CI. Fejezet

– Nero –

           

            EZT NEM HISZEM EL!!! MOST AZONNAL MEG AKAROK HALNI, ILYEN NINCSEN!!! MEGINT MEGERŐSZAKOLT!!! MEGINT!!! Én ezt nem bírom! Ott feküdtem ugyanúgy, mint legelőször, amikor ezt tette. Megalázva, meggyalázva, megerőszakolva és teljesen meggyötörve. És meredtem a plafonra, magatehetetlenül, mikor már rég elment. Belegondoltam, hogy hozzám ért, miközben már réges-régen Sasukéval vagyok és, hogy ő nem fog akarni, ha ezt megtudja. Egyből hisztérikus sírógörcsbe kezdtem és kiugrottam az agyból. Kicsit fájt, de nem annyira, mint először. Felvettem a tangám, meg Sasuke egyik ingjét, ami a seggem alá ért és mellföléig begomboltam. A WC-ben megvártam, amíg abbamarad a vérzés, s utána szemügyre vettem az ágyat. Azonnal lekapkodtam az undorító, bemocskolt ágyneműket az ágyról és a földszintre rohanva, bevágtam őket a gépbe, hogy kimossam. Közben végig zokogtam, sírtam és a könnyeimet nyelve ordítottam belül, magammal. Remegett a kezem-lábam és féltem. Féltem, hogy mi lesz akkor, ha ez kiderül. Főleg, hogy itt történt, itt, az ő lakásán, az ő szobájában és az ő ágyában. Félek. De nem akarom elmondani neki. És nem is fogom…

Így, mikor Sasuke hazajött, éppen friss ágyneműt húztam fel a takaróra és a párnára.

- Mostál, szerelmem? – állt meg az ajtófélfának támaszkodva.

- Igen, mert csináltam magamnak egy bögre teát és véletlenül kiborítottam az ágyban – kamuztam és a hangom eléggé megremegett.

- Milyen kis béna, de egyben házias – jött oda hozzám és hátulról átölelt, amitől feszült lettem – És annyira szexi vagy az ingemben – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. De ezúttal, rossz értelemben.

- Ez remek, de nem mennél el most tőlem, így nem tudom befejezni – léptem el tőle egy kicsit ellenségesen, amit legbelül nagyon bántam. Hisz nem ő tehet róla. De per pillanat mindentől viszolygok, főleg magamtól, pedig áldozat vagyok. Mint mindig…

- Hagyd, az most ráér, de én mást szeretnék csinálni veled – fogott meg a derekamnál fogva és bedőlt velem az ágyba úgy, hogy én legyen fölötte.

- Nem, Sasuke én ezt most nem – próbáltam elhúzódni tőle, de erősen magához ölelt.

- Naaa, ne kellesd már magad, kényeztetni szeretnélek – szorongatott, ami egyre rosszabb érzés volt nekem – Ki akarlak nyalni – suttogta a fülembe, nekem meg itt volt elég.

- Nem, Sasuke NEM AKAROM!! – kiáltottam el magam, mire egyből lazított a szorításán én pedig lemásztam róla és a fürdő felé igyekeztem.

- Most mi a bajod?! – szólt utánam feszülten, de egész egyszerűen becsaptam a fürdő ajtót magam mögött és megálltam a mosdókagylónál, a tükör előtt. Mikor megláttam magam, majdnem sírva fakadtam ismét. De tartanom kell magam! Muszáj kibírnom, muszáj lenyugodnom… De egyszerűen nem ment. S a pokol még csak ezután jött.

Megmostam hidegvízzel az arcom, utána megtöröltem és egy nagy sóhajjal kinyitottam az ajtót.

- Ne haragudj rám, de szörnyen feszült vagyok és… - itt észrevettem, hogy csak áll egyhelyben az ágy mellett és egy kisebb papírt tart a kezében, így még az ajtóban megtorpantam – Sasuke…

Nem felelt.

