CVII. Fejezet

– Nero –

           

            Mereven a szemébe néztem és próbáltam most háttérbe szorítani Clariet, azt, amit tettek és, hogy Sasuke jelenleg alig van magánál. Ami érthető, hiszen megrongálták az anyja sírját, és a dühére még az agressziója is rásegít. Természetes, hogy elborul az agya. De bevallom, eléggé félek tőle…

- Egyiket se akarom – motyogtam egy idő után és meg akartam fogni a kezét, de mikor éppen csak hozzáértem, durván elrántotta a kezét tőlem. Ismét fel néztem rá.

- Ne érj hozzám! – sziszegte idegesen.

- Ne csináld már, kérlek – itt már szomorúan és kétségbeesetten a nyakát akartam átkarolni, de megragadta a karjaimat és megrázott – Fejezd be Sasuke, ez fáj!! – kiabáltam rá.

- Gyűlölöm, ha nemet mondasz nekem!!! – ordítozott.

- Elég!! – taszítottam el magamtól végül és ellépve tőle felkaptam a földről a rövid nadrágom.

- Ne vedd fel!!! – szólt rám ingerülten.

- Nem fogok apukád előtt tangában lenni!!

- Nero, ha felveszed, megöllek!

Felkaptam magamra, mire megindult felém, én pedig elfutottam előle és megkerültem az ebédlő asztalt, átlépve Sasuke felborult széke fölött.

- Állj már le, mi ütött beléd?! Ne rajtam vezesd le a dühödet, kérlek!!!

- De rajtad fogom, mert te itt vagy közel és nem teszed azt, AMIT MONDOK!!! – lökött félre egy másik széket, ami nagy csattanással eldőlt a konyha járólapján. A pultig hátráltam, addig, míg oda nem ért hozzám. Megragadta fél kézzel a vállam és a nyakam közötti részt.

- Térdelj le! – suttogta. Tudtam, mit akar. Óvatosan megráztam a fejem.

- Nem fogok..

- Térdelj… le!

- Nem – szűrtem ki a fogaim mögül.

- Nero!

- Hagyd abba!!! – kiabáltam rá összeszorított szemekkel, s ekkor hirtelen megszorította ott a nyakamnál lévő részt, ami annyira fájt, hogy térdre kényszerültem. A lábaival neki nyomott a pult alatti szekrénynek és nem eresztett. Az ágyékát, egyenesen az arcomba nyomta, s mikor eltoltam magamtól, belém rúgott egyet. Már nem is térdeltem, hanem seggre estem és úgy ellenkeztem. Ott dulakodtunk, én ellöktem, ő belém rúgott, miközben folyamatosan neki vágódtam a konyhaszekrénynek és már-már sírva kérleltem, hogy fejezze be. Amikor elkezdte kigombolni a farmerét, komolyan pánikba estem, de ekkor nyílt az ajtó és Robert esett be rajta. Egyből kiszúrta mi folyik ott.

- Sasuke, mit művelsz?! – rohant oda és lerángatta rólam, ám Sasuke totál bevadult és még az apját is megverte volna, ha az nem fogja le erősen. Nagyon kellett tartania.

- Nero, menj el most, kérlek!! Majd hívlak!! – kerekedett fölül Robert Sasun és a kezeit hátra fogva, lenyomta a fiát az asztalra, arccal lefelé. Bólintottam ijedten és a táskámat felkapva, elhúztam a csíkot. Egészen hazáig, megállás nélkül bőgtem. Akkor nyugodtam meg kicsit, mikor már az Elit negyedből átértem a Gazdag negyedbe és beléptem a kapunkon. De, mikor a házba is beértem, egyből sírva fakadtam, ismét. Istenem, mi jöhet még?

- Chaniii… - hisztiztem az ajtónak dőlve, s így lecsúsztam le földre. Előkotortam a telefonomat és küldtem egy SMS-t Miminek, hogy el kellett jönnöm Sasutól és, hogy nem alszik-e ma nálam… Vigasztaljuk egymást, ilyesmik. A válasz hamar érkezett, azt írta, hogy rendben, csak hazaugrik pár cuccért és megbeszéli Rayneval.

Nem telt el fél óra, mikor csöngettek (nyitva a kapu, persze) és Mimi robogott be az ajtón pár ruhával meg a play stastionnel és pár videó játék tokkal.

- Az minek? – böktem a kezében tartott elektronikai tárgyra és a többire.

- Feszültség levezetésnek, figyelem elterelésnek és, hogy megtanítsalak rá, hogy kell játszani! – mosolygott rám, de láttam a szemein, hogy nagyon aggódik a bátyja miatt, ugyanakkor bízik Rayneban, hogy ő mindent rendbe hoz.

- Ha bármi van, üzenjetek – morogta oda nekem Rayne, mert Mimi menetközben már a TV-re próbálta rákapcsolni a ps-t.

- Persze – ígértem meg, aztán elment.

