CIII. Fejezet

– Rayne –

           

            Miután el kellett jönnöm Mimitől, komolyan nem tudtam mit tenni magammal. Annyira felidegesített és bosszantott Mimi viselkedése, ráadásul, amikor hívtam, egész egyszerűen nem akarta nekem felvenni! És ez így ment majdnem két napon keresztül, s legbelül a (kevéske, apró, tűhegynyi bűntudatom mellett) még megbántódást is éreztem, mert olyan ellenséges volt velem. Így hát végül úgy döntöttem, hogy elmegyek feszültség levezetni az Infernoba és jól bebaszok, mint az atom.. Aztán, ha majd kijózanodtam, elmegyek Mimihez és megkérdezem tőle, hogy még meddig fog szándékozni haragudni rám!

Mikor beléptem, a hely majdhogynem tömve volt és Bob örömmel fogadott engem.

- Rayne! Kicsit elkéstél, Sasuke épp most ment át a Don Pepe’s-be – közölte velem, amikor odaléptem a bárpulthoz.

- Miért, mit keresett itt? Úgy tudtam, ma Nerohoz ment – értetlenkedtem.

- Onnan jött. Eléggé szar kedve volt és berúgott, mint az állat. Ráadásul elmondta nekem részegen, hogy megerőszakolta a barátnőjét, aki most leszarja, és ő ezt úgy veszi, hogy most nincsenek együtt és, hogy keres magának egy örömlányt – húzta el a száját, én pedig megmasszíroztam az orrnyergem.

- Jézusom… És mikor ment át, oda? – kérdeztem. Ennyit a bebaszásról.

- Úgy kb. tíz perce – mondta, és én már ott se voltam. Átnyergeltem a szomszédos bárba, ahol, mint mindig, most is nagy volt a „buli”. Hiába kerestem azt a nyomorékot, sehol sem találtam. Kaitot és a rajta csimpaszkodó Tiffanyt, viszont annál inkább kiszúrtam és odaigyekeztem.

- Hol van Sasuke? – kérdeztem túl kiabálva a hangzavart.

- Épp Clarievel van az egyik függöny mögött! De állati ez a buli nem? Ő kérte, mivel állítása szerint, újra szingli – magyarázta totál jókedvvel ez a kis fasszopó (jól kiheverte a Jonathannal történteket és nem is aggódik a seggéért, pedig ő is velünk volt végig).

- Nagyszerű – gúnyolódtam, aztán elvonultam ahhoz a részhez, ahol tipikus nagy lila függönyök takarták el az éppen „turbékoló párokat”. Pontosabban az itt dolgozó ribancokat és ügyfeleiket. Mindegyikbe benéztem és egy-két helyen olyat láttam, amit nem akartam. Aztán a legutolsóban megvolt, akit kerestem. Clarie éppen nagy hévvel szopta a haverom faszát, akin látszott, hogy hullarészeg. Ezáltal fel se áll neki. Pedig az a fasszopó kurva nagyon erőlködött.

- Jézusom, haver, idáig süllyedtél? – kaptam elő a mobilom és lefotóztam (hogy tudjam mivel zsarolni… tudjátok, csak úgy barátilag).

- Rayne!!! – kapta fel a fejét Clarie – Mit keresel itt?! – idegeskedett, majd letörölte a szájából csöpögő nyálát. Hát ez gecire nem szexi… Sőt. Nekem ahelyett, hogy felállna, inkább leesne.

- Jöttem a haveromért, aki jelenleg azt se tudja, hol van! Na húzz arrébb – löktem fel a térdelő picsát és ÉN RAKTAM VISSZA A NADRÁGJÁBA SASUKE FASZÁT. (((Nem vagyok meleg!!!))) és felrángattam a kanapéról.

- Szedd már össze magad te fasz!! – szóltam rá, de meg se hallotta.

- Nem viheted el!! Épp most ő az ügyfelem!! – kiabált Clarie.

- De elviszem, mert ez konkrétan megerőszakolás! Nézz már rá, nem lát az alkoholtól! Józanon biztos nem lenne benne, hogy a faszát szopkodd!

- Majd meglátjuk – vigyorodott el sunyin, aztán végül hagyta, hogy kirángassam erről a szar helyről. Bevágtam a kocsimba és egyenesen hazavittem az apjának, aki totál ki volt rá akadva és nagyon haragudott rá.

Otthagytam, és ismét kocsiba ültem, amikor megcsörrent a mobilom. Egy ismeretlen számról jött üzenetem, de az üzi végén ott volt, hogy „Joshua”. Ezen meglepődtem. Főleg az SMS tartalmán, hogy menjek már át, mert Mimi ki van az élettől nélkülem.

– Joshua –

           

            - Meddig akarsz még haragudni rá? – kérdeztem Mimit, miközben felvittem neki az ebédjét a szobájába. Éppen videó játékozott, de ezt csinálja szüntelenül azóta, amióta Rayne elment. Aludni se nagyon tudott, mert éjszaka sírva kelt fel. Vagy azt kiabálva, hogy „NEEEM, TAKARODJ, TE MÁR NEM ÉLSZ!!” vagy pedig Rayne nevét ordítva…

- Nem tudom – jött a válasz, de le sem vette a szemét a köcsög TV képernyőről.

- Szerintem, túl szigorú voltál vele. Pedig tudod, hogy én nem kedvelem Raynet, de akkor is kemény voltál – ültem le az ágyra.

- Megérdemelte.

- Tényleg így gondolod?

Na itt már végre letette a konzolt és rám meredt, bágyadtan.

- Nem csak… Csak úgy idejött és ledobva elém egy halom összekotort régi papírt, és közölte velem, hogy ő „mindent tud”. Pedig rohadtul nem tudott mindent! Sőt… Semmit! Csak azt a kevés és összefoglaló információt, amik azokra a papírokra voltak nyomtatva! – itt legördült egy könnycsepp az arcán – De nem volt itt velünk, nem élte át azokat, amiket mi és kurvára nem tud még sok mindenről – szipogott és elkezdte törölgetni az arcát. Egyébként a szobájában kurva meleg volt, kivéve azt az egy pontot ahol ült, mert a ventillátora max. sebességre állítva, csak oda fújt rá, ezért ő ott abban a pontban pulóverben ült. És még június van. Na mindegy. Ezt csak azért említettem, mert a pulcsija ujjába törölgette a könnyeit.

- Én ezt értem, de azt nem kellett volna elmondanod neki, hogy anya mit csinált velem – motyogtam és, ahogyan visszagondoltam arra a rémes napra, majdnem hánytam.

- Ne haragudj Joshua, de nagyon felzaklatott…

- Tudom, Mimi. Edd meg a kajádat, utána jó lenne, ha beszélnél Rayneval is. Muszáj ezt megbeszélnetek. Nem ellened csinálta, amit csinált.

- De engem felzaklatott.

- De csak tudni akart rólad. Te soha nem mondtad volna el neki, ami gáz, mert tudja, hogy nincs minden rendben veled. Na mindegy – álltam fel – Egyél, ne játssz! – hagytam magára és becsuktam a szobaajtaját. Aztán sóhajtottam. Rohadt köcsög, geciláda Rayne. Ha nem félnék attól, hogy agyon ver vagy szarrá lövi a seggem, akkor már rég fogtam volna a húgom és eltűntünk volna innen a gecibe. Itt ki van téve szegénykém mindenféle kínnak! És azt is el kell viselnem, végig kell néznem, ahogyan az a geciláda magához édesgeti!! De jelenleg most Mimi boldogsága a fontos számomra, ezért írtam egy sms-t annak a köcsögnek, hogy robogjon átfele és beszéljen a húgocskámmal, még mielőtt szegény belerokkan a fájdalmába. Nem sokkal később csöngettek is. Ajtót nyitottam, s ott állt a maga két méterével, hosszú csőgatyában, ingben, alatta egy pólóval.

- Rayne.

- Joshua – méregetett.

- Nincs meleged? – kérdeztem mellékesen.

- Te megteheted, hogy itthon félmeztelenül mászkálsz, de én az utcára normálisan megyek.

- Hát jó. Gyere be – engedtem be végül.

- Mimi? – kérdezte.

- Odafent van. Videó játékozik.

- Értem…

Nem nagyon akart felmenni.

- Lehívjam? – próbálkoztam.

- Nem szükséges – jött egy hang a lépcsőről – Itt vagyok – nyekergett Mimi.

- Akkor én most megyek is – hagytam kettesben őket nehéz szívvel és bementem a nappaliba,

– Rayne –

           

            Ott álltunk mind a ketten az előszobában. Ő a harmadik lépcsőfokon a korlátot szorongatva, én pedig a konyhába vezető ajtófélfának dőlve és őt méregettem, ahogyan ő engem.

- Mimi – szólítottam meg.

- Rayne.

- Hogy érzed magad? Lenyugodtál? – egy kicsit hűvös és rideg voltam vele, amitől egészen megrezzent. Láttam rajta, hogy rosszul érinti.

- Igen.

- Miért nem vetted fel nekem a telefont? – kérdeztem keményen.

- Mert dühös voltam és így akartalak büntetni, amiért azt állítottad, hogy mindent tudsz – gyónta meg a bűneit bűnbánóan.