- Az mi? – kérdeztem elcsukló hangon és már komolyan remegni kezdtek a lábaim.

- Nero… Volt itt valaki…? – kérdezte mereven. Nem feleltem, nem jött ki hang a torkomon. Nem véletlenül kérdezi, nem hazudhatok, de nem akarom elmondani, mi történt. A szívem a torkomban vert már ezerrel és kezdtem rosszul lenni.

- Nero – szólt rám élesebben és itt már ideges nézéssel felém fordult – Utoljára kérdezem, volt itt valaki?!

- Mi az a kezedben..? – kérdeztem remegő hangon és nyeltem egy nagyot, de akkora gumó volt a torkomban, hogy hang is alig jött ki rajta. Emellett elöntötte a számat valami keserű íz.

- A földön találtam, leesve. Üzenetet hagytam neked, de valaki írt rá valamit, szóval ki volt az?! Csak nem…. Narou?! – itt a nevet elsuttogta, nekem meg megeredtek a könnyeim és odaszaladtam hozzá.

- Esküszöm, próbáltam ellenkezni!! – sírtam a karjába kapaszkodva.

- Beengedted??!!! – kérdezte olyan mérgesen, amilyen még soha nem volt velem.

- Nem – ráztam meg a fejem szipogva.

- Akkor, hogy jutott be?! Mert a bejárati ajtó nyitva volt, amikor jöttem!

- Nem tudom – sírdogáltam bűnbánóan – Még aludtam, és – itt félbe szakított.

- Nero, mi a francot csinált itt?! – ragadta meg a két karom erősen.

- Sasuke, ez fáj! – figyelmeztettem, mire még jobban megszorított és még meg is rángatott.

- VÁLASZOLJ!!!

Szipogtam még vagy három sort, mire nagy nehezen lehajtott fejjel kiböktem. (Nem bírtam a szemébe nézi).

- Meg… Megerőszakolt… - motyogtam elhaló hangon, és komolyan felkészültem a legrosszabbra, de nem csinált semmit, hanem engedett a szorításon és csak ott állt. Aztán végül elengedett, majd kikerült engem.

- Most hová mész?! – siettem utána, de egyszerűen kirohant a lakásból. Én nem mentem utána, a lépcső tetején megálltam, mert hiába szólongattam, meg sem hallotta. A falnak dőlve lecsúsztam és az arcomat a tenyerembe temetve sírni kezdtem. El fog hagyni…

– Rayne –

           

            Miután elintéztünk mindent Sasukével (megkaptam az aktákat a profi nyomozómtól, aki állítása szerint, minden létező és feljegyzett adatot megszerzett Mimiről és a családjáról. Már alig vártam, hogy bele nézhessek.), még volt egy ügyem a Silvermaneknél, miszerint egyeztetnünk kell, hogy most mi legyen. Tehát, mikor odaértem, csöngettem és ismét a két köcsög anyja nyitott nekem ajtót, csillogó szemekkel.

- Hol az a két fasz? – hagytam őt ismét figyelmen kívül.

- Már is hívom őket – pillogott ez a céda, aztán a lépcső alján megállt és egész egyszerűen teli torokból felordított a fiainak, akik perceken belül komótosan lerobogtak. Na jó, igazából csak Naoki volt komótos, Narounak egész jó kedve volt és feltűnően nem néztek egymásra. Sőt, külön kanapéra ültek le.

Furcsán néztem egyikről a másikra, majd végül sóhajtva rájuk hagytam és leültem én is.

- Nem tudom, mi bajotok van, de beszélnünk kell! – mondtam.

- Hallgatunk – intett Narou nagy kegyesen, amolyan „szólhatsz” szerűen, amit én egy lenézéssel intéztem el. Neki ez nem megy.

- Szóval, mivel tudjuk, hogy az a szemét Jonathan meglógott, de nem tudjuk ezúttal, hol és mikor bukkan fel és, hogy mire készül, ezért most nekünk kell egy lépéssel előtte járni!