Mimi már nagyba játszott egy órája, én pedig vacsorát próbáltam összedobni, amikor megcsörrent a telefonom. Felkaptam és láttam, hogy anya volt az. Kimentem az ajtó elé és nyitva hagyva magam mögött, leültem az ajtó előtti lépcsőfokra és felvettem a telefont.

- Kicsim, minden rendben? Egésznap telefonáltunk, de nem vette fel senki sem az otthoni számot! A bátyád meg nem elérhető! – hisztérikázott bele anya mikor beleszóltam a készülékbe. Összeszorult a torkom. Ha te azt tudnád, hogy semmi sincs rendben… miket beszélek?! Nem is érdekelne!

- Chani telója elromlott, és nem voltunk otthon. Én Mimivel voltam, ő meg a nőjénél van jelenleg is – kamuztam nagy nehezen. Istenem, Chani…

- De a bátyád telefonos, meddig tart neki megcsinálni?!

- Nem ér rá a barátnője miatt…

- Van barátnője? Milyen aranyos!

- Igen…

- Megkaptad az ajándékcsomagodat? Mexikóból küldtük neked! Épp ott vagyunk.

Újabb torok összeszorulás. Direkt kínoznak engem fentről…

– Narou –

           

            Otthon fater ugyanazt mondta nekünk, amit a telefonba nekem, hogy leszarja, hogy az a kis buzi Nero exe, őt is meg kell menteni, nem csak a többieket. Igyekeztek kideríteni Jonathan faterjának kilétét, hollétét és a számát, meg egyéb információkat, hogy leállítsák a buzeráns fiát. Én pedig felhívtam Raynet.

- Faterod mit szólt? – kérdeztem.

- Hát nem örült. Most jött érte a te apád, elmentek ügyet intézni, ketten, sürgősbe. Aztán jönnek vissza, és nekem is mennem kell majd apámmal.

- Ahha… és mi az, hogy ketten mentek? Annak a kis köcsög Matsukonak az apja nem megy? – néztem nagyokat, miközben jegeltettük a fejem Naokival. Pontosabban ő szorított nekem oda egy zacskó jeget.

- Nem.

- Mer’?

- Állítólag Sasuke bekattant, Nerot is bántotta, ezért hazaküldte a csajt, és most Robert inkább a fiát ápolja – sóhajtott Rayne.

- Hmmm, szóval Nero egyedül van otthon? – húztam egy vigyorra a szám, mire Naoki tök feszült lett mellettem és megforgatta a szemeit.

- Igen, de beszoptad a magánakciódat, mert Mimit most vittem át hozzá. Szóval, ha megtudom, hogy átmentél balhézni, kitépem a májad!

- Nyugodj le, nem lesz semmi ilyesmi! – röhögtem fel.

- Ok. Ajánlom is. Most mentem, csá – nyomott ki.

- Flegma geci – tettem el a telefont, aztán kimartam az öcsém kezéből a jeget, amit az arcomhoz tartott és nemes egyszerűséggel eldobtam.

- Most mi bajod van?! – értetlenkedett.

- Gyere velem, öcsikém – álltam fel a kanapéról.

- Minek és hová? – vágott bamba fejet.

- Nerucihoz! – jelentettem ki ünnepélyesen, mire egyből cuppogni, sóhajtozni és csapkodni kezdett, hogy ő ezt nem hiszi el és, hogy rohadjak meg és, hogy ő ebből kimarad, aztán durcásan karba csapta a kezét. Türelmesen, unott fejjel megvártam, míg abbahagyta.

- Befejezted?

- Nem! – morogta az orra alatt, aztán odaléptem hozzá és megragadva a frufrujánál, felém fordítottam a pofázmányát.

- Áú, te geci! – szenvedett.

- Nyugodj le, jó? Ott van a törpe kurva is, nem fogok balhézni! Csak a seggfej Matsuko éppen az apjával bunyózik otthon, Raynus őfelsége, király kisasszonyka az apáinkkal melózik, a két drágaság meg egyedül szenved! Kell nekik két férfi, akik vigyáznak, rá, érted?

- Engedd már el a hajam – nyögött, mire eleget tettem a kérésének és megigazította a séróját. Kis buzi.

- Jó, megyek. De csak akkor, ha tényleg nem fogsz balhézni!

- Megígérem. Rayne miatt. Mert nem akarom, hogy megint leüssön – biztosítottam, aztán összekapta magát, én is előkapartam a dzsekim, mert kezdett már hűvös lenni, ahogy sötétedett és a fekete atléta nem elég meleg, ugyebár. Aztán kocsiba szálltunk csacsi nyomi öcsivel, és Nero háza előtt leparkoltunk. A kis drágám éppen az ajtóban ücsörgött és valakivel nagyba telefonált. Kétlem, hogy a bátyjával. De akkor kivel? Matsukoval..?

Leállítottam a motort és meglöktem az öcsémet, hogy több kedvvel lépjen ki az autómból vagy leütöm. A galambom igencsak meglepődött, mikor beléptünk a kapunk és egyenesen felé tartottunk, majd meg is álltunk előtte.

