CXLIV. Fejezet

Köszönjük szépen a türelmeket és a várakozást!♥ Tudtam hozni 2 friss részt, nem ígérek semmit, de remélem holnap vagy a hétvégén sikerül még feltöltenek párat! Jó olvasást!:)

– Mimoza –

- Fáj… - nyöszörögtem fel egy idő után, és pityeregni kezdtem – Fáj a fenekem…

- Jó az… Ez a büntetésed. Azt kellett volna csinálnod, amit mondok – puszilta meg a fejem – Meggyógyítsam neked?

- Nem fog fájni…? Megint meg fogsz ütni?

- Nem, ha jó kislány leszel – ezzel elhajolt – Állj négykézlábra!

Nyűglődtem egy kicsit, ám mikor rácsapott a fenekemre, felnyögtem, és nagy nehezen négykézlábra ereszkedtem. Összeszorítottam a szemem, és hirtelen hideg (a seggem az ütésektől és az egyre jobban emelkedő testhőmérsékletem miatt forró volt) ajkakat éreztem a fenekemen. Felnyöszörögtem.

-          Mi… Mit művelsz?

Nem válaszolt, csak puszilgatta a fenekemet, majd egyre lejjebb haladva belenyalt ODA. Furcsa érzést éreztem alul, ahogy mindig, mikor ilyeneket csinált.

- E.. Elég – rogyott majdnem össze a térdem.

- Tarts magad! – motyogta a bőrömbe.

Ezután van fogalmatok róla… hány menetet nyomtunk le? Négyet minimum. Lehet hogy volt az öt is. Nagyon fájt ott alul. A negyediknél már ki is véreztem.

- Mész? – fordult felém, elnyomva a csikket, mikor öltözködni kezdtem.

Bólintottam.

- Igen, mennem kell – vettem fel a nadrágom.

- A bátyádhoz haza? – lett fura a hangja hirtelen.

- Aha – léptem oda hozzá, mikor már a toppom is rajtam volt. Megragadta a gallérom és lejjebb rántott.

- Fáj még a feneked?

Félve bólintottam, mire hátranyúlva belemarkolt. Felnyöszörögtem.

- Nagyon fáj…

- Hál’ istennek – harapott az alsó ajkába – Kikísérlek.

- Az ajtóig?

- A buszmegállóig – adta az egyszerű választ, és ő is öltözködni kezdte, és azt a bizonyos övet, amitől már a hideg ráz, visszacsúsztatta a farmerjába. Közben folyamatosan engem nézett.

- Ne nézz – pillantottam félre.

- De igen, most így szex után még vadítóbb vagy, mint alapból.

Elvörösödve a kusza hajamba túrtam, és inkább elfordultam, amíg öltözik.

Kikísért a buszmegállóba, és megvárta velem a buszt.

- Szeretlek – húzott magához, mikor már láttuk közeledni, a 334-es buszt, nekem meg furcsa érzésem támadt. Valami rossz fog történni, és ezt ő is tudta. Láttam az arcán.

- Valami lesz – könnyeztem be – Valami történni fog.

- Szeretlek – ismételte meg határozottan, én pedig lábujjhegyre állva megcsókoltam.

- Én is szeretlek – csordult le egy könnycseppem, és felszálltam a buszra. Kár volt. Életem legrosszabb döntése talán.

