CXLIII. Fejezet

– Nero –

Nem akartam szándékosan kilökni, csak nagyon felidegesített. Főleg az alaptalan vádaskodásaival és a hülye öngyilkosos fenyegetőzéseivel. Igaz, megijedtem, hogy most miattam kizuhan, ezért villámgyorsan megragadtam az atlétáját és visszarántottam a korláton belülre. Miután realizálta, hogy nem esett le, én pedig karba tett kezekkel idegesen méregettem, láttam rajta, hogy most komolyan felment az agyvize.

- Te meg akartál ölni! – suttogta idegesen, mire én elkerekedett szemekkel meredtem rá.

- Dehogy is!! Csak felidegesítesz!

- Szóval azt akarod, hogy meghaljak?! És a Silverman bassza a lyukadat?! – közelített felém sötéten.

- Te miről beszélsz már megint?! – kezdtem el hátrálni tőle. Erre hirtelen elkapta a torkom és a falhoz szorított.

- Miért kelleted magad neki ennyire, MIÉRT???! – tört ki – NEM ELÉG, HOGY DIREKT OLYAN RUHÁKBAN JELENSZ MEG ELŐTTE, AMITŐL JÓL FEL ÁLL A FASZA, DE MÉG KELLETED IS MAGAD NEKI??!! ENNYIRE JÓ, HA MEGERŐSZAKOL??!! ERRE GERJEDSZ???! EZ KELL NEKED??!!! CSAK SZÓLJ ÉN, IS MEGADOM NEKED!!! – taszított be az erkély ajtón, sőt inkább belökött, amitől majdnem a földre zúgtam.

- Elég, fejezd ezt be!!! – kiabáltam rá élesen, miután sikerült megtartanom az egyensúlyom és felé tudtam fordulni. Válaszképpen egy nagy pofonnal jutalmazott, de akkorával, hogy ez nem csak az arcomnak, de a lelkemnek is fájt. Az ütéstől a mögöttem levő ágyra estem és könnyezve fogtam az arcomat. A mellkasom összeszorult, alig kaptam levegőt. A következő pillanatban pedig letepert és erősen a nyakamba harapott. Felsikoltottam és erősen ütni kezdtem a hátát, a vállát és taszigáltam.

- TŰRJ, HA EZ KELL NEKED, BÉBI!!! – kevert le még egyet, amitől már nem csak a szám csattant ki, de az orrom is vérezni kezdett.

- HAGYJ!!! – kezdtem el a lábammal is eltolni magamtól, amikor már a puszta kezével széttépte rajtam a topot. Aztán valahogy jól ágyékon rúgtam, amitől lezúgott rólam ordítva, a tökeit fogva. Én pedig az erkély felé futottam, amikor a telefonja elkezdett ott a földön zenélni. Lehajoltam a készülékért, és amikor megláttam, ki hívja, elborult az agyam.

Diaa :-*

- Nero...! – jött egy ideges hang a hátam mögül. Megperdültem a tengelyem körül, és egyenesen hozzá vágtam a telefont.

- BESZÉLGESS A KURVÁDDAL!!!! – löktem félre idegesen és a táskámhoz léptem. Egy ajtócsukódást hallottam. Megfordultam és mit láttam??!! Sasuke becsukta az erkély ajtót és a korlátnak támaszkodva (nekem háttal) elkezd telefonálni azzal a ribanccal!! Idegesen visszafordultam a táskámhoz. Végül lekaptam a telefonomat a töltőről és megkerestem Sasuke ismerősei között ezt a Dianat. Hosszú, sötét szőkésbarna haj, agyon sminkelt fej, műszempilla, legmenőbb, legújabb, legtrendibb cuccok, dús gazdag és magas sarkú meg minden. Ha lehet, még idegesebb lettem. Ez kell neked, Sasuke?! Valóban?! Akkor legyen!! Újra a táskámhoz léptem és kivettem belőle az egyik fehér, pánt nélküli, combközépig érő, testre tapadós ruhámat. Ledobálva magamról a megtépázott alvós cuccaim, magamra kaptam a ruhát, felvettem a napokban hordott fehér, strassz köves sarumat, a fürdőben megigazítottam magam (letöröltem a vért, feltettem egy minimális sminket és a hajamat is kifésültem), majd mindent összepakolva, szépen távoztam. Bár mielőtt elhagytam a szobát, a tőle kapott nyakláncot szépen ledobtam a földre. Még csak fel se tűnt neki, hogy elmentem! Ha fel is tűnt, akkor sem törődött vele... Robert sem volt otthon, így tőle se tudtam elköszönni. Végül a csomagjaimmal együtt, hazabuszoztam.

Otthon a bátyám nagyon őrült nekem! Végre ketten lehettünk, mert Stacy dolgozott, így eltölthetünk együtt egy testvéri napot. Átöltöztem otthoni ruhába és rendelünk pizzát, utána este fele elmentünk a boltba venni fagyit, csináltunk képeket, megnéztünk ezer filmet, meg fürödtünk a medencében, és persze mindent el kellett mesélnem a nyaralásról. Utána kitaláltuk, hogy holnap grillezünk, így egy csomó húst bepácoltunk. Este pedig rám írt facen Naoki és elküldte a képeket, amiket a tetováló szalonban lőttek. Először az ő szemöldök piercingjéről, ami olyan ugyebár, hogy patkó és a szemöldöke fölötti kő az lila, a szemöldöke alatti meg világos szürke. Aztán megmutatta Narou alkar tetkóját, a „Fear no Evil”-t. A betűtípus nagyon tetszett, sőt egy kicsit az is, hogy tudtam ötletet adni neki. Na jó, most komolyan Narouval cicázok?!

Aztán másnap reggel korán, Stacy átjött és elhozta a kutyáját is, ami egy dalmata kutya és Revolvernek hívják. A nevén nagyon sokat nevettünk, becézésre Revi. Nagyon-nagyon aranyos és szép kutya, ráadásul tökre megkedvelt engem, mert le sem lehetett vakarni rólam. Végül neki láttunk így délelőtt a kerti partinak, négyesben. Amíg Chani sütötte a húst, én csináltam a salátát, Stacy meg a koktélokat. Közben Revi a medence hűsítő vizét élvezte. Kivettem a magnót az udvarra, így szólt a zene is ezerrel. Persze előkerült egy telefon is, aminek hatására már lett pár kép is. Átnézegettem és a kedvencem az lett, ahol én éppen félig háttal állok a falnak és jégkrémet eszek, mellettem a földön ül Stacy, és fogja a kutyát, aki felnéz rám a jégkrémet követelve. Ebbe az a szép, hogy csak egy bikini felső és egy picsa nadrág van mindkettőnkön és Chani kissé alulról csinálta a képet. Végül, gondoltam egyet és feltettem ezt a képet, azzal a címmel, hogy "kerti partizási" és megjelöltem rajta Chaniékat. Nem mellesleg DIREKT tettem fel, hogy idegesítsem Sasukét, amiért egy olyan ribanccal „barátkozik”, mint Diana. Emellett tegnap este lecseréltem a közös profilképünket is egy olyanra, amin csak én vagyok. Két hete lőtte rólam a képet Mimi, amikor nálunk volt és éppen a medence szélén feszítettem egy koktéllal a kezemben, fürdőruhában és napszemcsiben. Remélem, kiakad úgy, ahogy én is, amikor megütött, és meg akart tegnap erőszakolni, végül inkább azzal a ribanccal állt le telefonálni.

– Rayne –

Tudjátok milyen érzés várni? És csak várni? Várni valakire, aki nem jön? Gondolom, ismeritek az érzést, így nem kell bemutatnom. De azért elmondom, hogy GECI SZAR. Csak ültem ott az ágyamon és pörgettem a kezeim közt a telefonomat. Mikor már este nyolc volt, betekertem egy ezer éve el nem szívott füves cigit, nyugtatásképp. De nem jött. Mikor már este 11-et ütött az óra, feladtam és egy „te akartad Mimi” morgással elvetődtem az ágyamon és elaludtam.

Másnap dél előtt arra keltem, hogy apámék felordítanak nekem, hogy elmennek Roberttel meg Scottal ügyeket intézni. Tehát még a helyzet is nekem kedvez, hogyha Mimi esetleg ide találna... Egyedül leszünk. Még a szakácsnő se volt ma, meg a bejáró nőnk se. Mindenkit elküldtünk pár nap szabira, hiszen már csak egy hét van hátra a nyárból, had élvezzék ki. Nagyba leültem kajálni abból, amit anya kotyvasztott nem rég, amikor csengettek. Felálltam az asztaltól és komótosan, teli szájjal az ajtóhoz léptem. Kinyitottam és jé! Egy Mimoza Phanthomive.

- Hát... Heló! – tekintgetett félre. Lenyeltem a számban levő kaját.

- Szép jó napot – álltam félre, hogy beengedhessem. Látszólag kedves voltam, de még is inkább merev. Vonakodva belépett és láttam rajta, hogy azt várja, mikor ugrok neki. Ez azért elég szórakoztató volt, látva, hogy nem jött el, akkor, amikor megbeszéltük, ezért tart attól, hogy mit érte kapni. Hát nem lesz benne köszönet, az biztos! És kurvára remélem, hogy a büntije után, soha többet nem csinál ilyet. Mert ez a halálom! Amikor valaki engedetlen. Főleg velem szemben…

Maga előtt összekulcsolta a kezeit és körbe-körbe tekintgetett, és még nyelt is egy nagyot. Én szépen nyugodtan visszaültem az asztalhoz és ettem tovább. Hiszen úgy is ráérünk, nem? De! Ha ő ráért ma átjönnie tegnap helyett, akkor én is ráérek kaja után szét kúrni a peckét.

- Ülj már le, mit állsz ott? – kérdeztem fél vigyorra húzva a számat, amikor ránéztem Mimire. Tök szerencsétlenül állt ott, az ajtó mellett.

- Öhm, oki – ült le az asztalhoz.

- Kérsz? - böktem a villámmal a kajámra. Hevesen megrázta a fejét – Mit feszülsz, mi a baj? – kérdeztem őt vizslatva. Itt a szemembe nézett sokáig, mintha azt sugallná, hogy miért kérdezek ilyet, amikor tudom, hogy min feszül. Hát igen, feszülhet is, mert a seggén nem fog épp bőrfelület maradni.