- És, ha te haragszol rám, akkor az a megoldás, hogy inkább elzárkózol előlem, és nem akarod megbeszélni? Pedig direkt adtam neked időt, hogy lenyugodj! – korholtam, de nem kiabálva, csak halkan, kimért hangon.

- Rayne. Te is megértheted, hogy mennyire felzaklattál!

- Megérteni megértem. De nem kéne minden elől elfutnod – mondtam meg neki. Ettől tökre kiakadt, láttam az arcán.

- Ezt ne mondd nekem – sziszegett.

- Miért?

- Mert más is ugyanezeket a szavakat mondta nekem… És az rosszul végződött – motyogott.

- Nem érdekel engem, de én megmondom a frankót! Nézd. Sajnálom, hogy ennyire felzaklattalak, és azt mondtam „mindent tudok” és, hogy nyomozgattam utánad, de… szeretném, ha te is megértenéd a nézőpontom!

- Milyen nézőpontod?! – itt a hangja kissé csípős volt. Most visszább kell vegyek, különben megint olyan  lesz, mint a múltkor.

- Azt, hogy aggódom érted! Ismerlek egy pár éve, de csak nemrégen kerültünk közel egymáshoz. És nem tudok rólad konkrétan semmit. Vagyis, most már vannak némi mozaik darabkáim a múltadból, de még mindig nem teljes a kép. És egyszerűen idegesít, hogy nem tudom, mitől lettek veled bajok, mitől szedsz gyógyszereket, milyen gyakorian jönnek elő a rohamaid meg egyáltalán… Aggódom Mimi, mindentől meg akarlak óvni, de nem tudom, hogyan és mitől, ha nem avatsz be, ha nem engeded, hogy bele lássak a lelkedbe!

Itt már enyhültek az arcizmai, és a földet pásztázta. De egy szót sem szólt. Így folytattam:

- Soha, senki iránt nem éreztem így! Nekem is vannak démonaim, ahogy neked is. Ha beengedsz, én is befoglak, megértheted. miért teszem azt, amit. Miért vagyok ilyen… és együtt segítünk a másikon!

Még mindig nem felelt semmit.

- Szeretlek! – mondtam végül utolsó próbálkozásként, hátha megtört végre a jég.

Felnézett, bele a szemeimbe.

– Nero –

           

            Ez volt már a harmadik nap, amikor nem akartam kimenni. Mit akarhatott itt Sasuke? Biztosan nem bájcsevegni. Nem hiszem, hogy az óta lenyugodott volna teljesen. Én pedig bent kuksoltam a szobámban. Egésznap zenét hallgattam és aludtam. Aztán beleuntam az egészbe. Még is mit művelek? Már eltelt három nap… Muszáj lesz összeszednem magam! Legyen női tartásom… Nem gyűrhet le két olyan seggfej, mint az a kettő…

Felpattantam az ágyból, elhúztam a sötétítő függönyt, felhúztam a reluxát, így a szobámat ismét betöltötte a kinti fény. Kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztessek, kikapcsoltam a depis zenét és beágyaztam. Egy kupacba dobáltam a szennyes ruháimat, majd felkötöttem egy lófarokba a hajam, felvettem egy zöld picsa nacit, egy fehér toppot és a telefonommal a kezemben, leügettem a lépcsőn. Chani és Stacy a nappaliban ülve TV-ztek, de mikor megláttak, nem hittek a szemüknek.

- Nero! – ugrott fel a bátyám – Végre!! – rohant oda hozzám és megszorongatott – Végre ragyogsz, látlak és nem egy pokróc vagy!! – örömködött.

- Igen – mosolyodtam el halványan.

- Látod, drágám, igazam volt – vigyorodott el magabiztosan Stacy.

- Igen – kacsintott rá a bátyám, aztán aggódva felém fordult – Minden rendben? – kérdezte.

- Majd rendben lesz – sóhajtottam egy nagyot.

- Fogsz enni?

- Fogok!

- És látni is foglak?

- Igen!

- Akkor jó. Amúgy most jött meg az ajándékcsomagod anyáéktól a bizid miatt! – mutatott az ajtó melletti cipős szekrényen díszelgő nagy dobozra.

- Király – ráztam meg a fejem – Majd megnézem, de előbb mosnom kell és takarítanom és megtennéd, hogy kicseréled a kijelzőm? Elejtettem és tönkre ment – húztam el a szám, majd a kezébe nyomtam a telcsim.

- Az én húgocskámnak mindent – nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig neki láttam rendbe tenni a lakást, újult erővel. Hiszen azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Muszáj magamra erőltetnem a túlélési üzemmódot, ha egyben akarok maradni.