Köszönjük az eddigi kommenteket és
oldalmegjelenítéseket, nagyon jól esnek!:) imádunk titeket!:) itt a folytatás,
bár most kicsit sziesztás részek jönnek, remélem nem probléma:P Jó olvasást^^
xoxo; N&M♥
– Sasuke –
- Anya… - ott
álltam édesanyám sírjánál, és elkerekedett szemekkel, remegő íriszekkel,
vizslattam azt. Ezt nem hiszem el… A sírköve majdnem hogy teljesen lerombolva,
repedezett, darabok hiányoztak belőle. Valószínűleg
csákánnyal csinálták… A virágok szerteszéjjel taposva, a sírkövön anyám
mosolygós képe betörve, és valami undorító festékkel ráírták a sírkőre hogy;
„Meglepetés!”.
- Te… TE UTOLSÓ SZEMÉT,
ROHADÉK!!! MIT MŰVELTÉL?! HA MEGTALÁLLAK, MEGÖLLEK!!! – ordítottam el magam és
a hajamba túrva, tehetetlenül járkáltam fel s alá - Szétverlek, megöllek,
kicsinállak!! VÉGED VAN TE GEDVADÉK, TE!!! HOGY SZÓLÍTSON AZ ÚR MAGÁHOZ!!!
Majd mikor meguntam, leguggoltam
a sír széléhez, és a tenyerembe temettem az arcom. Nem lehet szavakkal leírni,
amit akkor éreztem. Egyszerűen nem. Én ott mondtam azt, hogy elég, nem bírom,
és nem is akarom bírni ezt már ép ésszel. Alánk rak egy gyilkossággal… Oké.
Elrángat minket Mexikóig… Oké. De megrongálja az anyám sírját…?! Nem, ez már
teljesen más téma. Ez már személyes ügy. Nem tudja, milyen vagyok igazából még…
Kurvára nem. Azt a napot is megbánja, mikor megszületett. Megtalálom azt a
nyomorékot… Szanaszét baszom az összes kurváját… A felismerhetetlenségig
püfölöm a fejét, leszakítom a pöcsét, feldugom a seggébe, és addig verem majd a
kurva pofáját, amíg egyesével ki nem köpdösi a fogait, aztán, mikor már
könyörög, az életéért, lepuffantom!! Na, ilyen állapotban csücsültem én anyám
sírja mellett, míg nem egy kocsi fékezett le mellettem, de nem néztem fel.
Kiszálltak belőle, ajtócsapódás, léptek zaja.
- Te… úristen – hallottam Nero
hangját – Sasuke… - szomorú hangja volt és hallottam, ahogy közelebb lép –
Sasuke… Nincs semmi baj, rendbe hozatjuk, ígérem – fogta volna meg a vállam, de
én erőszakosan megragadtam a csuklóját – Áuh, ez fáj, mégis mit művelsz?! –
próbálta kétségbeesetten kiszabadítani a kezét de nem engedtem. Nem láttam a
vörös ködtől, ami a szemem elé telepedett le. Mindjárt megölök valakit. Oh, úgyis itt van két Silverman, majd itt
helyben megskalpolom az egyiket gyorsba.
- Matsuko, mégis mi a faszt
művelsz?! – hallottam Narou hangját. Ne
szólalj meg, mert csak még idegesebb leszek – Naoki, te inkább maradj bent
a kocsiban!
Ha ennyire véded a kurva öcsédet,
még a legelső szellőtől is, akkor miért az én Nerommal foglalkozol?! MIÉRT NEM
AZ ÖCSÉDET ZAKLATOD A DROGOS POFÁDDAL?! Én megértem, hogy Isten gyermeke vagy,
szeresd felebarátod meg minden ilyen, de mindenki jobban járt volna, ha az Úr
egy kibaszott széket csinált volna Silverman helyett, arra legalább le lehet
ülni. Nem értem, hogy nem ölte meg Scott mikor megszületett, biztos azt
gondolta, hogy adókedvezménynek talán még elmegy. De hát végül is, mindenki jó
valamire, ha másra nem, elrettentő példának! Gyerekek, nézzetek rá a sebhelyes,
drogos képű bácsira, igen arra a seggfej kinézetűre ott, akinek ránézel a
pofázmányára, és az „életfogytiglan” szó jut először eszetekbe. Na. Olyanok ne
legyetek, vagy még meg se szólaltál, de már a rácsok között vagy, egy ilyen
fejjel.
- De… - ellenkezett az öcsikéje.
- Maradj bent! – és ezzel hozzánk
sietett, és próbálta lehámozni az ujjaimat Nero kezéről, de itt betelt a pohár.
Elegem volt mindenkiből és mindenből. Úgy beindított az undor és düh, hogy azt
nem lehet elmondani.
- Engedd már el, Matsuko, hát
mégis mi a fasz ütött beléd?! Rendbe hozatjuk a muterod sírját, nyugodj már le!
Ám itt egyszerűen, a másik
kezemmel lendületből bemostam annak a gedvának, mire leseggelt, s az arcát
fogva meredt rám, értetlenül.