- És mi a terved, Crusi? – kérdezte Narou félig fel vont szemöldökkel.

- Nos, már mindent kiterveltem a hétvégére. Intézek majd Chaninak és a barátnőjének egy ajándék két személyre szóló, három hetes nyaralást egy luxus hotelben, Görögországba és megbíztam egy embert, hogy vegye föl Joshuát a munkahelyére olyan alkalmazottként, hogy szinte éjjel-nappal dolgoznia kelljen, és ne derüljön ki, hogy ő ott dolgozik. Így a lányok testvérei biztonságban lehetnek. Nekünk meg tényleg az egyik nyaralóba kéne költözni. Mondjuk az enyémben. Mert, ha Jonathan eljönne hozzánk, biztosan először a lakásunkon keresne bennünket. A nyaralókról viszont nem tud. És ott kitaláljuk a továbbiakat – daráltam le.

- Szerintem, ez nem lenne túl jó ötlet – motyogta Naoki.

- Miért? – kérdeztem.

- Kérdezd Narout – bökött undokul a bátyja felé.

- Narou? – vontam kérdőre, „kíváncsian” várva a választ. Épp nyitotta volna a száját, amikor valaki veszettül rátapadt a csengőre. Felkaptunk a fejünket, de Caroline, már az ajtónál volt.

- Majd én kinyitom, beszélgessetek csak – kacsintott rám, amitől elfogott az undor. Ám, amikor kitárta az ajtót, Sasuke mint valami tornádó, úgy spurizott befelé és igen dühösnek látszott. A tekintete megakadt Naroun.

- Te!! – mutatott felé idegesen és egyből rávetette magát. Felpattantam és már csak azt láttam, hogy a földön fetrengenek, Sasuke Naroun ül és veri a fejét ezerrel. Naokira néztem, aki csak nagyokat pislogva meredt rájuk, aztán rám nézett és közölte velem, hogy ő már ezt várta. Én viszont nem értettem semmit.

- MEGÖLLEK TE UTOLSÓ ROHADÉK!!! TE NYOMORULT FASSZOPÓ, GERINCTELEN ÁLLAT!!! LETÉPEM A FASZODAT ÉS FELDUGOM A SEGGEDBE, AZTÁN KIHÚZOM ONNAN ÉS MEGETETEM VELED, TE ALJADÉK, TEEE!!! MIÉRT ÉLSZ?! MONDD MÁR MEG, HOGY MIÉRT ÉLSZ!!!?? – tajtékzott Sasuke teljesen önkívületi állapotban – ESKÜSZÖM, MOST SZARRÁ LŐNÉM AZT AZ UNDORÍTÓ MOCSKOS POFÁDAT BAZDMEG, HOGY VENNE MAGÁHOZ TÉGED AZ ÚR!!! AZÉRT FOGOK MINDEN NAP IMÁDKOZNI, HOGY DÖGÖLJÉL MEG!!!

- Mi a faszom édes gecije folyik a nappalimban?! – jött le a lépcsőn Scott valami fekete, aranymintás selyem köntösben. Nem bírtam tovább nézni, így odaugrottam és lerángattam Sasukét Narouról, aki egyből feltápászkodott és a vérző száját, orrát törölgetve, elkezdett hitetlenül nevetni.

- MOST MEG MI AZ ANYÁD FASZÁT NEVETSZ, TE ROHADT GECI???!! – rángatózott Sasuke a szorításomban, amitől alig bírtam lefogni.

- Azon Matsuko, hogy te mindig csak második lehetsz! – kuncogott.

- Dugulj el!! – szóltam rá, de persze folytatta.

- Én láttam meg először Nerot! ÉN szóltam hozzá először! ÉN érintettem először!! ÉN csókoltam meg először! ÉS ÉN KÚRTAM MEG ELŐSZÖR!! – röhögte ki Narou Sasukét, amitől az, ha lehet, még inkább dühösebb lett.

- Fogd már be!! – erélyesebben próbálkoztam, de csak nem nyugodott le.