- Most megyek anya, fáradt vagyok. Majd hívlak – rázta le az (ezek szerint) anyját és miután kinyomta a telefont, mérgesen nézett fel ránk.

- Mit kerestek itt?

- Vigyázunk rátok – vigyorodtam rá.

- Minek? És honnan tudod, hogy itt vagyunk Mimivel?!

- Rayne mondta – sóhajtottam egy nagy mosollyal, aztán oldalba böktem az öcsémet, hogy húzzon be a törpe kurvához és hagyjon itt vele. Szúrósan nézett rám, de végül Nero felé fordult.

- Bemehetek?

Nero megemelte a fél szemöldökét.

- Megnézem Mimit – próbálkozott tovább az öcsém nyálasan és ártatlanul.

- Jó, felőlem – sóhajtott a kedvesem, majd Naoki elsétált mellette és bement a házba, én pedig lecsücsültem Nero mellé.

- Na? Gondok vannak az uraddal, drágám? – löktem meg finoman a karját, jól szórakozottan.

- Hagyjál már békén. Elegem van a mai napból – fordult felém dühösen és akkor láttam, hogy sebes a szája. Egyből elkomorultam.

- Nem sejtetted volna, hogy az a fasz megüt valaha is nem? Ha tolószékbe kerülsz, én figyelmeztettelek!

- Ezért jöttél ide?! Hogy eljátszd nekem itt a nagy lágyszívű, kedves, felkaroló Narou Silvermant?! Akkor felejtsd el, mert te egy rohadék vagy! Mit vártál?! Idejössz, kamuzgatsz itt nekem és beférkőzöl a lelkembe?! Hát nagyot tévedsz!! Nem leszünk mi soha lelki társak és egyéb! Ezer más punci van, akit baszhatsz, ha akarsz! Én kapcsolatot akarok, nem házi kurvát játszani! És Sasuke azért ütött meg, mert agresszió túltengése van, amit meg is értek! Ettől függetlenül őt szeretem, és őt is fogom!! – kiabálta le a fejemet, amit türelmesen végig hallgattam és bár fájt, hogy ennyire ragaszkodik ehhez a faszhoz, még se mutattam. Idegesen az alsó ajkamba haraptam, ám minden dühöm elszállt, mikor Nero felállt, hogy bemenjen és megláttam azt a jó seggét abban a rövid picsa nadrágban.

– Naoki –

           

            Igazából semmi kedvem sem volt eljönni, de csak azért jöttem, hogy Narou tényleg ne csináljon semmit, illetve, hogy láthassam Mimit. Azaz… semmi! Mikor beléptem, kicsit körbe néztem, mert még sosem voltam Nero házában, csak kívülről láttam. Egész kis takaros. Nem olyan luxus, mint a mienk, de közelít. Hirtelen meghallottam Mimi hangját, ahogyan kiabál valakivel. Mielőtt a nappaliba léptem, illedelmesen levettem a deszkás cipőmet az előszobában és odasétáltam az egyik kanapéhoz, ahol Mimi ült, felhúzott lábakkal és erőszakosan a konzolt nyomkodta, le sem véve a szemét a plazma TV-ről.

- Szia Mimi – köszöntem neki.

Felkapta a fejét, egy pillanatra rám meredt és nagyon meglepődött, hogy itt talál.

- Szia Naoki, mi járatban? – fordult ismét a TV felé.

- A bátyámat kérdezd, ő rángatott ide – ültem le mellé, miután észbe kaptam, hogy nagyon sokáig őt bámulom.

- Ő is itt van? Ha megbántja Nerot, megölöm – közölte még mindig a képernyőre meredve.

- Nem fogja, megesküdött.

Itt már nem felelt.

- Mivel játszol? – kérdeztem.

- Catherine!

- Az mit takar?

- Egy horror, gyilkosos játék, amiben ilyen bombázó csajokkal lehet lenni! És együtt kell öldösni – ismertette nagy izgalommal.

- Én is játszhatok? – kérdeztem. Na itt már leállította a játékot és felém fordult.

- Miért akarsz velem játszani? Azt hittem, utálsz!

- Én senkit se utálok. Csak azt mutatom. Na jó, Matsukot néha utálom – vallottam színt.

- És, szereted a videó játékokat?

- Persze. Egy csomó van nekem. De ezzel még nem játszottam – mutattam a TV-re.

- Akkor gyere ide, megmutatom, hogy kell! – araszolt arrébb és maga mellé – De, ha gondolod, van még másom is! Mortal Kombat, Brothers…

- Egyenlőre jó lesz ez is – vettem a kezembe a másik konzolt.

- Remélem, te ügyesebb vagy, Nero miatt mindig meghaltam, ezért ő inkább kaját csinál nekünk – regélte, aztán mikor leültem, közelebb araszolt hozzám és az ő konzolján megmutatta, hogy mit hogy kell és hevesen magyarázott, de annyira belezavarodtam abba, hogy őt nézem, hogy alig jegyeztem meg, amit mondott. Csak arra eszméltem fel, hogy rám ordít, hogy már megy a játék.