CV. Fejezet

– Rayne –

           

            Hogy milyen volt ezt végig hallgatni és tudomást szerezni róla? Egyrészt örültem, hogy elmondja és megbízik bennem, és én is végre tudhatok mindenről, nem csak az a szőke picsa. Másrészt viszont nagyon meghökkentem és szívem szerint visszamennék a múltba és megölném őket, majd Mimit egész egyszerűen hozzám költöztetném, a bátyja meg mehet, amerre akar.

- Na, mit szólsz? – kérdezte félénken.

- Hát nem örülök. Nem sejtettem volna, hogy van annál rosszabb is, mint amit olvastam – sóhajtottam egyet és a falnak dőltem.

- De ugye még szeretsz? – kérdezte ijedten. Biccentettem, mire boldogan az ölembe feküdt és úgy nézett fel rám kíváncsian csillogó szemekkel.

- Most te jössz, megígérted!

- Igen, tudom, csak had szedjem össze az emlékeimet – hunytam le a szemem és igyekeztem összefoglalni magamba mindent.

- Nos. Fel vagyok készülve rá, hogy fosni fogsz tőlem és elhagysz, és valószínűleg elzavarsz, de hát megígértem. Még nagyon kicsi koromban, úgy öt-hat éves lehettem, apám már akkor vonszolgatott magával mindenféle gyűlésre, tárgyalásra, ilyenekre. A kezembe nyomta életem első pisztolyát, és hét évesen már egész jól lövöldöztem. Viszont sose kaptam olyan mennyiségű szeretet, amilyenre szükségem volt, ezért elszigeteltem magamtól az embereket és nem engedtem magamhoz senkit közel, hiszen úgy tapasztaltam, hogyha a hozzám legközelebb állók leszarnak, akkor mások még annál inkább. Apám folyton pénzeket zsebelt, anyám pedig akkoriban vált műpicsává és ide-oda andalgott a barátnőivel… Persze most, hogy már húsz leszek idén, igyekeznek mindent bepótolni. Aztán apám tíz éves koromban elmondta, hogy mi is az a maffia és miket csinál. Köztük ezt a kínzós vallatásos részét is, ami eléggé érdekelt engem. Hogy miért? Fogalmam sincs… - itt szünetet tartottam, hogy ismét gondolkozni tudjak – Végül aztán azon a nyáron ráhagyott egy munkatársára, amíg ő meg anyám külföldre mentek. Azaz ember komolyan vette apám parancsát, hogy „képezd ki”. Vagy is, hogy tanítson meg engem a kínzás minden módszerére. Ezért, amikor átvitt magához, lekötözött egy székhez és végig nézette velem, hogy kínoz meg egy embert és utána hogyan veri az asszonyát, hogyan erőszakolja és kínozza meg. Kiláncolta, korbáccsal verte, késsel írt a bőrébe és minden egyes sikításért pofont kapott. Bevallom, először nézni se bírtam, aztán felizgultam. Igen, tíz évesen, a kis Rayne Crusader felizgult egy ilyenre. Ezután a következő embert én vallattam ki. Tizennégy éves koromban volt az első barátnőm, akit miután megbasztam, utána bevetettem rajta azokat, amiket láttam és nagyon-nagyon tetszett. Kimondhatatlanul élveztem, ahogyan egy ártatlan lányt bántottam. És fogalmam sincs, hogy miért. Kikotyogtam fateréknak, akik orvosról orvosra, pszichológusról pszichológusra és pszichiáterről pszichiáterre cipeltek. Míg végül megállapították nálam, hogy diktatórikus szadista szindrómám van.

- Az micsoda?

- Az előbb mondtam el, hogy mit takar – néztem le rá.

- Gyógyszert szedsz te is?

- Nem Mimi, erre nincs gyógyszer – sóhajtottam – Max kezelés, de nem akartam alávetni magam, mert nekem így volt jó. Így érzem magam jól, így vagyok egész. Ha ez nem lenne bennem többé, akkor nem érezném magam másnak. És én szeretek más lenni.

- Rayne. Engem is bántani fogsz?

- Mimi… Biztos lehetsz benne – néztem a szemeibe.

- Fájni fog?

- Igen, fájni fog.

- De szeretetből csinálod?

