02. XXXIII. Fejezet

Sasu része még mindig +18!!

– Narou –

Idegesen járkáltam fel s alá a szobában. Közben majdnem agyvérzést kaptam. Négy dolog járt akkor a fejemben. 

1. A kurva Alexander!! Hogy mi a jó èdes faszt keres az itt!!!

2. Hogy mikor fog Naoki berontani, rám nézni a szokásos csalódott, vádló,  kiskutya pofival, hogy aztán veszekedni kezdjünk, aminek végül úgy is az lenne a vége, hogy elkezd csapkodni (AMIT UTÁLOK). Aztán a képembe vágja, hogy ennyit az ígéreteimről, hogy mekkora egy utolsó rohadék vagyok, hogy mennyire utál a testvérem lenni, aztán kiviharzik, bebassza maga után az ajtót, én berekedek a sok ordítástól, és ma már nem beszélünk.

3. A KÉT KIS TETŰ. Hogy mikor halnak már meg! Komolyan mondom, isten a tanúm rá, hogy megígérem; kihajítom őket a picsába. Luke-kal kezdem. A faszomért basztatják a képeimet!!

4. Hogy Matsukot mikor ölhetem már meg végre??!! MIÉRT ÉL AZ MÉG!!?

Végszóra nyílt az ajtó és ott állt a várva várt öcsikém!! KI GONDOLTA VOLNA!
Természetesen a szokásos csalódott „Süllyedtél a szememben” tekintetével. Lesütött róla, hogy tudja miért lett lyuk a padlómon.

- Gyerünk!!!GYERÜNK!! – ordítottam, mire megrezzent és hátrahőkölt – Vágd a képembe, hogy mennyire szar alak vagyok! Hogy egy hazug disznó vagyok, hogy NEM BÍZOL BENNEM! 

- Narou én…

- Te?! TE?! Gyerünk, mondd, hogy mennyire utálsz a testvérem lenni, hogy mennyire UTÁLSZ ENGEM!

- Én nem ezt akartam mondani...

- HANEM?!

- Csak azt, hogy tudok egy módszert, ahogy rendbe szedheted a padlód...- nézett félre, én pedig idegesen, de mégis frusztráltan meredtem rá.
- Mi?!

- Csak... - ám itt anya félbeszakította. 

- Naoki, itt leveled – adta kezébe. Az öcsém megremegett de elmosolyodott.

- Köszi, anya.

- Szívesen, kicsim! - mosolygott vissza de már szokásához híven el is suhant.

- Kitől vannak ezek a levelek? A brit nem válaszol ilyen gyorsan! – vontam kérdőre

- Senkitől.

Ez felbasz.

- Te most titkolózol... előttem?! – röhögtem fel hitetlenül. Erre csak félrenézett.

- Naoki, add ide! – nyúltam a levél után de elhúzta – Naoki! – kezdtem magam még jobban felbaszni. Eddig még SOHA sem titkolt el semmit. Még a legjelentéktelenebb katalógusát is megmutatja! Megragadva a csuklóját durván, és agresszíven  felém rántottam a kezét, amiben a levél volt. (Brutál gyenge az öcsém.)

- Ne! Narou!! – esett kétségbe – ERESSZ MÁR! – rántotta ki magát, és a mellkasához szorította azt a kibaszott levelet, védve tőlem!!

- JÓ AKKOR TITKOLÓZZ, KI A FASZOMAT ÉRDEKELSZ!! FELŐLEM MÁR MEG IS HALHATSZ, MÁR NEM FOG ÉRDEKELNI – és ezzel becsaptam magam mögött az ajtót. Faszom már belé is!!

– Sasuke –

Nagyokat zihálva meredtem rá, és az alsó ajkamba haraptam. Életembe nem hittem, hogy egyszer Nerot ilyen pózba látom. Felnéz rám, a farkammal a szájában. A kurva kibaszott életbe már... te jó isten.

Annyira szexi volt... Ő is meg ez az egész meglepetés, hogy természetesen tudtam, hogy egy jó kemény kefélés lesz ebből megint. Szaggatottan felsóhajtottam.

- Rosszalkodszhh...? – vigyorodtam el, majd lenyúltam és a hajába túrtam, mivel megállt a szopásban, ezért elkezdtem mozgatni a fejét, mire engedelmesen kényeztette tovább a farkam. A nyelvével, az ajkaival. Ügyesen, szinte rutinosan csinálta, nem bénázott.
Az a sok jégkrém...

Hátravágtam a fejem, és lehunyva a szemem, élesen beszívtam a levegőt.

- A fogaiddalh vigyáznihh...! – harapdáltam az alsó ajkam, és megemeltem a csípőm – Ne fogazzh bébih...! 