- Te örök második vagy, Matsuko!! Nero hozzám tartozik, hiszen a kincse is az enyém lett!! És akárhányszor meg fogod őt baszni, mindig én fogok majd az eszébe jutni, mert én voltam neki AZ ELSŐ!!

- NEEEM!! – ordította Sasuke, nekem meg elegem lett. Lebasztam a haveromat a földre (bocsi) és Narouhoz léptem.

- AZT MONDTAM, KUSSOLJÁL EL!! – itt egy olyan isteneset bebasztam neki, hogy egyből kiájult, elfeküdve a kanapé előtt.

- MOST MEGÖLÖM – kapta elő Sasuke a fegyvert, de megragadtam a csuklóját és kicsavartam belőle.

- TE IS HAGYD ABBA!!!

- MEGERŐSZAKOLTA A NŐMET!!!!

- NEM ÉRDEKEL, HIGGADJ LE, MIELŐTT ÉN ÖLLEK MEG!!!

Ettől egyből csihadni kezdett és idegesen ellökött magától, aztán dühösen körbe nézett.

- Scott Silverman. Ha az undormány, gennyláda fiad még egyszer hozzá ér az ÉN Neromhoz. Egyikünk, meghal!! – vetette oda Narouék apjának, aztán amilyen hévvel érkezett, olyan hévvel távozott. Nagyokat zihálva, igyekeztem én is lenyugodni, aztán körbe néztem. Mindenki szeppent volt és nem tudott semmit sem mondani.

- Most inkább megyek. A tervet pedig felejtsétek el – közöltem Naokira nézve, aztán kiviharoztam én is az ajtón, és kocsiba ültem. Ott az anyód ülésre pillantottam, ahol egy halom papírköteg várt rám, Mimi életéről, azokról, amiket én nem tudok. Ideje haza mennem és átnyálaznom mindent.

– Nero –

            Sasuke egy hangos ajtó csapódással „jelezte”, hogy hazaért. Épp a nappaliban ültem a telefonommal a kezemben, így láttam, amikor bejött. Egyből felugrottam és odamentem hozzá.

- Hol voltál?! Ugye nem balhézni mentél?! – kérdeztem aggódva. Rettenetesen dühös volt.

- Miért??!! És, ha igen??!! Talán félted azt az undormány köcsögödet??!!! – kiabált rám, amitől hátra hőköltem, és komolyan félni kezdtem tőle.

- Én téged féltelek és nem őt! És ő nekem senki!! Te vagy az enyém és én pedig a tied – próbáltam magamhoz ölelni, de eltaszított magától.

- Ne mondd ezt nekem, mert te Naroué vagy!!! – túrt a hajába dühösen – Elegem van abból, hogy az a köcsög csak jön-megy, és akármikor megkaphat téged, ha úgy gondolja!!! Mit adjak rád, péniszcsapdát, vagy mi a fasz???!!

- Sasuke kérlek, ő megerőszakolt!! De én csak téged akarlak mindig, csak te vagy nekem! A tiéd vagyok, hozzád tartozom és nem hozzá!! – sírtam el magam. Istenem.

- Ez biztos? – mért végig valami fintorral az arcán.

- Esküszöm – szipogtam. Hirtelen erőszakosan megragadott és magához rántott.

- Az enyém vagy?!

- Igen, a tiéd – néztem a szemeibe sírva. De a szemei olyan sötétek voltak, hogy az ösztönöm azt súgta, fussak, de mindennél jobban beakartam neki bizonyítani, hogy akármit is csinál velem Narou én mindig is őt szeretem!

- Akkor gyerünk, bizonyítsd be!! – lökött rajtam egyet durván a kanapé felé.

- Ne lökdöss már, kérlek – szóltam rá.

- Mert? Mi lesz? – lökött rajtam egy nagyobbat, amitől ráestem a kanapéra és elejtettem a telefonomat is.

- Hagyd ezt abba!

- Nem akarom – vigyorodott el, és odajött, majd meglökte a vállam – Inkább gyerünk és bizonyítsd be, hogy te hozzám tartozol!!

- De, hogyan? – szipogtam.

- Mutasd meg, hogy csak velem kefélsz, és csak velem csinálsz ilyesmiket önszántadból!! – méregetett.

- Sasuke, ez nem te vagy – ráztam meg a fejem és folytatni akartam volna, hogy lenyugtassam vagy valami, de hirtelen megragadta az inget, ami rajtam volt és egész egyszerűen szétszakította rajtam, ezzel láthatóvá téve a melleimet, aztán durván rájuk markolt.

- Ez nagyon fáj, kérlek, ezt ne csináld!! – szóltam rá, és ismét olyan záporral eredtek meg a könnyeim, hogy úgy éreztem, sose marad abba a sírás.

- Nem érdekelsz!! – markolgatta tovább, aztán maga alá húzott és a bugyimat is elkezdte rángatni.

- Hagyd abba!!! – sikoltottam, amikor letépte rólam az anyagot és a csiklómat is durván megcibálta.

- Kussolj!!! – ordított le. Én pedig ekkor már vészesen ellenkezni kezdtem. Ellöktem magamtól és hasra fordulva, igyekeztem négykézláb elmenekülni előle, de megragadta a hajamat hátulról és megtépett!! Hiába sikítottam, ordítottam, sírtam, zokogtam, kérleltem, nem érdekelte. Csak azt hajtogatta, hogy bizonyítsak neki. Ezután hátulról, kíméletlenül megerőszakolt.

- AZ ENYÉM VAGY??!! – ordítozta menet közben – NEM HALLOM!!! AZ ENYÉM VAGY??!! – rángatta meg a hajamat.

- A TIÉÉD, CSAK HAGYD ABBA!!! – sikoltoztam, aztán befogta a számat és tovább csinálta.

- Mit csinálsz..? – kérdeztem órákkal később, rekedt hangon, végelegesen megalázva, amikor kijöttem a fürdőből. Ott bent zokogtam hosszú percekig, amik lassan órákká nőttek. Zuhanyoztam egyet, hogy lemossam magamról a sok szennyet, de miután végeztem és a tükör elé álltam, ugyanolyan piszkosnak éreztem magam, mint előtte. A fürdőbe be volt készítve a ruhám, ami fel is vettem.

- Videót nézek – morogta vissza még mindig ellenségesen Sasuke. Az ágyszélén ült, ölében a laptopjával.

- Milyen videót..?

- Azt a felvételt kerestem elő, amikor Narou éppen beveri neked ma reggel – meredt a kijelzőre. Lesütöttem a szemem. Be van kamerázva az egész lakás…? Kihitte volna… - De ne aggódj, a szobámban készült felvételeket rajtam kívül senki se látja, ahogy én sem apa szobáét – biztosított tök közömbösen.

- SZIASZTOK! – jött egy hang lentről. Megjött Robert. Sasuke szó nélkül felállt, majd úgy suhant el mellettem, mintha ott sem lennék. Nem tudtam sírni, nem bírták már a könnycsatornáim. Hallottam, ahogy Sasu vígan cseveg, meg röhög az apjával. Nekem itt már nincs maradásom…

Fogtam a táskám (amibe menetközbe bepakoltam és Sasut nem is érdekelte, ráadásul miatta tönkre ment az iPhoneom kijelzője is) és lebaktattam a lépcsőn.

- Szia Nero, hova mész? – kérdezte Robert meglepődve.

- Haza – feleltem komótosan.

- Baj van? – vágott aggódó fejet, mire Sasukéra néztem.

- Nincs – nyögtem ki, s már mentem volna is az ajtó felé, amikor Sasuke erősen megragadta a kezem.

- Nem mész el!

- De el akarok! – nyöszörögtem.

- De én nem adtam rá engedélyt! Húzzál vissza az emeletre! Még nem fejeztük be! – lökött durván a lépcső felé.