- Fogjuk rá. A magam szeretetéből.

- Akkor kibírom a kedvedért.

- De miért viselsz el ennyi fájdalmat és bántalmazást? Nem volt elég neked…? – rökönyödtem meg.

- Én megértelek téged. És bármit kibírok melletted, mert pitypangollak. És mert valószínűleg úgy is rohamom lesz alatta, így nem fogok emlékezni rá. Csak arra kérlek, ha ez megtörténne, és tényleg rohamom lenne… Akkor mondd el, hogy megtetted – nézett mélyen a szemembe.

- Ezt megígérhetem neked – biztosítottam.

Miután megvolt a nagy lelki kibeszélés Mimivel, megígértettük egymással, hogy erről soha többet nem beszélünk a másiknak, se senkinek sem. Este már otthon pihengettem, de apáék bejelentették nekem este, hogy másnap ők nem lesznek itthon, mert anyámat vásárló körútra viszi, plusz elintéznek még ezt-azt, és meglátogatják anyám felöli nagyanyámat, hogy él-e még. Szó, így lett az, hogy én másnap reggel egyedül ébredtem fel a lakásban. Na jó, annyira nem voltam egyedül, mert a szakács- és bejárónőink sürögtek, forogtak a dolgukat végezve. Tehát a fincsike reggelicském sem maradt el. Ám olyan rossz érzéssel keltem a gyomromban, hogy az valami hihetetlen. Nekem van valami hatodik érzékem, mert előre érzem a bajt és biztos voltam benne, hogy a mai napból is ki fog jutni bőven a rosszból. És így is lett. De ne siessünk annyira előre… Terveztem ma, hogy jó lenne utána nézni annak a kis fasszopó köcsög Jonathán buzinak, hogy mi a fasz van vele, ezért hívtam Sasukét, hogy ruccanjunk csak ki és karoljuk fel Silvermanéket meg Kaito gecit is, hiszen ő is ott volt az ominózus mexikói kiruccanáson. De az én tündérhaverom benyögte, hogy most békültek ki Nerucival, ezért ő is jönni fog velünk. Na, ha már Nero jön, akkor természetesen Mimit is hozni fogom, mert az én kis szerelmem hozzám lesz nőve mostantól. Tehát, miután küldtem mindenkinek SMS-t, hogy akkor az Infernoban tali, reggeli után felöltöztem, felvettem egy laza, világosszürke trikót, egy fehér szűkített farmert és a kedvenc bakancsomat. Igen, nyáron bakancsot, mert nekem nem büdösödik a lábam, ezért én megtehetem! Na szóval, miután felöltöztem, kocsiba ültem és elhajtottam Mimikéhez.

- Hová megyünk? – ujjongatott, miközben már beültünk a kocsimba.

- Gyűlésre – közöltem vele kissé hűvösen.

- Ajjj ne mááár – nyafogott egyből – Muszáj?

- Igen, sajnos muszáj – bólogattam – Hogy-hogy te nyitottál ajtót és nem a bátyád?

- Joshua nincs itthon, elment korán reggel vásárolni, de még nem ért haza, ami tőle furcsa – meredt előre komoran, aztán széles mosollyal megvonta a vállát – De biztosan csak elidőzik valahol egy kirakat előtt.

- Ha te mondod…

- Ugye tudod, hogy ezért ma még nem ettem..?

- Ami azt jelenti, hogy…?

- Venned kell nekem kajcsit – mutatott a hasára.

- Sejtettem – ráztam meg mosolyogva a fejem. Így első megállónk Mimi szeretett McDonald’s-a volt, ahol fetankoltunk neki kaját (megkínált egy sajtburgerrel, de aranyos). Ezután, leparkoltam az Inferno előtt és nyugodtan konstatáltam, hogy haveromék már bent vannak, Narouék meg pont velünk egy időben érkeztek.

- Faszom beléd Crusader, még nagyba aludtam, mikor ezerrel rezegni meg csörömpölni kezdett a mobilom… Mert Mr. Crusi itt és ott talizni akaaar!!! – dühöngött Narou egyből – Csá Mimi geci…

- Haladunk, már csak a gecit kéne elhagynod a neve mellől – sziszegtem oda neki, figyelmen kívül hagyva a szenvedését.