Ahogy megemeltem, egy nyögő hangot adott ki magából, és keményebben kezdte szopni, én pedig a kezeimmel végig a hajába túrtam, néha-néha meghúzva azt. Már közel voltam a csúcshoz. Felnyögtem, résnyire kitornáztam a szemem és lepillantottam rá. Ő is pont akkor nézett fel rám. És gyerekek a látvány; ahogy egy Neronak, egy bombanőnek (!) a farkam szinte tövig a szájában van... Megszorítottan a hajtincseit, mire ismét a faszomba nyögött, és a nyelvével visszatáncikált a makkomhoz. Ott lett végem. Hátravágtam a fejem, az alsó ajkamat annyira beharaptam, hogy vérezni kezdett, a szemeimet összeszorítottan, és elfojtottan nyögtem egy méreteset, ès kíméletlenül a szájába élveztem. Lepillantottan rá, és láttam, ahogy felnéz rám, elhajol, és egész egyszerűen LENYELI. Aztán kipirultan és csillogó szemekkel nézett rám, miközben felhajolt az ágyékomtól.

Felsóhajtottam.
- Istenemh bébihh...- ziháltam. Ki voltam elégítve. Már majdnem teljesen. 

Lehajolva, megfogtam a csuklóját, és magam mellé rántottam az ágyra. Oldalra feküdtünk, a derekánál fogva magamhoz húztam és félresöpörve a haját a nyakáról belecsókoltam. Egy darabig feküdtünk ott csendben, nagyokat lélegezve, egészen addig, amíg meg nem nyugodtam és újból életre nem kezdtem kelni. Akkor viszont ismét bepörögtem, és csókolgatni kezdtem a nyakát, végig, fel s alá csókolgattam, majd szívni kezdtem. Felnyöszörgött, és oldalra hajtotta a fejét, hogy jobban odaférjek. Közben egyre lejjebb és lejjebb araszolgattam a másik kezemmel, egészen a combjáig.  Odaérve megragadtam a belsőcombját és terpeszbe hajlítottam. Meglepetten felnyögött, de én akkor már oldalról behatoltam. Egy nagyot nyögött és a csípőjét közelebb tolta hozzám. Én pedig előrenyúlva, a szabad kezemmel (amivel nem a combját tartottam) rámarkoltam a melleire, és a nyakát harapdálva, kíméletlen tempót kezdtem diktálni.

A kőkemény menet után (mert ez az volt) én az ágyban ültem, cigarettáztam, magamon a takaróval, ő pedig a mellkasomhoz bújt.

- Deja vum van – utaltam faterom szülinapi bulijára, ahol szintén keféléssel békültünk ki, és az után is hasonlóan feküdtünk. Nyűgösen fészkelődni kezdett, valami „Hagyjááál” félét nyögve.
- Ezt Diana soha sem fogja megtapasztalni – suttogta egy idő után önzőn, mire gonoszul felkuncogtam.
- Hát nem...

- Sasuke csak engem kíván – fúrta a mellkasomba az arcát elégedetten. Ovisom...

– Mimoza –

Egész úton egymáshoz se szóltunk. 

Én a történteken, és a hasfájásomon gondolkodtam, ő pedig a jó isten se tudja min. Hogy hogyan alázzon meg legközelebb... gondolom. Néztem a mellettünk elsuhanó házakat, és hallgattam az eső kopogását,mert rádiót nem kapcsolt be.

Így csak még elbaszottabb hangulat lett. Végül a házak suhanása megállt. Lefékeztünk.
Szó nélkül szálltam volna ki a kocsiból, de megragadta az arcomat és összepréselve (és majdnem összetörve) azt, maga felé fordította erőszakkal a fejem és közel hajolt hozzám.
- Smárolj le!

Összeszorítva a szemem el akartam fordítani a fejem de nem engedte. Ezért odahajolva megcsókoltam.

- Ez nem smár. Smárolj le!

- De az zavarba ejtő – könnyeztem be.

- Fogsz még te zavarba ejtőbbet is csinálni még. Gyerünk! – parancsolt rám.
Én pedig egy mély levegőt vettem és átkarolva a nyakát megcsókoltam, majd a nyelvemmel utat törtem a szájában magamnak, ő pedig hevesen a hajamba túrt és visszasmárolt. A nyelvét ledugta a torkomon konkrétan! Nyöszörögve elhajoltam.

- Le kell majd szopnod – közölte a tényt, mire nekem az egyik legnagyobb félelmem vált akkor  valóra.

Inkább válasz nélkül kitéptem magam az ülésről és besiettem a házba.