- NE ÉRJ HOZZÁM A KEZEIDDEL, MERT
LEPRÁT KAPOK!! – ordítottam, és elrántottam onnan Nerot, hogy ne legyen
közvetlen mellette. Meg fogok őrülni
– NE ÉRJ NEROHOZ!!! HÁNYSZOR MONDJAM MÉG EL NEKED???!! BASSZAM MEG ITT ELŐTTED,
HOGY VÉGRE FELFOGD??!! SZÍVESEN MEGTESZEM!! MÉGIS MI A FASZNAK HOZTAD ŐT IDE??!!
MIÉRT KELLETT BENT ÜLNIE A SZAROS KOCSIDBAN??!!
- Sa… Sasuke – nyöszörgött a
kezem alatt Nero, és nem esküdnék meg rá, hogy nem volt könnyes a szeme – Én kértem
meg rá…
Itt még inkább felment a pumpám,
csoda, hogy agyvérzést nem kaptam ott.
- Igeen? Igeeeen? – kérdeztem
ártatlanul, még mosolyogtam is – Na és… Miért kérted meg rá, kincsem? – halkan,
kimérten beszéltem. Annyira ideges voltam, hogy kiabálni se tudtam.
- Mert… Mert aggódtam érted! –
nyekergett – De engedd el a kezem Sasuke, ez fáj! De nem válaszoltam, csak
felálltam a sírkő mellől, és átlépve Naroun, „véletlenül” fejbe rúgtam, közben
magam után vonszoltam Nerot.
- Engedj el Sasuke! –
rángatózott, és igyekezte kicsavarni a kezemből az ő kezét. Itt akar maradni
Narouval vagy mi? Itt akar vele maradni? Miért? Kezdi megszeretni? Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem,
nem, nem!! Nem voltam magamnál. Életem talán legnagyobb agresszió kitörését kaptam
most.
- Kuss!!!
Lendületből hátrafordultam, és
lekevertem neki egy pofont. Rögtön elakadt minden szava, és már nem is
ellenkezett, én pedig beültetve őt az anyósra, elhajtottam onnan. Kérlek, ne
nyomjátok be most azt a szöveget, hogy „A barátnőm egy főnyeremény! Meg is
ütöttem”, mert agyfaszt kapok.
- Sasuke… - szólalt meg félénken,
mikor már a konyhában ültünk mind a ketten, és fatert vártuk haza, hogy
kiokoskodjunk valamit, és megbeszéljük, mi legyen most azzal a fasz arcúval,
holnap vagy holnapután menjünk oda… Ilyenek. Közben Nerot, levetkőztettem egy
szál kis topra, és bugyira – Sasuke, hallod?
Én félmeztelenül könyököltem ott,
és piszkálgattam először a mellkasomon lévő tetkót, majd a nyakamban csüngő
dögcédulámat, aztán a cigis dobozomat a mutató ujjammal. Bambán néztem az
asztallapra, és szerintem remegtem az idegességtől.
- Nem, nem hallom Nero, süket
vagyok – flegmáztam – Csak jól takarom a hallókészülékem. Elbújt a kis huncut,
de majd, ha előjön, szívesen megmutatom.
- Hagyjalak most békén? –
tapogatta a kicsattant száját, mert amúgy ja, kicsattant az ütésemtől. És
látszott hogy elég kényelmetlenül érzi ott magát, de most próbál megértő lenni,
és finoman beszél, mintha egy bomba lennék, ami akármikor felrobbanhat a gecibe
– Majd megvárlak a szobában…
- Nem, állj ott.
- De…
- Azt mondtam, állj ott! – mértem
végig – És önts nekem valamit.
- Öhm…
- Alkoholt Nero, alkoholt –
temettem a tenyerembe az arcom.
- Nem. Nem iszol alkoholt –
jelentette ki határozottan, mire átnéztem az ujjaim közt.
- Mit mondtál? – kérdeztem,
amolyan „Nem hallottam jól” stílusban.
- Azt, hogy nem fogsz alkoholt
inni – a szemében megcsillant az a fény, amit eddigi tapasztalataim alapján
„féltékenységnek” hívnak, de… az övé más volt. Kis híján tikkelni kezdett a szeme.
- Nero. Add ide a boros üveget –
nyújtottam a kezem, mire a képembe nyomta a lehűtött ásványvizet, és
határozottan a szemembe nézett.
- Nem!
Élesen beszívtam a levegőt.
- Nero…
- Nem! Nem, nem, nem, nem!! Nem
fogsz alkoholt inni, ha rajtam múlik, soha többet!!
- Jó, akkor nem – pattantam fel
az asztaltól, akkora hévvel, hogy felborult a szék, és odalépve hozzá magamhoz
rántottam – Add ide az alkoholt, vagy megduglak a konyha asztalon. Valahogy le
kell vezessem a feszültséget, hacsak nem akarod, hogy szétverjem a kezemet a
fürdőszobában?!
– Mimoza –
Remegni, és
fulladozni kezdtem.