- Fiam, mi ütött beléd?! Normális vagy?! – szólt rá egyből az apja ingerülten.

- Ebbe ne szólj bele, fater!!

- Nero, tényleg menj haza – bíztatott az apja, mire én könnyek közt távoztam is. Ennyi megaláztatást soha nem fogok kiheverni. Mikor haza értem, a bátyám persze nem volt otthon. Biztos Stacyvel lógnak valahol. Így a szobámban szipogtam, összekuporodva az ágyamon.

– Rayne –

           

            Mikor hazaértem, apa persze faggatott, hogy mi volt Silvermanéknél, de közöltem vele, hogy nem jutottunk egyről a kettőre, mert Narou magánakciója miatt, újból háború történt. Szóval még várni kell a továbbiakra. Így tehát felvonultam a szobámba és az ágyamba bújva, elkezdtem átnyálazni a lapokat. Volt benne minden. De az egész teljesen meghökkentő volt, amit nem fogtok elhinni.

Mimoza anyja, Carmen egy prosti volt. Valami francia bárban volt rúdtáncos és egyben örömlány. Ott jött össze a helyi törzsvendéggel, Cecil Phanthomive-vel. Ez a férfi alkoholista volt és elég komoly pszichés gondokkal küzdött, mellesleg indulatkezelésekre kellett volna járnia, de mindent a piával oldott meg. A nő, alig volt otthon, folyton munkába volt… A csávó pedig minden házhoz jutott pénzt elherdált szerencsejátékokra, piákra és igazi nyomortanyában éltek, emellett a pali állandóan bántalmazta a feleségét és a két gyerekét is (értem már Mimi rohamait), mígnem egyik pillanata hevében főbe nem lőtte a nejét is és saját magát is a lakásban. A két gyerek már majdnem két hétig össze volt zárva a foszladozó holttestekkel, amikor az egyik szomszéd rájuk nyitott. Joshua Phanthomive 14 évesen, és Mimoza Phanthomive pedig 11-12 évesen pszichológiai intézetbe kerültek. Josht indulatkezelési terápiákra küldték és elzárták a húgától, míg Mimit gumiszobában tartották, különleges megfigyelés alatt és rengeteg orvos foglalkozott vele. Ezek mellett az adatok mellett találtam Mimi betegségéről is feljegyzéseket, a gyógyszereiről és pár napló bejegyzését is megtaláltam.

Mikor végeztem, hitetlenül meredtem magam elé. Hiszen ez borzalmas… Nem volt kérdés, hogy azonnal kocsiba szálltam és egyből hozzá mentem. A lakásukhoz érve, le sem akadtam a csengőről.

- Rayne! – hőkölt hátra Josh, remegő íriszekkel – Most nem bántottam, esküszöm!! – hebegett.

- Nem azért jöttem most! Hol van, Mimoza? – kérdeztem kicsit idegesen.

- Videó játékozik – motyogta.

- Lehívnád, kérlek? – léptem be a lakásba, ahol klíma híján igencsak meleg volt. Joshua felszaladt a lépcsőn, én pedig leültem a konyhába, ahhoz a kicsike asztalhoz. És vártam. Nem telt bele két percbe, mire már ketten robogtak le a lépcsőn.

- Rayne – pislogott nagyokat Mimi, amikor meglátott – Mit keresel itt? – mosolyodott el.

- Négyszemközt szeretnék beszélni vele – néztem Joshra, aki vette a lapot és kiment – Mimi, ülj le – biccentettem az asztal másik végében (velem szemben levő) székére. Mimi vonakodva és értetlenül helyet foglalt ott. Mereven néztem a szemébe majdnem három percig. Aztán az asztal közepére hajítottam az aktákat.

- E… Ezek micsodák? – kérdezte hebegve.

- Feljegyzések.

- Mi.. Miről? – itt már az ujjait tördelte idegesen.

- Rólad és a családodról. Mindent tudok!