02. LXIV. Fejezet

– Narou –

            Én komolyan kiverem Matsuko fogát! Esküszöm! Hogy rohadna meg az a fasszopó állatja! De utálom… Sőt, Mendez fogát is kiverem, ha még egyszer hozzá nyúl a galambomhoz! MINDENKI FOGÁT KVIEREM!! Hát gyere le jó isten…

- MEGVAGY!!! – kiabálta hirtelen a törpe kurva, amire mindannyian felkaptuk a fejünket. Még Naoki is! A colos köcsög egyből felugrott és a kurvája mellé sietett, Dorina meg én is feltápászkodtunk és Matsuko geci is hajlandó volt leszállni a galambomról és odavonszoltuk magunkat. Beálltam a colos mellé és hunyorogva meredtem a laptop kijelzőjére. Határozottan azt a homár gyereket láttuk, AKI MIATT MAJDNEM MEGHALTAM!!! És, akivel egy jó kis Halálos Iramban epizódot folytattunk le, plusz volt egy kis külföldi kiruccanásunk is. De hiányzott. Jha, nem.

- Ez az a köcsög? – kérdezte Stefan.

- Várj, amíg meglátod élőbe – morgott az öcsém.

- Látom, beújított magának még két négert – meredtem a mögötte álló két ajtós szekrényekre.

- Mikori kép ez? – kérdezte Matsuko a kijelzőre bökve, hogy törném el az ujjadat, te geci.

- Ez két órás! Még pedig itt, az angkorvati repülőtéren készült! – lihegte kimerülten a törpe szar és még a homlokáról is letörölte a nem létező verejtékcseppjét.

- Ajajajj – ingatta a fejét a colos – Az apukája nem fog örülni, ha megtudja, hogy itt járt a kicsi fiacskája.

- Mert? – kapkodta a fejét Dorina.

- Csitt, ez a nagyok dolga – intettem le – Szóval, akkor most hogyan tovább? – kérdeztem az agytrösztöket.

- Szerintem a szomszédos városba tért haza. Silvervillebe – vakargatta az állát Matsuko geci.

- Akkor mire várunk?! Kocsiba, mind! – tapsikolt kettőt a colos. Fél szemöldökömet felvonva egyenesedtem fel és így néztem föl rá.

- Ezt a parancsolgatót meg ki nevezte ki főnöknek? – kérdezte Dorian lekezelően, megelőzve engem, csak én másként akartam feltenni ezt a kérdést.

- Nagyon veszélyes vizekre evezel – sziszegte oda neki Crusi sötéten.

- Nem mondhatsz Raynusnak ilyeneket csak úgy – vigyorodott el Matsuko. Mind a kettő kapott egy szemforgatást Mendez buzitól, majd elkezdtük összeszedni magunkat. Pl. Naokinak az arca előtt csettingettem párat, hogy ne aludjon be állva. Aztán felvettem a bakancsomat és a dzsekimet. Én már réges-régen kint várakoztam a kocsi behajtón, s nagyba cigiztem, amikor ezek végre mindannyian kiszállingóztak.

- Ideje – fintorogtam fölényesen, kifújva a füstöt.

- Nekünk eltart egy darabig, hogy összekapjuk magunkat, mert mi nem akarunk olyan suttyó módon megjelenni, mint te, aki úgy néz ki, mint egy drogos rocker, sátánista gyerek – szólt be nekem a törpe szar. Ahhoz képest, hogy ki van az élettől, mindig elemében van, ha nekem kell beszólnia. Chh.

- Nesze – dobott hozzám Crusi egy adóvevőt.

- Ez minek már megint? – értetlenkedtem.

- Mert külön kocsival megyünk te fasz! Jó lesz tartani a kapcsolatot ingyen és nem telefonálgatva! – nézett le.

- Jha, oké – helyeztem a zsebembe azt a szart és Mendezék is kaptak egyet – Na, ki kivel megy? – érdeklődtem, de egyértelművé vált, amikor Rayne, a törpe szar, a galambom és Matsuko megindultak az utóbbi kocsijához. Ránéztem a Mendezekre, akik ugyanolyan ábrázattal vizslattak engem, mint én őket. Világos volt, hogy nem fuvarozom el a golyóikat, így ők külön jönnek, a saját kocsijukkal.

– Rayne –

                Hálát adtam az Úrnak és az én kis szerelmem zseniálisan, tökéletes hacker tehetségének, hogy így, egy hét elteltével VÉGRE MEGTALÁLTUKL! Csak melegen ajánlom neki, hogy Silvervilleben legyen, mert, ha nem, akkor legközelebb, ha látom őt, megölöm!