- ADD VISSZA!! – ordítottam
hírtelen hisztérikusan a TV-nek – ADD VISSZA BÁTYÁM TE SZARHÁZI!!! ADD VISSZA
ŐT!! ADD VISSZA ŐT NEKEM, NEM VEHETED EL!!! – könnyeztem be, és minden átmenet
nélkül, pillanatokon belül patakzottak a könnyeim. Ott maradtunk egyedül
Rayneval, én pedig pánikrohamot kaptam, ja. Remek nem? Fogta a vállam, és
szorosan magához húzott.
- Mimi, nyugodj meg, nincs semmi
baj. Nincs semmi baj, minden rendben lesz – puszilt bele a hajamba – Megoldom,
visszahozom neked…
- Joshua… Joshua… Joshua… A
bátyám… Mit akarnak a bátyámmal?! – kapkodtam a levegőt – Nem, őt nem
veszíthetem el, őt nem! Nem fogja bántani igaz? Ha bántja, kivájom a szemét!!
Kivájhatom a szemét Rayne? Kivájhatom?!! – akadt el a lélegzetem, és komolyan
fulladozni kezdtem – Én… Én… Én…
- Mimi! – remegtem, mint a
kocsonya, kivert a víz – Mimi, ide nézz, nézz a szemembe jó? – fogta két kezébe
az arcom, és a szemeimbe nézett– Ki vagyok én?
- Ne… Nem én, Joshua… - kapkodtam
a levegőm, de megrántott enyhén, és megint megkérdezte.
- Ki vagyok én?
- R… Rayne – ziháltam és ezen fél
percig el kellett gondolkodnom.
- Hány éves vagyok?
- Idén töltöd a húszat…
- És te hány éves vagy?
- Most nyáron töltöm a tizenhetet…
- Mivel játszottál, mielőtt ide
jöttünk?
- Kholat…
- És mi az a Kholat?
- E… Egy horror kalandjáték a
hegyekben…
- Milyen színű a hajam?
- Ét csoki…
- Hol vagyunk most?
- A nappalitokban… - forgattam
körbe a tekintetem, és mélyeket sóhajtottam.
- Mit szúrsz ki először itt?
- Azt az undorító állatszőrme
szőnyeget, a falon – húztam össze a szemem, az említett tárgyat szuggerálva.
- Jó… Akkor megvagy – engedett
el, én pedig felvánszorogtam a kanapéra, és keresztbe feküdve rajta az anyagába
temettem az arcomat.
- Ne haragudj… - motyogtam. Még
mázli hogy tudta mit kell ilyenkor tenni, mert ha rajtam múlik, átdobom a
kanapét, a TV kijelzőjén.
- Semmi baj… - ült le a földre,
háttal a kanapénak dőlve.
- Most mit fogunk csinálni?
- Várunk.
Lemásztam a földre, és odakúszva
hozzá, az ölébe ülve, átölelve a nyakát, a vállába fúrtam a fejem.
- Finom az illatod… -
nyöszörögtem világfájdalmas hangon, és lehunyva a szememet próbáltam
sziesztázni.
– Naoki –
- Te is
lenyugodhatnál már – forgattam meg a szemem, mikor a kocsiban ültünk, és hazafelé
hajtottunk.
- Ez a nyomorék, már megint beverte
a képem, hogy nyugodjak le?! – mutatott idegesen a felrepedt arccsontjára – Még
az előbbi sérüléseim se gyógyultak be rendesen, erre kaptam egy bónuszt! De jó!
Annyira bírom, hogy akárhányszor egy légkörbe kerülök Matsukoval, tuti, hogy
gazdagodok egy-két lila folttal. Remek, csodálatos, MESÉS! – nyomta a gázra –
Ráadásul csak úgy szó nélkül elvitte Nerot! És még meg is ütötte, láttad?!
Matsukonak gondjai vannak, nem normális a gyerek! Esküszöm szülinapjára egy
Xanax készletet veszek!
- Majd adok neki a nyugtatómból –
könyököltem fel az ablakba.
- Pfff – vonta fel a fél
szemöldökét a bátyám – Neki az se lenne elég. Mondom, Xanax. Vagy Rivotril.
- Az nem drog?
Ekkor megcsörrent Narou
telefonja.
- Csak a börtönökben az. De
legalább túladagolja magát a köcsög – vette elő az iPhoneját, és felvette –
Mondjad!…… Mi?.... Ja, akkor már tudsz róla, csodálatos …. Yepp a díszbuzi volt
az…. Ja…. Kaito is…. Ki a faszt érdekel Kaito?! Én utána nem járkálok!...
Mi?.... NEM!!....... Mondom, nem megyek a Kaito buzi után….. Neeem, Nero exe,
biztos nem fogom megmenteni a seggét, inkább lőjék fejbe, mindenki jobban jár!!.....
Ne! Nehogy rám baszd a telefont!!!.... Halló?.... Hallóóó?! – szólt bele idegesen
– Gyere le jó isten!! – rakta zsebre a telefonját.
- Fater? – kérdeztem, mintha nem
lett volna elég egyértelmű, amikor hallottam a vonal másik végén néhány „pina”,
„te kis geciláda”, „azt teszed, amit mondok” féle mondatokat…
- Ja – morgott.
- És?
- Mentőakciósat fogunk megint
játszani, csak hogy ne unatkozzunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése