02. CI. Fejezet

Sziasztok!:) Most 4 részt hoztam nektek, pótlásként, mivel eléggé lemaradtunk "technikai okok miatt" (elvesztek a részek, mert pár napja újra lett rakva a gépem).

Létrehoztam egy ask.fm-es oldalt, ahol bátran tehettek fel kérdéseket nekem/nekünk:) Link: xxxxx

Jó olvasást!♥

– Dorian –

Ha hiszitek, ha nem… Mikor a hercegnő jó szája az enyémhez tapadt, a gyomrom megpördült a tengelye körül. Vágytam rá, szinte égetett, és én imádtam. A pulzusomat az egekbe lökte. Szenvedélyes volt, bensőséges, a testemet perzselte, ahogy hátradöntöttem enyhén a fejét, ahogy a nyelvemet átcsúsztattam a szájába, hogy felfedezzem a szája minden szegletét, mintha most smárolnám le először. És talán így is volt – valójában. Sokszor megtettem már, de ez más volt, KURVÁRA MÁS. Csak egy csók volt, az érzékszerveim mégis megbolondultak. Olyan villamosszék-érzés, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. És az a vadító, farok állító illat, amit annyira, de annyira kurvára imádtam, áradt bőréből, és a pórusaiból. Fogaim közé haraptam az alsó ajkát, a kiserkenő vérére vágytam. Mikor hajoltunk volna el, ismét egymáshoz tapadt a szánk, ő pedig a hajamba túrt. Egy idő után megszakítva a csókot elhajoltam és az aranysárga szemeimet mélyen az övébe fúrtam, amik csillogtak is, az arca kipirult, miközben én a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkán.

- Ez az én hercegnőm… - nyaltam meg a szám szélét, majd az ő alsó ajkát is. Ezután kurvára semmi kedvünk sem volt visszamenni a szállodába. Legalábbis nekem. Ki akartam élvezni a győzelmemet, hogy megnyertem a mindenem szívét, ezért berángattam őt a városba. Ott sétáltunk, beszélgettünk mindenféléről, (én legalábbis) kiröhögtem az összes olasz amigot, amelyik részegen akart palotaszegi legényest járni. És igen szexin pofára zúgtak. Meghallgattunk pár utcai zenészt, megnéztünk pár utcai művészt, és ettünk is valami jó mexikói vendéglőbe, amibe elvittem.

- De szép annak a nőnek a nyaklánca… - nézte szinte sóvárogva, egy kb. húszas nő nyakát, amiben valami méregdrága arany, gyémánt lánc csüngött. Épp taccot ettünk, én pedig a pultra felkönyökölve méregettem a nyakláncot. Kb. 20 karátos lehet, a gyémánt benne viszont elég értékes lehet, az került annyira drágába, nem az arany amire fel van fűzve.

- Lelopjam neked? – húztam a szokásos rókavigyoromra a szám – Neked jobban állna, mint neki.

Természetesen nemet mondott, pedig szívesen megtettem volna, nem nagy fáradtság, két perces munka. Na mindegy… Végül ráérősen lebattyogunk a partra. Akkor már majdnem sötét volt…de még nem. Pont nem, de majdnem.

- Bemész?? – húztam egy vigyorra a szám.

- Be én – dobta le magáról a saruját, és elindult a tenger felé. Én pedig leültem a homokba, és néztem, ahogy sétál befelé, az ölemben pedig ott csücsült Herold is.

- Jó nőm van, mi? – kuncogtam, megpaskolva a maci fejét. El sem hiszitek mennyire jó ezt kimondani, hogy egy ilyen bomba testű nő az enyém – Tudom – „értettem vele egyet” és méregettem tovább. Hátulról is kurva vadító ez a csaj. Az a segg… azok a combok. Szét akarom cincálni mindkettőt, bele akarok harapni. Jobban, ahogy előttem Matsuko tette. Mert én IGAZÁN ki fogom tudni elégíteni őt. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy nekem van nyelv pc-m is. Bár azt használni is tudni kell… ha értitek, mire gondolok... Ahogy végigmértem a hercegnőt, úgy az egész szőke haját, a napbarnított bőrének szépséget, olyan diadalittas vigyor ült a fejemen, mint még soha. Azt hiszem… boldog voltam..? Még nem voltam szerelmes, de eskü mintha pucér kis tündérkék ugrálnának és repkednének körülöttem. Na jó, az azért elég bizarr lenne. A lényeg hogy kurvára nem akartam átadni őt senkinek, mert ő az ENYÉM most már. Minden egyes kibaszott küzdelmet, vitát és tervet megért. Mert végül az enyém lett. Ám a nagy merengésembe megzavart az, hogy kegyetlenül szembe fröcsköltek.