- Na, akkor tapossunk rá – indította be Sasuke az autót és végre elindultunk. Én ültem hátul Mimozával, aki nekem dőlve pihent (bealudt egyből), Neruci pedig elől ült és gyorsan kiokoskodta a térképen, hogy merre menjünk, aztán elővette a vokitokit.

- Itt vagytok? – szólalt bele.

- Igen, galambom – jött a válasz Naroutól.

- Jelen, hercegnőm – kuncogott bele Dorian.

A haverom csak megforgatta a szemeit és láttam, hogy feszültebben tartja a kormányt, mint eddig.

- Már megvan az útirány, szóval jó lenne, ha most nem kaszkadőröznétek, hanem mögöttünk jönnétek! Nincs kedvem eltévedni és a körülbelül háromnegyedórás útból, kétórásat csinálni! – darálta le Neruci. Ezzel a mondatával most kivételesen egyet értek. Én sem akarom húzni az időt, nehogy a végén az a lenyalt hajú kis köcsög meglógjon. Megint.

- Én nem is szoktam kaszkadőrözni – védte be magát Narou egyből.

- Ne figyelj a Silviara, tudod, hogy ő mindig csak ellenkezik, de én még a talpad nyomát is csókolnám, hercegnőm!

- Dorina, lődd le magad!!!

- Na ebből elég – vette el Sasuke Nerotól az adóvevőt és ő szólt bele – Kussoljatok nyomorékok, inkább kövessetek! – és ezzel ki is nyomta, majd fejet rázva Nerora nézett, aki kínosan elnevette magát.

- Na, asszem’ felhívom a fatert, hogy már megint mi oldottunk meg mindent helyettük – halásztam elő a vadi új iPhone 6-omat, mert a múltkori odaveszett a tűzben.

- Ez egy jó ötlet! – nézett rám a visszapillantóból a haverom, miközben én már a fülemhez emelve a készülékemet, tárcsáztam fater számát. Szinte két csörgés után fel is vette.

- Mondjad fiam! – szólt bele kedves hangon.

- Szerintem, egyezzünk meg abban, hogy most azonnal átadjátok nekünk a maffia fejességet, mert már megint leköröztünk benneteket! – közöltem unottan és lekezelően.

- Ezt, hogy érted?

- Úgy drága papuskám, hogy megtaláltuk Jonathan Frederick Stewartot! – jelentettem ki diadalittasan.

- Ez nagyszerű! És hol van?!

- Elméletileg a szomszédos városban, de még nem tudjuk biztosan. Éppen odatartunk! Szóval kösz a nagy semmit – raktam le a telefont és hátra vetettem a fejemet kényelmesen.

- Nagyon remélem, hogy nem potyára kocsikázunk – sóhajtott Sasuke.

- Én is, kurvára! – néztem egy pillanatra hátra, és éppen azt láttam, hogy Mendezék kocsija éppen be akarja előzni a Silvermaneket, akik direkt előrébb jönnek, hogy ne sikerüljön nekik.

- Mi a faszt művelnek azok, hátul? – nézett a visszapillantóból hátra Sasuke idegesen – Ha Silverman belehajt a kocsimba, kiszállok, kiveszem őt a kocsijából, leszögezem a betonra és átmegyek rajta vagy hússzor!

- Úgy látom, Mendezék előzni próbálnak – fordultam ismét előre.

- Balfaszok, mi a faszt csináltok??!! – szólt bele Sasuke az adóvevőbe.

- Ezek a köcsögök be akarnak előzni, drogos! – jött a válasz Naroutól.

- Miért mi megyünk hátul??!! Nem akarok hátul menni!! – dühöngött Mendez 1.0.

- Add ide – nyújtottam előre a kezemet, mire haverom hátra adta nekem azt a szart. Lenyomva a gombot én is beleszóltam – Mindenki nyugton marad, vagy egyenként szedem ki a beleiteket és akasztalak fel velük titeket az első fára, amit meglátok!! Néhány fa olyan üresen áll ezeken a téli napokon, fel kéne dobni őket, nem?! SZÓVAL NYUGI!! – ordítottam egyet, mire Mimoza felnyöszörgött és elhelyezkedve az ölembe hajtotta a fejét és úgy aludt tovább.

- Add ide! – nyújtotta hátra Nero a kezét, mire a markába adtam – Dorian, megtennél nekem valamit? – szólt bele nyájasan, amitől Sasuke szemöldöke felszaladt és elég csúnyán nézett a nőjére, de amaz csak mosolyogva leintette.

- Neked bármit, hercegnőm!

- Légyszíves, maradjatok hátul, könyörgök! Ez most fontos ügy, nem lehet baromkodni! A kedvemért…

- Hmmm, mit kapok érte?

- Semmit!! – háborodott fel Nero.

- Na jó. De csak, mert ilyen szépen kérted…

- Baszódj meg, Mendez! – kotnyeleskedett bele Narou, aztán megszakították a vonalat.

- Dorian Costa Mendezt kenyérre lehet kenni egy kis nyájaskodással – vigyorgott Nero győzedelmeskedve.

- Costa a középső neve? – horkantottam fel.

- Igen, mikor meghallottam a keringő napján, felröhögtem a tömegben – kuncogott Sasuke – Okos és ügyes vagy bébi – hajolt oda hozzá egy gyors csókért.

- Az utat figyeld, ha kérhetem! Nem akarok meghalni! – szóltam rá, mire nevetve visszaesett a helyére.

- Hallgassunk zenéééét – nyúlt Nero a rádióhoz, mire lesütöttem a szemeimet.

- Remélem, valami nyálas zene megy – fintorodtam el és inkább kifele néztem az elsuhanó tájat. Másodpercekkel később felcsendült a Travie McCoy feat. Sia – Golden. Ez még jó zene. Sasuke mutatta nekem nem olyan rég.

- Ez lesz az? – szálltam ki a kocsiból, amikor megálltunk egy nagyon csinatos, hasonló felhőkarcoló előtt, mint, ami nálunk is van a belvárosban.

- Szerinted? Csak nézz arra a baszott nagy táblára a bejárat felett – mutatott Narou annak az irányába, amiről szó volt, amikor mellénk értek az öccsével. Felnéztem és egy nagy „STEWART BUSINESS” felirat tárult a szemem elé. Hát igen.

- Nos, akkor. Mondom mi lesz – fordultam mindenki felé – Nero, Naoki itt marad az alvó Mimozával a kocsiban. Nem hangoskodik, meghúzza magát! Sőt – fordultam itt az idősebbik Mendez felé, és méregetni kezdtem a rágózó pofáját – Stefan, te ártalmatlanabbnak tűnsz, szóval itt maradsz velük, ha esetleg akadna valami komplikáció, akkor legyen egy férfi is a csapatban.

- Kapd be – motyogta Naoki – Mi miért nem mehetünk?!

- Mert ti nők, első rangú túszok lennétek! És Naoki, hiába mondod magad férfinak, a sebhelyes és egyben bedrogozott képű bátyádnak sokkal több haszna van a csapatban, mint neked! – néztem le kíméletlenül.

- Bezzeg, amikor a hegyoldalban vezettem a kocsit, miközben te Cobra 11-et meg Halálos Irambant játszottál, akkor jól jöttem – vágta be a durcát.

- Te ujjongtál akkor is, hogy egy kibaszott Dominic vagy – vigyorogtam rá gúnyosan. Feladta a kettőnk szócsatáját, amikor Stefan és Dorian is kiröhögték, majd inkább beült az én alvó drágámhoz Matsuko hátsó ülésére.

- Mi pedig – fordultam a többiekhez – Bemegyünk, megtudakoljuk, hogy itt van-e az a seggfej, lerohanjuk és kifaggatjuk! – jelentettem ki elszántan.

- Na, akkor hajrá – indult előre Silverman #1, felszegezve a pisztolyát, hogy ő most egy kibaszott Sebastian Shaw lesz az X-men negyedik részéből és odabent nagy robbantásokat fog csinálni. Utána nyúltam és a dzsekije gallérjánál hátra rántottam.

- A fegyverekkel jobb lenne nem villogni, különben semmi információt sem fogunk kapni. Csak stílusosan – sóhajtottam elengedve őt. Megforgatta a szemeit, megvártam, míg Sasuke barátom elszívja a cigijét, elköszön a csajától és miután megeskedtettem Naokit és Stefant, hogy Mimihez hozzá sem nyúlhatnak, mind bemehettünk.

A hallban nagy sürgés-forgás volt, egy csomó alkalmazott papírokkal, csomagokkal rohangáltak a kezükben és mindannyian arról beszéltek, hogy „Gyorsan, Jonathannak ez kell”, „Mr. Stewartnak erre van szüksége”, „Frederick úr fia hazaérkezett” és stb. mondatok…

- Elnézést – állítottam meg egy rohanó hordárt – Merre találjuk Jonathan lakrészét vagy milyét? – néztem körbe.

- A legfelső szinten, uram – hagyott is ott minket, mi pedig észrevétlenül besurranhattunk a liftbe és felszenvedtük magunkat a legfelsőbb szintre. Már, amikor az utolsó előttieknél jártunk, elő készítettük a fegyvereinket.

- MEGLEPETÉS!! – rontottunk be mindannyian Jonathan ajtaján, aki éppen az átlátszó, üveg íróasztalánál ült, s ijedtében eldobta a papírokat, amik a kezében voltak, no meg a kávéját is. Amíg a titkárnője felsikoltott, a két betontömb niggája megindult felénk. Mind a kettőt lábon lőttük, így azok ott fetrengtek a földön.

- Mi.. Mit akartok tőlem??!! – pattant fel a fehér öltönyös buzi gyerek.

- Csupán feltenni pár kérdést – húztam össze a szemeimet.

– Nero –

            Mi engedelmesen kint várakoztunk a kocsiban. Mimi a hátsó ülésen aludt, Naoki pedig a telefonján játszott valami PixWords játékkal és szinte állandóan elakadt, így tőlünk kért segítséget. Amire én nem tudtam a választ, arra Stefan igen.

- Bazdmeg, de okos vagy – pislogott nagyokat Naoki, mikor ismét újabb helyes válasszal lett gazdagabb Stefantól.

- Valakinek annak is kell lennie – vonta meg a vállát és csattogtatott párat a rágójával. Mellesleg Sasuke helyén ült, a volán mögött.

- Csak ne lenne az a gecis kurva rágód – sziszegte hátulról Nao.

- Na! Nyugika van – csitítottam és halkan dudorásztam a rádióból szóló Hot Chelle Rae – Forever Unstoppable számot.

- Ajj még meddig kell itt szobroznunk?! – sóhajtotta Stefan már ingerülten.

- Nem tudom! De türelem, a türelem rózsát teremt – mosolyogtam rá. Mostanában kedves vagyok mindenkivel, mert Sasuke végre kezd újra a régi lenni és ettől nagyon-nagyon boldog vagyok!

- Nem értem, mit szeret benned a tesóm, néha komolyan olyan idegesítő vagy – nézett le.

- Te idegesítőbb vagy nála – védett be Naoki fel sem nézve a telefonjából.

- Hmm, kinek a pap, kinek a papné – vontam meg a vállam, de egyáltalán nem esett szarul, amit Mendez beszólt, mert nem érdekel.

- Ajjj, Neroooo ez mi? – tartotta felém ismét a telefont Naoki.

- Rakétacukorka – mondtam egyből, pedig csak épp rápislantottam a képre.

- Úristen – akadt ki újra. Felnevettem.

Majdnem egy óráig szórakoztattuk egymást ott az autóban, mikor már kezdtünk egy kicsit aggódni, hogy mi lehet. Aztán végül végre megjelentek. Jonathannal együtt… Naoki, Stefan és én egyből kipattantunk az autóból.

- Na, mehetünk is haza! – lépett oda hozzánk Rayne, miközben Narou és Dorian két bőröndöt tettek le a kocsi mellé.

- Nero baba, hát te is itt vagy?! Még mindig olyan gyönyörű vagy! Annyira kár, hogy nem vetted fel nekem tavaly azt a bomba csipkés rucit! Kurva jól állt volna neked – kacsintott rám, nekem meg felállt a szőr a hátamon.

- Nos. Melyik kocsival szeretnél utazni? – szólt közbe Sasuke.

- Mi?! – kérdeztük egyszerre Naokival.

- Jön velünk! Be akar segíteni az ügyben, mert nem ő volt és elégtételt szeretne tenni nekünk a múltkoriért – dünnyögte Narou.

- Igen és mivel nekem sokkal több pénzem van, mint nektek, ezért jobb is, hogy megtisztelem kis pórnép csapatotokat az én dícső jelenlétemmel – fényezte magát, amitől kedvem lett volna leköpni. Nagyon buzis. El is felejtettem, hogy mennyire.

- Inkább válassz egy kurva autót már és haladjunk!! – siettette Rayne idegesen.

- Öhm – nézett végig a három autón az említett homi, de mindegyikre egy óriási fintort eresztett meg. Végül a mi kocsinkra (azaz Sasuéra) esett a választása. Így a bőröndöket hozhatták Naoruék és Mendezék. Mi pedig beültünk Sasu autójába, azzal a különbséggel, hogy Rayne az ölébe vette a még mindig mélyen alvó barátnémat. Szegény, nagyon kimerült lehet. Ezért, amint hazaértünk főzök valami finom kaját, ami a kedvence és csinálok csak neki egy rahedli forró csokit.

- Óóóó! – kapott a szájához Jonathan, amikor (fintorogva és fújjogva) beült a hátra – A kis hacker törpém!!

- Na most fogd vissza magad, mert ő az enyém! – sziszegte oda neki gyilkosan Rayne. Sasura néztem, aki kifújta magát, rám mosolygott és végül beindította a motort.