– Sasuke –

Amire már visszaértem az erkélyről, (kb. 20 perc) Nero persze nem volt itt. Bár éreztem, hogy így lesz. Persze, ne beszélgessek a lány barátaimmal, mert ő azt mondja, mikor ő körülötte mindig ott van az a szarfejű! Pedig Diana nem akart tőlem semmit, és én se tőle. De perszeee, ezért ki kell borulni, és féltékenységi rohamokat kell kapni, mert felhívott nyaraláskor! Idegesen a sarokba hajítottam a legközelebbi dolgot a szobámban (tablet), és lehuppantam az ágyra. Az előző nőim is csináltak ilyet, de velük kb. az volt, hogy elmentek, én elmentem egy sztriptíz bárba, dugtam egy jót, visszajöttem, ők már itt voltak és nem, hogy haragudtak, még könyörögtek, hogy fogadjam őket vissza, és széttették a lábukat, hogy kúrjam az ő lyukukat is. De tudtam, hogy Nero nem ilyen. Faszom. Elterültem az ágyon és a plafon felé dobálgattam a telóm, majd elkaptam. És ezt műveltem ki tudja mennyi ideig. Na most mi a faszt kezdjek magammal? Ideges vagyok! Az a rohadt utolsó aljadék gedva Silverman miért nem hal már meg? MINDENKINEK JOBB LENNE. Miért kellett egyáltalán neki is megszületnie?! Az öccsével azon kívül, hogy egy unott, kiégett fasz, aki non stop szunyál, nincs bajom. De az ikrével. Fúúúúh. Jobb lett volna, ha csak Naoki születik meg, és a testvérét, még az anyaméhben, mikor egymás kezecskéit fogták, akkor leszúrja!! Vagy megfojtja a köldökzsinórral! HALJON MEG. Vagy akadjon le Neroról… Az meg miért enged neki?! MIÉRT?! Istenem éltetek már ilyen lányt? Megerőszakolja kétszer is, állandóan bántja, molesztálja, aztán még illegeti magát neki, és picsa gatyában járkál, hogy ISMÉT megerőszakolja, még mosolyog is rá, és kedveskedik. Isteneeeeem! Mindegy, nem akarok agyvérzést kapni, a vérnyomásom már így is az egekben van megint. Nem vettem be a nyugtatóm. Csodálatos. Mindjárt megyek, megölök valakit. Előkaptam a telefonom, és rácsörögtem, a legjobb haveromra.

- Mondjad – szólt bele a colos kissé nyugtalan hangon.

- Helyzet? – gyújtottam rá ismét. Esküszöm, ha Nero továbbra is ezt műveli, akkor idegességemben még annyi cigit fogok elszívni, hogy tüdőrákom lesz. Remek.

- Mimit várom - morgott az orra alatt – Veled mi van?

- Nero – csak ennyit mondtam idegesen.

- Megyünk inni holnap?

- Aha.

- Don Pepe?

- Nem, nem akarok sztriptíz táncosnőket látni. Sőt, most nőket sem akarok látni.

- Este hat?

- Jó, de Inferno..

- Ok.

- Cső – raktam le, és a másik oldalamra feküdve, magzat pózba vágtam magam. Széthasad a fejem.

Másnap, körülbelül egész végig az ágyban feküdtem. Ki se mozdultam a szobámból. Felkeltem, lefürödtem, hajat mostam, áztam a kádban, kijöttem, felvettem egy boxert, ismét bedőltem az ágyba, lementem enni, visszajöttem, akciófilmeket és vígjátékokat néztem, lementem, ittam, megint feljöttem és random TV csatornákat kapcsolgattam ide oda. Megtaláltam az ágy alatt Nero tangáját, felbasztam rajta magam, meg fel is állt (nem vertem ki) elraktam, aztán ismét ledőltem aludni, felkeltem, kb úgy délután 3-4 körül, megint lefürödtem, mert a nagy melegben leizzadtam, leültem, és szokásosan elkezdtem nyomkodni a telefonom. Még a facebook kezdőlapomat is végiggörgettem unalmamba, pedig nem szoktam. Ott viszont szemet szúrt valami. Nero. A profilképe eddig az volt, hogy mosolyog a kamerába, én pedig lehajolva adok az arcára egy puszit. Na már most. Ahelyett, úgy facebook képet rakott ki. Mégpedig egy bikiniset… Az „ideges lettem” megfogalmazás, nem elég találó az akkori állapotomra. Vérszemet kapva, a fogamat csikorgattam. Tudtam, hogy azért rakta fel, hogy idegesítsen, és MI VAN HA EZT SILVERMAN LÁTJA?! Neeem hiszen letiltotta, ezt ő nem láthatja. DE AZ ÖCCSE IGEN. AKKOR A BÁTYJA IS. ÖSSZE VANNAK NŐVE GECI TUTI LÁTJA MAJD. MEGÖLÖM. ŐT IS ÉS NEROT IS. Hát mikor még pluszba megláttam a képet, amit kirakott a kerti partiról. Annyira szorítottam az iPhoneom, miközben Nero új képét néztem, hogy kis híján összetört a kezemben. Az oldala egy kicsit berepedt. Végül egész egyszerűen falnak basztam. Majd odalépve, leülve a földre, felvettem, és tárcsázni kezdtem Rayne számát.

- Cs’ – szólt bele ismét nyugtalan hangon, mint tegnap.

- Helyzet? – mindig így kezdjük a beszélgetést.

- Dugtam egyet, Mimi most ment el, úgy egy tíz perce.

- Ha dugtál a kis szerelmeddel, akkor most nyugodtnak kéne lenned, nem? A hangodon nem ez hallatszik – fújtam ki a füstöt.

- Jjja. De a bátyjához ment vissza. Kurva életbe már – nyögött szenvedve.

- Tudnánk előbb menni inni igaz?

- Aha. Inferno előtt?

- Fél óra múlva.

- Ok – tettem le Raynesan, és öltözködni kezdtem. Sürgősen le kell vezetnem a feszkót, vagy úgy felmegy a vérnyomásom, hogy agyvérzést kapok.

Már este nyolc körül járt az idő, mi Rayneval kb. hullarészegek voltunk. Nagyon homályosan emlékszem dolgokra.

- Olyan szűkös a lyukkka… Elszorítja a faszomban a vérrrr…keringést – fetrengett a haverom a pulton – Kis aranyos – mosolyodott el bágyadtan – Életembe nem dugtam még ilyen jókat! Ekkorára fogom tágítani neki, hogy pont a méretem leggyen! – tárta szét a kezét, és kis híján leesett a bárszékről. Erre már nem emlékszem mit válaszoltam, pedig mondtam valamit, amin röhögtünk.

- Ki akarom vágni a Silverman agyi receptorait – emeltem meg a mutatóujjam, és igyekeztem nagyon komolyan nézni – Azokat, amik Nerora gondolnak. Mert akkor nem tudna már rágondolni, az tök jó lenne. Akármennyire is akarna, nem menne neki – kuncogtam fel, és én is elterültem a pulton, és szerintem percekre elbóbiskoltam.

- Dianaval mi van? – morogta oda a haverom Nyűgös fintorral megrántottam a vállam.

- Nem érdekel. Ő csak egy lány barát, nem az esetem. Túlságosan el van… - itt elgondolkodtam – Kényeztetve – jutott eszembe a szó, és a karjaim mögé bújtam – És olyan… ja – bólintottam Innentől minden kiesett, az első, amire emlékszem még, az az, hogy Rayneval a kocsiban ülünk, esik az eső, mi meg és fennhangon énekeljük a „Sör, a bor, a pálinka, igyuk le magunkat állatra” című dalt. Aztán láttam egy erős fényt a szemben jövő sávból, meg egy kerékcsikorgást, és ezután egy nagy csattanás, és full sötétség, Közben a fülemben folyamatosan, mint utolsó zaj, csengett a dal.

– Mimoza –

Este felé, átvágtattam Nerucihoz. Nem bírtam magammal, nagyon nyugtalan voltam, Nero pedig szívesen látott magánál. Átmentem, fagyit ettünk, beszélgettünk, és viszonylag megnyugodtam. Jim Carrey filmeket néztünk, és ő pedig elmesélte, hogy Sasuval összevesztek. De csak ennyit, többet nem igazán mondott, akármennyit kérdezgettem. Aztán elkezdtünk netribancokat oltogatni, aztán valami Diana nevűt is. Nem volt szimpatikus. Már éppen felejtettem volna el, a rossz érzést, mikor csörgött a telefonom.

- Pillcsi, állítsd meg – parancsoltam rá, mikor épp azt a vidit néztük, amit Diana rakott fel, hogy szerepel egy videóklippben, és erre nagyon büszke volt. Ám Neruci megállította, én pedig elővettem a telefonom a zsebemből, és elhúzva a zöld telefon ikont felvettem. Ismeretlen nő volt, állítólag valami rendőrnő. És amit mondott, attól megállt bennem az ütő. Nem kaptam levegőt, a torkom elszorult, és fájdalmat éreztem a mellkasomban. Rayne és Sasuke részegen karambolóztak, frontálisan ütköztek egy kamionnal. Rayne még az utolsó erejéből tárcsázni akarta a számomat, így találtak meg engem telefonon. Sasuke telefonja ellenben szanaszét tört, de ő is szorongatta az övét, és elméletileg valami „N” betűt tudtak csak kivenni a telefonképernyőről. SMS-t akart írni. Az állapotuk súlyos, kómában vannak, infúzióra kötve a kórházban, eddig még nem keltek fel. Remegni kezdtem, és kiesett a kezemből a telefonom. Tikkelni kezdett a szemem.

- Mimi! – kezdett el aggódni Nero. Ne… Ha megtudja. Nem tudom elmondani – Mimi mi a baj? – rángatta a vállam. A tenyerembe temettem az arcom, és belesikítottam fájdalmamban.