- Kussolj már hős királykisasszony, inkább lódulj be – lökött be egész egyszerűen az ajtón. Rohadjon ki a szíve. Mikor bementünk (Mimit szorosan mellettem tartottam) Sasu már integetett nekünk a bár pultnál. Nero is, aki már megint egy kurva picsa nadrágot vett fel. Hogy erőszakolja meg Narou, akkor majd megtanulja, hogy ilyet nem hordunk… De szerencsére Narou és Sasuke egymáshoz se szóltak, sőt egymásra se néztek. Hála istennek. Különben megint le kéne basszak valamelyiknek egy nagyot.

- Szia Mimi – köszönt Nero Miminek.

- Na, téged is látni végre? Hol voltál? – faggatta Mimi, miközben a mekis üdítőjét kortyolgatta.

- Nem fontos – hárított a szőke.

- Kaito? – kérdeztem sürgetően.

- Nem tudom, nem láttam – vonta meg a vállát Sasuke – Biztos még odaát van.

- Akkor gyerünk, menjünk át érte és rángassuk ide – csettintettem mindenkinek, mire hatalmas nem tetszés jött válaszul. A leghangosabban Mimi és Naoki szenvedett, hogy ők most ültek le. Mintha eddig nem ültek volna a kocsiban…

- Minek oda ennyi ember? – kérdezte Naoki.

- Csak, mert nem szeretek egyedül mutatkozni abban a szennyben! Na nyomás – kezdtem el Narout lökdösni viszonzás gyanánt az ajtó felé, és én is kilöktem rajta. Hát egy élet volt, mire mindenki kivánszorgott. Végül megragadtam Mimi egyik kezét és átmenve az úttesten, beléptünk a sztriptíz bárba, Kaitot keresve. De nem láttuk sehol, a pultnál viszont ott ücsörgött Tiffany és Claire. Így, hát odamentünk a kis köcsög mostani kurváihoz, hátha azok tudnak némi infóval szolgálni.

- Hol van Kaito? – kérdeztem odalépve melléjük.

- Neked is szia – nézett le Tiffany – Látom elhoztad a pincsidet is! Mit kerestek egy ilyen helyen és ennyien, no meg így együtt? Úgy tudtam, ki nem állhatod Narouékat és ez már a második alkalom, hogy együtt látlak bennetek – nézett a mögém sorakozó emberekre.

- Válaszolj – türelmetlenkedtem nem törődve a mondandójával és kicsit megszorítottam Mimi kezét idegességemben, aki megrángatta a kezem, jelezve, hogy fáj neki.

- Nem tudom, hol van, nyugodj le! Fogalmam sincs, tegnap óta nem láttam, nem válaszol az üzijeimre és nem veszi fel a telefont se. Az apja is őt keresi…

- Nem nagyon aggódsz – húztam össze a szemeimet.

- Pedig de – bizonygatta.

- Héé, Sasuke – hajolt ki Tiffany mögül Clarie – Most, hogy józan vagy, befejezhetnénk a múltkorit! A colos haverod félbe szakított, de nagyon csúnyán tegnap előtt…

- Kussolj – sziszegte Sasuke idegesen.

- Hogy mondod?! – hangzott fel Nero idegesen, ellépve a haveromtól.

- Úgy drága szívem, hogy a jó múltkor bejött ide, és egy nagy bulit csapott annak a tiszteletére, hogy ő már szingli és egy kicsit kényeztettem a számmal az egyik olyan fülkénkben – kacsintott Clarie Nerora, aki lesápadva meredt a mellette álló Sasukéra, aztán rám.

- És te tudtad?!

- Engem hagyj ki ebből, örülj neki, hogy közbe léptem és elrángattam! Mellesleg az a szopós szájú exed eltűnt, azzal kell most foglalkoznunk, nem egy ilyen pitiáner üggyel!! – engedtem el Mimi kezét, és hadonászni kezdtem idegesen. Faszom már ezekbe a magyar sorozatos, Barátok Köztös kavarásokba. Úgy érzem magam, mint egy rohadt szappanoperában!

- Ejnye-bejnye Matsuko, hát ilyeneket művelünk szívünk hölgyével? – kezdett rá Narou gúnyorosan – Látod szerelmem, ha nem álltál volna vele össze, én mindent megadtam volna neked! Hisz amióta megkaptalak, azóta se voltam mással, csak ismételten veled – duruzsolta Nero fülébe.

- Takarodj el tőlem – lökte el magától.

- Nero, légy szíves, beszéljük meg! Részeg voltam, hulla részeg! – mentegetőzött Sasuke, mire egy jó nagy pofont kapott és egy „AZ NEM KIFOGÁS” ordítást. Akkora pofont kapott, hogy én kaptam el a csávót, nehogy eldőljön.

- Húúúú – röhögött fel Narou, aztán már majdnem ő is kapott egyet, amikor egy sikkantást hallottunk.

- Te kis gedva, a ruhám!!! – sikoltozott Clarie idegesen, leugorva a székről és a leöntött ruháját méregette. Mimi pedig (az elkövető) behúzott egyet Clarinek, amitől a szám is tátva maradt, aztán megragadta azt az undorító szőke haját és lerántotta a földre utána, megtaposta a gyomrát, és még le is köpte!!!

- Szólj rá a kis kurvádra, mielőtt én tépem meg!!! – sikoltozott Tiffany idegesen, szavait pedig nekem intézte.

- Ha egy újjal hozzáérsz, megöllek – sziszegtem neki oda.

- Undorító vagy, HALNÁL MÁR VÉGRE MEG!!! – kiabált Mimi Clarievel – EZ VOLT AZ UTOLSÓ HÚZÁSOD TE RETKES KURVA, MÉG EGY ILYEN ÉS KIVÁJOM A SZÍVEDET AZ EGYIK TŰSARKÚDDAL!!! – öntötte le ismét, csak most a fejét, aztán karon ragadta a szinten tátott szájjal bámuló, egyben könnyező Nerot és egy „gyere Nero” mondattal, meg felszegett állal elhagyták a helyiséget. Egy nagyot röhögtem végül, aztán haveromat támogatva, mi is ki vonultunk.

- Szóval leszopattad magad azzal a cédával, Matsuko? Mikor egy ilyen bomba nőd van?! Öcsém, ha Nero az enyém lenne, rá se néznék másra! Erre te… tiszta szégyen vagy – röhögött kíméletlenül Silverman #1.

- Elég lesz, köszönjük a fejmosást – meredtem rá sötéten – Inkább menjünk át hozzám, ahol kitaláljuk a továbbiakat – léptem a kocsimhoz – Te meg kapard össze magad, majd máskor megbeszélitek, de baj szagot érzek! – vetettem oda Sasunak, miután konstatáltuk mind a ketten, hogy Nero és Mimi az én autóm hátsó ülésén ülnek és lelkiznek.

- Elég a drámából, fontosabb dolgunk is van! – közöltem a csajokkal, mire egy rakás „olyan köcsög vagy”, „miért nem szóltál?!”, „bánj már vele kedvesebben!” és „láttad, milyet behúztam neki?” mondatokat kaptam. Az utóbbi kettő Mimi volt.

Mikor végre hozzám értünk, egy csomag állt az ajtómban. Egy kicsike csomag. A kezem ügyébe kaptam és egy lila selyem szalag volt rajta, masnival. Már sejtettem kié lehet, főleg mikor az orromhoz emelve megéreztem az ismerős undorító pacsuli szagot.

- Az mi? – kérdezte Naoki.

Nem feleltem, hanem egyből berontottam a házba és kibontottam. Egy DVD tok volt benne, amiben értelemszerűen egy lemez volt. És egy öntapadós cetli, rajta egy röpke üzenettel, hogy nézzem meg.

- Rayne, mi az? – faggatott most már Mimi is és Neroval leültek egy kettes fotelba.

- Majd mindjárt kiderül. De a haverunktól van – meredtem a srácokra, akik összenéztek, majd bekapcsoltam a nappali plazma TV-jét és a DVD lejátszóba helyeztem a lemezt, majd el is indítottam. A kép, amit beadott, Jonathan látszott, ahogy ült egy ismerős irodában, egy ismerős íróasztal mögött és épp valakinek hisztizett.

- Értitek?! Tönkre tették a szülinapomat!!! – dübörgött a lábával hisztisen, miközben a kamera már vette őt – Főleg te! – mutatott valakire, aki persze nem volt a képben.

- Elnézést, uram, de már készül a felvétel – szólt oda neki a kamerázó tulajdonosa, valami mély, tróger hangon, mire az a szemét egyenesen a kamerába meredt és megköszörülve a torkát, felállt, megkerülte az asztalát és kényelmesen neki dőlve, hozzákezdett:

- Szióka drágicáim! Remélem, mind látjátok ezt a felvételt a kis barátnőitekkel, mert megkezdtem a bosszúhadjáratomat. Mint láthatjátok, vagy is Rayne láthatja, hogy már itthon vagyok Angkorvatban, a felhőkarcolómban, ami megrongáltatok! Na, de mindegy nem is ez a lényeg… Ahogy az sem, hogy megöltétek egy csomó emberem, a legjobb kémemet, elloptátok a kedvenc kocsijaimat, tönkre tettétek a szülcsinapcsim, áh, de hogy, ezek nem lényegek, ugyan – játszotta az agyát, mi pedig feszülten, csendben figyeltünk tovább – Tehát – csapta össze a tenyerét egy vidám mosollyal – Bemutatnám nektek a sztárvendégeimet. Lucas, kérlek, fordítsd el a kamerát, had lássák, kik az én kis új barijaim – ekkor a kamera elfordult balra és nem fogjátok elhinni, kik ültek Jonathan irodájába a földön, megkötözve, bekötözött szájakkal… Kaito, Chani, Chani nője és Mimi bátyja; Joshua!

- Neee!!! Chani!!! – ugrott fel Nero hisztérikusan a kanapéról, Mimi meg konkrétan sokkot kapott.

- Nos – fordult vissza a kamera Jonathanhoz – Rayne, Mimi, elsősorban hozzátok szólok. Ha élve akarjátok látni Joshuát, akkor Mimi szépen velem jön és nekem fog dolgozni örökre, elfelejtve mindenkit, aki kedves és fontos neki, mert mellettem nem lesz ideje másokra, csak rám és az új munkájára – kacagott fel, amitől én ökölbe szorítottam a kezemet.

- Nero drágám, ha fontos a bátyád, akkor komolyan fontold meg, hogy a kis barátnőddel jössz, mert kezdek kifogyni az udvarhölgyeimből – itt is felnevetett – Ó és Sasuke, gondoltam téged is porondra helyezlek, hogy Rayne barátod ne érezze magát egyedül, hogy mindig őt bántom, ezért látogass el kicsit a temetőbe, rendben? – röhögött – Két napot kaptok, hogy döntsetek! – ez volt a végszó, utána abba maradt a felvétel. Lesokkolódva meredtünk a TV-re.

- Azonnal mennem kell – rohant ki az ajtón Sasuke. Én Mimihez léptem, aki a TV-t bámulta még mindig totál ledermedve és remegni kezdett.

– Nero –

           

            Nem hiszem el!!! Ezért tűnt el akkor tegnap este óta Chani és Stacy, miután elmentek vacsorázni… Istenem, a bátyám!!! Elkapta ez a szemét a bátyám!!! És nem csak őt, hanem a többieket is!!! Istenkém…

- Sasuke! – kiabáltam utána az ajtóból, de az beugrott az autóba és elviharzott. Visszamentem a nappaliba, ahol Rayne Mimit szólongatta, Narou meg Naoki szitkozódtak. Egyből inkább a két Silvermanhoz léptem, ott is Narouhoz.

- Vigyél utána!! – közöltem vele hisztérikusan, patakzó könnyekkel.

- Nero – fogta meg a két karomat – Ha itt hagyott, hát itt hagyott! Ez van, törődj bele, inkább törd a fejed a bátyádon! Mellesleg, nem fogok én egy Matsuko után rohangálni – flegmáskodott, de ő is sík ideg volt.

- AZT MONDTAM, VIGYÉL UTÁNA!!! – kiabáltam el magam, amitől teljesen hátra hőkölt.

- Jól van na – pislogott nagyokat, aztán megragadta az én kezem s az öccséét is és betuszkolt bennünket a kocsiba, s mi is a temető felé száguldoztunk.