETT VOLNA?!
- Persze, ma mindenki elüldöz
mindenhonnan – „csapkodtam” majd az ajtóhoz szökkentem – Adjátok át
üdvözletemet a szerelmemnek! – vigyorogtam még hátra, majd gyorsan távoztam,
mert hallottam, ahogy pont miután kiestem az ajtón, neki repült valami kemény,
és nagy. Remélem nem a kanapé volt az.
– Mimoza –
Pár perccel
Narou távozása után, Neruci jött le a lépcsőn, és látszott rajta, tiszta ideg.
- Bántott az a köcsög?! –
pattantam fel rögtön, mire Nero, mint aki rossz ízt érez a szájában, olyan
fintorral rázta meg a fejét.
- Mm… nem. Nem nyúlt ÚGY hozzám,
átnéztem magamat, most a fürdőben – de a hangja remegett az idegességtől – Miért
van a piritó a földön? Meg az a pár konyhakés? – nézett furán a földön henyélő
kis piritóra, meg a többire.
- Kiüldöztem vele Silvermant –
vontam vállat, amit ő egy amolyan „Mit csináltál?!” fejjel reagált, le majd
inkább átlépett fölötte. Így ültünk csendben a konyhában, míg nem Nero törte
meg a csendet.
- Rayne… - elcsuklott a hangja.
- Mondjad? – könyökölt fel az
említett kíváncsin.
- Sasuke… - itt megint elcsuklott
a hangja – Sasuke hogy van?
- Szarul. Tudod, hogy néznek ki a
Walking Dead-es zombik? Hogy járkálnak, és milyen agyi állapotban
leledzenek? – piszkálgatott nemtörődömül egy fogpiszkálót. A barátnőm
bólintott, nekem meg majdnem meghasadt a szívem érte.
- Na ő körülbelül úgy fest. Csak
közben hadovál valamit rólad, meg egy szavas válaszokat ad. De eddig terjednek
ki most jelen pillanatban az agyi receptorai. Ráadásul olyan sápadt, mintha
minimum két hónapja fent lenne megállás nélkül. Komolyan csodálkozom, hogy nem
habzott a szája, mikor felvittem az ágyába.
- Otthon van most?
- Neeem, éppen Hawaiin nyaral, és
mácsúpicsut vadászik a dzsungelben, és indián törzseknél tanulja az íjazás
minden csínját-bínját! Hát hol máshol lenne??
– Naoki –
Mindenki
látott már gondolom vonatállomáson alvászavaros emberkéket. Biztos vágjátok,
azok a pofák, hatalmas karikákkal, meg világfájdalmas képpel. Na ha egy ilyet
láttatok nyáron, fekete hajjal és kék szemmel, június tájékán az éppen vidékre
tartó vonaton az én voltam. Éppen az agyon nyúzott, kitűzős hátizsákomat a
hátamon vonszolva, járkáltam a peronok között, ide meg oda, a vonat után
kutatva. Szar az irány érzékem. És hogy, hogy kerültem ide? Hát így;
„Dúdolgatva pakolgattam a
táskámba, rögtön miután hazajöttem Nerotól. Még bőven reggel volt.
- Naoki, biztos, hogy el akarsz
te menni? – nézett rám aggódva (!) mutter, a szobám ajtajában állva, neki dőlve
az ajtófélfának.
- Nem elköltözök, mit feszülsz –
néztem félre unottan – Csak itt nem lehet nyugodtan aludni, és már kezdek kurva
hangokat is hallani,(narkolepszia egyik mellékhatása) mert már két napja nem
aludtam normálisan. Ezért mára lemegyek Thomasékhoz, hogy hasznomat is vegyék a
kiszabadítás során, mert a jelenlegi állapotomban még lövöldözés közben is
elaludnék. Úgyis, mire ezek kitalálják a mentőakciót, meg hogy mi legyen a terv
az egy fél élet, plusz apa is mondta, hogy csak két nap múlva kapjuk meg a
„szarrágó seggfejtől” – utánoztam apám hangját – a cuccot. Meg úgyis hazajövök
már holnap, bár ha nem leszek ott, az se para szerintem. Nem az én stílusom
lövöldözni, meg hőst játszani, úgyse vennék nagy hasznomat – itt anyám mérgesen
nézett rám – De mondom, addigra visszajövök! Nem maradok ki belőle,
mindenképpen itt leszek – legyintettem.
- A két fiú is ott lesz –
figyelmeztetett Lukera és Adorianra, az unokatestvéreinkre.
- Adorian nem vészes – vontam
vállat. Lukeról pedig max. nem veszek tudomást.
- És a bátyád…? – kérdezte meg
óvatosan, mire megfeszültem.
- Leszarom, a bátyámat – mondtam
meg az őszintét, és felkapva a hátamra a fekete, elég elnyűtt hátizsákomat, és
lesiettem egy vonatjeggyel a fogaim között. Ám ahogy kinyitottam a bejárati
ajtót, ott állt Narou. Na, csak hazaesett. Az alaptervem az volt, hogy mi most
szépen helyet cserélünk, és megyek, mert már aludni akarok a vonaton, de a
bátyámról volt szó…
- Mi ez a hátizsák? – kérdezett
rá egyből.
- Anyám – adtam az egyszerű
válasz.
- Most komolyan…
- Anyám – nem is pislogtam.
- Naoki, ne flegmázzál öcsém,
hanem bökd ki hova mész!
- Le Thomashoz vidékre.
- Hány napra?
- Csak mára. Holnap este jövök.
- Jó, akkor várjál itt, csomagolok,
és mehetünk. Úgy se akarok itt lenni a sok barom között, akik feszülnek, mint
állat, és kommunikálni se lehet velük, én is ideges leszek tőlük – indult el
felfelé a bátyám, tök természetesnek véve, hogy ő is jön.
- Ne.
- Heh? – fordult hátra
kultúráltan.
- Nem akarom, hogy gyere.
- Mi? Miért?
Látszott rajta, hogy mélyen
megrendült. Majdnem megesett a szívem rajta, de mégsem.
- Mert másnak hazudozzál, és ne
nekem, jó? Már aludni se hagyod, azt a szerencsétlen lányt békén?! Azt mondtad,
nem fogod őt zaklatni, és békén hagyod legalább most, hogy nem fogsz baszakodni
vele, mikor tudod, milyen állapotban van a bátyja miatt! És ez most KIVÉTELESEN
nem a féltékenységemről szól, most rendesen dühös vagyok!
- Mégis mi a faszról… - ám itt
eszébe jutott, és felnevetett – Nyugi öcsi ne legyél pipa, nem csináltam
semmit! Csak aludtunk, nem zaklattam, nem csináltam balhét, hiszen megígértem,
nem?
- Miért kéne elhinnem?
- Mert az ikertestvéred vagyok?!
– ütötte meg ismét a „nem egyértelmű?!” hangját.
- Hát az gáz, mert kurvára nem
bízok benned – vontam vállat – Na csőci muti, majd jövök – pusziltam meg mutter
arcát sietve.
- Aztán holnap estére itthon
legyél! – nézett rám szigorúan, mire bólintottam és kiszökkentem a bejárati
ajtón.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése