III. Fejezet

– Rayne –

Gyorsan eltipliztem. Természetesen nálam van a radírja. Vagy is nem nálam-nálam, hanem otthon-nálam. A Mimi-dobozomban, a szekrényem aljában, a többi cucc között (toll, órai levelezések stb.). Kicsit megszállott lennék? Á, dehogy is!

A két jómadár – Narou & Naoki Silverman, nem voltak ma bent, biztosan otthon döglenek. Az én apám megengedi, hogy késsek, de csak akkor maradhatok otthon, ha beteg vagyok, vagy tényleg nincs kedvem bejönni. Ellenben, az ő apjuk teljesen rájuk hagyja, ha év végén bukásra állnak, akkor kifizeti az igazgatót és már tovább is mentek a következő osztályba… Azért ez egy kicsit túlzás, na mindegy.

- Jó napot, Őfelsége, betaláltál az iskolába? – kérdezte gúnyolódva az egyik tizenegyedikes pofa az évfolyamról, miközben a szekrényemnél pakolásztam. Jól összeröhögött a haverjaival, akik  már azóta piszkálnak, amióta idejárnak.

- Mi van bukott szamár király? Elvitte a cica a nyelved? – kérdezte vihogva. Én csak szépen, zavartalanul becsaptam a szekrényajtómat, majd miközben elhaladtunk egymás mellett, észrevétlenül kitettem elé a lábam és előre bukott egyet.

- Rohadj meg!! – kiabált utánam, én pedig csak egy laza mosollyal, hátra sem fordulva, mentem tovább az előadóba. Ott helyet foglaltam a szokásos helyemen, ami valamiért az első padban történt. A mellettem levő három üres helyet (4-es padok vannak) Mimi(ék)nek tartottam fent. Előkaptam a mobilom és azt nyomkodtam, amikor megzavartak.

- Szia Raynus – jelent meg hirtelen mellettem Lena és letette a strasszköves, pink táskáját – Szabad ez a hely? – kérdezte a műszempilláit rebegtetve. A mögötte álló két hidrogén szőke cicababák meg integettek nekem.

- Nem – vágtam rá és elfordultam.

- Miért?! Még mindig Mimozával meg Eugenevel akarsz itt elől ülni??? – fintorgott.

- Igen – bólintottam – Mimi és a stréber kölyök sokkal jobb társaság, mint te.

- Hát jó – sértődött meg és hátra vonult a leghátsó padba. A másik kettő is sértődötten átdobta a haját a vállán (kísértetiesen egyszerre) és úrnőjük után tipegtek. Megráztam a fejem, hogy hogy lehetnek ekkora picsák a mai lányok. Bezzeg Mimi. Ő olyan kis aranyos… Semmi smink, semmi magassarkú, semmi csili-vili dolog, semmi undorító, túlzásba vitt „nőiesség”. Nagyba mosolyogtam magamba, mint egy szerelmes kisfiú, amikor Mimi levágta magát mellém.

- Kedves, hogy fent tartod nekem ezt a helyet – mosolygott rám kedvesen.

- Neked bármikor – biztosítottam felvidulva. Mivel a stréber hiányzott, ezért kezdtem örülni, hogy végre ketten leszünk itt elől, ám hirtelen egy szőke kurva beült Mimi másik oldalára.

- Ez meg ki? – kérdeztem elkomorult arccal.

- Ő itt Nero. Tudod, a gyerekkori barátnőm, aki most már ide fog hozzánk járni 12. végéig! – mutatta be nekem Mimi nagy lelkesedéssel a lányt.

- Szia! – integetett nekem a csaj.

- Csá – böktem oda neki, aztán elfordultam.

– Nero –

            Igazán nem értettem Rayne viselkedését. Olyan ellenszenvesen köszönt nekem, pedig nem is csináltam semmi rosszat sem. Nagyokat pislogva Mimire néztem, aki szintén a szemeit meresztve meredt rám, majd egy vállrándítással és egy „hagyd rá” legyintéssel nyugtázott. Végül én is rántottam egyet a vállamon és gondoltam, akkor jó, rá is hagyom, amúgy is épp most csöngetnek be és kezdődni fog a kedvenc órám – az angol.

Hááát, mit mondjak még el a mai napról? Talán azt, hogy a mai órarend így nézett ki: matek, angol, irodalom, fizika, történelem, biológia és földrajz – így, 14:30-kor végeztünk. Meg azt is elmesélném, hogy Rayne kb. egésznap úgy nézett rám, mint a véres rongyra, ha én is ott voltam Mimivel, amikor épp beszélgettek. Lena pedig egyszer ki akart gáncsolni, de nem jött össze neki, mert kissé szökdécselve közlekedtem, amúgy észre sem vettem volna, hogy mire készül, de utólag mondta el Mimi. Leonnal pedig egésznap tökre elvoltunk, például az angol előadóban mellém ült oda, az első padba. Zömében így telt el az első napom, Lenat és Rayne viselkedését leszámítva, egész jó volt!

Órák után pedig a szekrényemből rángattam ki a kabimat és próbáltam magamra erőltetni.

- Nerooo, lehet egy kérésem?? – kérdezte Mimi, miközben a sapiját feltette a fejére.

- Persze – mosolyogtam rá öltözködés közben.

- Eljössz velem az antikváriumba?? A bátyámnak ki kell vegyek pár könyvet, ő sajnos nem tudja, mert ma 5-ig dolgozik és minél előbb kellenének neki. Egyedül meg nem akarok arra a környékre menni… - morgott.

- Jól van, ne aggódj, elmegyek veled – bólintottam.

- Köszönöööm!! – csillantak meg a szemei, majd a nyakamba ugrott, amitől hátra tántorodtam és felnevettem.

- Amúgy, mi van azon a környéken? – kérdeztem, immár a buszmegálló felé igyekezve.

- Hát, tudod, ez a Guilt-negyed. Nem tudom, miért ott van az antikvárium, de az előbb épült oda, mint az összes többi szenny hely… - regélte – Ott van a helyi sztriptízbár, azt hiszem az a neve, hogy Don Pepe’s Gils.

- Don Pepe lányai? Ez azért kemény – állapítottam meg.

- Igen. És vele szembe, a túl oldalon van egy kisebb, tűrhetőbb bár, ami nem rég nyílt, azaz Inferno Kiss. És a két utca oldal végét összekapcsolja az antikvárium.

- Értem – pislogtam nagyokat. Megálltunk a buszmegállóba, ahol Mimi előhalászta a telóját és kissé lábujjhegyre állva, megnézte az oszlopra szögelt táblán, hogy mikor jön a busz.

– Rayne –

            Ugye már említettem, hogy ma lesz a szülinapom? Igen, biztosan említettem, de azt még nem, hogy mit is „kapok” részben erre a napra. Van egy másik haverom Sasuke Matsukon kívül: Kaito, akinek az apja nyitotta a Don Pepe’s Girls bárat és mivel apám kedveli a sztriptíz táncosnőket, ezért gyakran megfordult itt, ezáltal tehát Kaito apja, Peter és az én faterom jóban vannak egymással. A „meglepetésem” pedig az volt, hogy kivette apám a bárat erre a napra és csak is nekem tartanak előadást a rúdon forgó kurvák.

- Csááá Rayneee – kiáltott rám hirtelen Kaito.

- Csá – köszöntem vissza némi unottsággal, mire levágta magát mellém a fotelba. A lányok, akik ugyebár nekem táncoltak valami Cobra Starship számra (azt hiszem, a Hot Mess volt), baromira unalmasak voltak. Nyüzsgött a tömeg, mert sokan voltak itt, de én még is egyedül ücsörögtem magamnak. Eddig.

- Miért nem ünnepelsz valami piával a kezedben?! Tessék, igyál – rakott elém egy csordultig tele poharat.

- Most nem akarok inni – toltam el az előttem lévő alkoholt.

- Hát, te tudod. Elég furcsa, hogy a saját szülinapodon nem iszol – ragadta meg az elutasított piámat és egy húzásra legurította a torkán – Pedig nem minden nap lesz az ember 19 éves – bökött oldalba nagy vihogás kíséretében.

- Hát na – jött a válasz tőlem.

- Öcsém, hogy te ilyen unalmas legyél – fakadt ki rajtam – Matsuko hol van? Vele legalább inni lehet…

- Nem tudom, biztos előbb az Infernoban megkúrja a nőjét, beszélget Bobbal meg azzal a kis buzival, és csak utána jön ide – feleltem.

- Aha… - bólintott Kaito, aztán hirtelen félig rám vetődött – Uh, nézd, nézd, nézd!! Most jön az új csaj, akit tegnap előtt vettünk fel! Nagyon dögös, igazi maca! 17 éves! – mutogatott és mivel nem szállt le rólam, oda néztem. Egy szőke, hullámos hajú csaj vonaglott összevissza, vörös rúzzsal és valami fekete meg vörös kombinációjú szex ruhában, amit egy igen nagy sarokkal rendező cipő kísért.

- A neve Clarie Rosalie. Imádom – vigyorgott Kaito – Úgy megbasznám, de nem adja egykönnyen magát a kis tigris. Grrr – kacsingatott Clarienek, aki dobott egy csókot neki is és ami a legrosszabb… nekem is.

- Szerintem, undorító – fintorodtam el, miután végre leváltotta egy másik gádzsi.

- Mi van?! – mászott le végre rólam Kaito – Öregem, te meleg vagy, vagy mi van veled???

- Tessék?? – képedtem el.

- Ha ilyen lányokra nem indulsz be, akkor még is mire áll fel a bréd??!! Haver te… te más vagy?! – na erre hirtelen felugrottam.

- NEM!!! – mondtam hisztérikusan – Nem vagyok más, mert… Mert van valaki, akit mindennél jobban alám kívánok, hidd el!

- És ki az?? – kérdezte egy újabb koktélba bele szürcsölve (nem tudom, hogy került megint egy a kezébe).

- Hát – ültem vissza – A haja annyira hosszú, hogy számtalanszor elképzeltem már, ahogyan feltekerem a csuklómra, és hátra rántom a fejét. A bőre olyan érzékeny, olyan fehér, hogy karmolások, harapások meg zúzódások százait hagynám rajta, de eközben annyira gyenge, apró és vékonyka tagjai vannak, hogy óvnám még a légytől is. De annyira beverném neki a faszomat, hogy…hogy… - hirtelen kapcsoltam, mert már szinte lihegtem és Kaito is lefagyva meredt rám, tág szemekkel.

- Most inkább kimegyek kiszellőztetni a fejem – pattantam fel és kiszaladtam. Persze előtte fater megállított, hogy hova megyek, mert mindjárt hozzák a tortámat. Mondtam, hogy csak kiszellőztetem a fejem, mert szétmegy az agyam ettől a tuctuc zenétől. Odakint szerencsére ezt az idióta zajt már csak tompán lehetett hallani. Kicsit megbántam, hogy egy szál pólóba rohantam ki, de a testem annyira túlfűtött lett, hogy muszáj volt lehűtenem magam. Menetközben rágyújtottam egy cigire és a csendes utcát (erre felé nem nagyon jár senki) néztem. Én nem vagyok más… Nem vagyok meleg. Hiszen Mimi tetszik nekem. De lehet, hogy pont azért tetszik, mert nem olyan nőies, nem fedezhető fel benne semmi látványos lányosság, semmi vad kurvaság se semmi…?? Kezdtem becsavarodni, hogy talán van bennem valami ferde dolog, amikor nevetést hallottam. Odakaptam a fejem és azt a szőke kurvát láttam, meg Mimozát! Mimi kezéből éppen kiesett a könyve, amit tartott és lehajolt érte. Bár messzebb álltak tőlem, ráadásul az út túloldalán, ezért annyira nem láttam a seggét, de az a behajolás is épp elég löketet adott ahhoz, hogy tudjam, nem vagyok buzi. A nadrágom dudorodni kezdett és elöntött az a bizonyos „de megbasználak most így, hátulról” érzés és beharaptam az alsó ajkam, ahogyan elképzeltem ezt az én szobámban, amint előttem csinálja meztelenül vagy egy falatnyi francia bugyiban. A csávókra viszont nem áll a faszom, ha behajolnak, azokat inkább csak jól felrúgnám, hogy orra essenek. Tehát, minden rendben van velem és ezt örömmel konstatáltam. Eltapostam a cigi csikket és visszaslisszoltam a bárba, immár jó kedvvel.

- Mit csináltál kint? - kérdezte Kaito, amikor leültem mellé a nagy asztalhoz. Ott nagyon sokan ültek, mindenki kezébe cigi (nem csak rendes cigi…) meg pia volt, mindenki nevetett, jó kedvük volt (vagy csak be voltak állva).

- Elszívtam egy cigit – válaszoltam, aztán bizalmasan odasúgtam neki, hogy: - Nem vagyok más.

- Értem én – röhögött fel, aztán hirtelen nagy taps meg éljenzés hangzott fel és elém raktak egy nagy-nagy tortát, amin az én fényképem villogott. Nem mellesleg rá volt írva: „Őfensége tiszteletére!” és egy 19-es. Elfújtam a sok-sok gyertyát, amit még nagyobb taps váltott fel és azonnal elő kerültek a tányérok, villák és a nagy kés is.

- Az első szelet az ünnepelté – hangzott fel apám, így a számomra noname nő, aki vágta fel a tortát, az elém tette az első szeletet, míg anyám vagy egy halom fotót csinált.

- Amúgy – hajolt közelebb hozzám Kaito – Narou dobott egy sms-t, miszerint ide pofátlankodnak az öccsével és mindjárt itt lesznek.

- Mi? Mi a rákot akarnak ezek itt?! – húztam össze a szemöldökömet.

- Passz – rántotta meg a vállát és a villáját beleszúrva az ő szeletjébe, elkezdte enni a tortát úgy, mintha őt ez nem is érdekelné. Jha, mert nem is érdekli… Engem viszont igen, mert ha megjelenik itt Sasuke is, tuti veszekedés lesz, hiszen Matsukoék és Silvermanék nagyon utálják egymást, míg mi, Crusaderék annyira nem.