- Elbambultál? – vigyorgott rám a vízből Neruci, én pedig kisöpörtem a homlokomból a vizes tincseket, és először még tátott szájjal meredtem rá, amin jókat nevetett, majd ravaszul elvigyorodtam.

- De még mennyire hercegnő, köszönöm hogy felébresztettél..

Csurom vizesen üldögéltünk a parton, én félmeztelenül, ő pedig levette a toppját, ami alatt a bikini felsője volt. Kb. 1 órán keresztül bunyóztunk a vízben. Én beledobtam őt a vízbe, ő pedig próbálkozott lenyomni a víz alá. Aminek végül parton száradás lett a vége.

- Egyezzünk ki döntetlenben – nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam, de megragadva a mancsát, én nem kezet ráztam vele, hanem szemmagasságba emeltem és megcsókoltam. Ám kinyitva a szemem, kiszúrtam valamit, ami ismét egy sunyi vigyort kényszerített az arcomra.

- Az egész nyaraláson az ujjadon volt, igaz? – kuncogtam fel, felmutatva a kezét, de a rókavigyoromat egész egyszerűen nem lehetett levakarni a fejemről. A hercegnő ujján ott csillogott villogott az én drága rózsásgyűrűm, amit vettem neki. Szóval hordja… Az ő arcára pedig pír szökött és elfordította a tekintetét.

- Talán – rántotta ki, ám ekkor hirtelen megragadva, közelebb húztam magamhoz, két kezembe fogva az arcát, a számat az övéhez nyomtam, majd mikor elhajoltam megnyaltam az arcát, és ismét szájon csókoltam. Imádom azokat a jó ajkait.

- Szeretlek hercegnő… - súgtam az ajkai közé, és elvigyorodva a homlokának döntöttem az enyémet. Igen, azt hiszem, boldog vagyok. De erről pszt van. Még elrontaná az imidzsem, ha más is megtudná.

– Mimoza –

- Nem mondod el mi történt? – nézett rám, miközben a hajtincsemet basztatta és könyökölt az ágy szélén.

- Nem akarom…

- De engem érdekel. Tudom, hogy nem kéne belekontárkodnom, de kíváncsi vagyok mi volt. És elég kitartó személy vagyok – vigyorodott el.

- Csak a bátyám – néztem félre – Épp nincs túl beszámítható állapotban…

- És…?

- És Rayne nem szereti, ha beszélek vele, legyen elég ennyi – sóhajtottam fel szaggatottan, és lehunytam a szemeim, és a mellkasom is kezdett lassabban mozogni fel, s le.

- Rendben, nem is kell többet elárulnod – sóhajtott fel. Ott feküdtem kussban és meredtem magam elé, a könnyeim már az arcomra száradtak, fájdalmas volt pislogni is. A fejemben kavarogtak a gondolatok. Nem tudtam, mit csináljak, se Raynéval se Joshuaval. Rettenetesen fájt az oldalam, amibe Rayne belerúgott, de ott belül ez jobban fájt. Már párszor megütött, de ez más volt. Sokkal intenzívebb. Már csak komolyan aludni akartam, vagy csak megnyugodni valahogyan. A masszőr nő, körülbelül 5 perc múlva fel is jött, mintha a kívánságomra jött volna. Megkért, hogy feküdjek a hasamra, és a derekamra ülve, masszírozni kezdett. Közben olyanokat mondott, hogy mennyire feszült és merev vagyok meg minden. Na ne mondd kiscsillag… ha nem mondod, nem is veszem észre.

- Stefan… - szólaltam meg, kissé elhalt hangon, mikor már a masszőr nő kiment.

- Igen?

- Bekapcsolnád a zenénket?

- A Grande Amoret?? – vonta fel a szemöldökét.

- Aha.

- Miért?

- Mert… hallgatni akarom – fúrtam bele a paplanba az arcom.

- Rendben – állt fel mellőlem, elengedve a tincsemet, mert ott fogdosta, és a magnóhoz lépdelt.

- Várj! – szóltam még utána.

- Hm? – fordult félig hátra.

- Énekelnél is?

Erre felnevetett, de én komolyan gondoltam. Mikor kicsi voltam, Joshua mindig énekelt, hogy megnyugtasson, Nero is sokszor dalolt nekem mikor szomorú voltam, attól mindig felvidulok, szeretem mások hangját hallgatni. Egyszer még Raynet is rávettem, hogy énekeljen nekem. Nem tudom, ez valami mániám.

- Énekeljek? – emelte meg a fél szemöldökét – Miért?

- Énekelj. Csak. - Hát...

- Légy szíves! Megnyugtat… - néztem félre, és éreztem, hogy megint könnyek gyűlnek a kezembe, ahogy az előbbi folyosói jelenetre gondolok.

- Jó.. hát jó… - sóhajtott egy mélyet fél mosollyal – Éneklek, de… fuh.. Hát még nem gyakran énekeltem más előtt picinyem – kapcsolta be a magnót. Alapból kettéfejeltem volna a becézésért, de most nem volt hozzá erőm. Majd mikor jobban leszek kétfelé fejelem, és négyfelé rugdosom. Elindult a zene, én pedig lehunytam a szemem és hallgattam a zongoraszót. Pár másodperc múlva felcsendült az énekes hangja, Stefanéval együtt. Tudom, hogy egy Mendezről volt szó, de haljak meg, ha nem jobb hangja volt még az énekeseknél is. Akaratlanul is beugrott Rayne, aki a másik szobába, valószínűleg tévézik, vagy alszik, és legördült egy könnycseppem, átszelve az arcomat. Utálom, mikor veszekszünk, pont ezért nem keltek konfliktust feleslegesen. De most ez elkerülhetetlen volt, nekem muszáj volt beszélnem Joshuaval, ő pedig ezen felkapta a vizet. Minden pár veszekszik… nem? Résnyire kinyitottam a szemem, de a homályosságon kívül nem láttam semmit a könnyeimtől, szóval inkább ismét lecsuktam, ezzel utat engedve a következő könnycseppnek. Aztán mikor következőleg kinyitottam láttam, ahogy Mendez a másik ágy szélén ül, és lehunyt szemmel énekel. A hangjába volt valami fájdalmas valami, ami mindenkit megríkatna. Egyszerűen... értitek. Éreztem a fájdalmat a hangjában.

- Stefan… - kezdtem, mikor vége lett a számnak.

- Hm…? – kérdezte félig felém fordulva, mikor lassan a magnójához lépett és kikapcsolta. Kissé vonakodtam mielőtt megszólaltam, sőt gondolkodtam is, hogy megtegyem, de végül megtettem. Mert akkor komolyan akartam.

- Leszünk barátok? – böktem ki, kinyújtva a kezem az ágyról. Erre felém fordult, és majdhogynem tátott szájjal meredt rám, mint aki nem hiszi el, amit hall – Gyerünk, mielőtt meggondolom magam! Most úgy érzem, hogy a barátod akarok lenni. Szóval… leszünk barátok?

Egy ideig még elképedve méregetett, aztán odasétált hozzám, leguggolt az ágy mellé és megrázta a kezem.

- Persze – vigyorodott el.

- Köszönöm… – mosolyodtam el halványan, ám ekkor megszólalt a telefonom – SMS-t kaptam – motyogtam magamnak, alig hallhatóan, majd felülve az ágyban, fáradtan előhalásztam a hátsózsebemből, és a tetkómat vakargatva (has pólóba voltam ugye) feloldottam a képernyőzárat – Nem, képet… - húztam össze a szemem értetlenül és kimerülten, majd megnyitottam azt. Joshtól jött. De csak ez, semmi szöveg. Azt hittem lefényképezte a felvágott ereit, szóval félve nyitottam meg a képet, de nem… amit láttam, azon kiborultam. Egy SMS screenshot volt. Aminek a végén (a sok ócsároló szó mellett) ott virított az, hogy;

„Bazd meg a húgodat te geciszájú!”

És ezt Rayne küldte… A bátyámnak.