Először is, Boldog Születésnapot
Krisztimnek, akit Kittivel már ismerünk egy pár éve, van néhány szép közös
emlékünk (köztük Shuisi (vagy mi volt a neve), ugye Kriszti?:D) és örülök, hogy
olvassa a blogunkat is!:)♥♥
Másodszor pedig köszönjük az eddigi rengeteg oldalmegjelenítést, a kommenteket, pipákat és a szavazatokat is nektek, Bonbonok♥♥♥!! Mindent értékelünk, tényleg!:) És a következő két részben filler rész lesz, amiben a maffia szülők fiatal kori szemszögéből írunk!:)
Másodszor pedig köszönjük az eddigi rengeteg oldalmegjelenítést, a kommenteket, pipákat és a szavazatokat is nektek, Bonbonok♥♥♥!! Mindent értékelünk, tényleg!:) És a következő két részben filler rész lesz, amiben a maffia szülők fiatal kori szemszögéből írunk!:)
Narou
Az öcsémmel
nem tudom, hány percig kellett hallgathatnunk az osztályfőnökünk idegölő
prédikálását, hogy reméli, hogy nem rontjuk el megint az osztály hangulatát, és
most az egyszer az utolsó osztálykarácsonyon viselkedjünk, helyezzük kontrol
alá a hormonjainkat (kezdjük ott, hogy Naokinak nincsenek is hormonjai,
tanárnő) meg stb. stb. Mikor majdnem mindenki bevánszorgott végre a kurva
terembe akkor kezdődhetett az ajándékozás. Lehuppantam az öcsém mellé, akinek
már biccent le a feje, (bealudt a fejmosás közben, nem igazán érdekelte) de
csettintettem egy jó nagyot az arca előtt és rögtön felébredt, de olyan
hirtelen, hogy ijedtében majdnem leborult a helyéről… természetesen, jó báty
módjára kiröhögtem, ő pedig a könyökével oldalba bökött. De azért szeretem, na.
Természetesen a tancsi néni
megint, MINT MINDEN EGYES SZART, névsorrendben akart kezdeni, de mi nagyban
ellenkeztünk ez ellen. Szerintem már mindenki unta ezt a felállást, szóval
végül úgy lett megbeszélve, hogy valaki kezdi, és szééép sorjában. Elsőnek
tettem fel a kezem.
- Silverman! – szaladtak fel a
szemöldökei – Mire véljem ezt a lelkesedést?
- Ne örüljön tancsi néni, nem
magáért van – emeltem meg lenézően a fél szemöldököm, mire megrökönyödve
megrázta a fejét. Hát nehogy ezt higgye már – Na! Kezdhetek?
- Kezdjél, fiam – legyintett már
beletörődve úgy… mindenbe. Felálltam a helyemről.
- Most mondanom kell valamit
arról, akit húztam, mint tavaly, igaz?
- Igen, fiam – sóhajtott a
tanárnő.
- Rendben! – köhintettem, majd
belekezdtem – Akit én húztam az egy igazi szőke bomba nő. Zöld szemekkel,
formás cicikkel és iszonyat jó seggel – itt az öcsém oldalba bökött, én pedig
belerúgtam a lábába, mire feljajjgatott, az ofő pedig szúrósan nézett ránk. Na,
azért na! Had folytassam már – És akivel sok, sok, sooook közös emlékünk van
már, nem igaz? – kuncogtam fel – Nyilvánvalóan az összes emlék jó – mondtam meg
az egyértelműt – Most volt egy éve, hogy ismerjük egymást, és tudom hogy
naggyon, nagggyooon imád engem, és értékeli azt a sok, sok változást, amin
keresztül mentem – húztam ki magam egy sunyi vigyorral a képemen.
- Semennyit sem változtál
Silverman – rontotta el a beszédemet a tanár, mire csípősen ránéztem.
- Megtenné, hogy nem szól bele?
Köszönöm – majd Nerohoz fordultam, aki csak keresztbe vetette a lábait, és egy
lemondó mosollyal megrázta a fejét. Hát egyből kitalálta? Ilyen könnyű volt? –
Galambom… - vigyorodtam el, és odalépve hozzá, lehajolva vártam a puszimat, és
mikor megkaptam jóleső vigyorral mentem a helyemre – Boldog karácsonyt! Remélem,
tetszeni fog, amit benne találsz! – kacsintottam egy sokat sejtő vigyorral a képemen,
mire rögtön elborzadt.
- Úristen, mit vettél nekem?
- Majd meglátod – legyintettem.
Csak egy frusztráltat sóhajtott, majd az ő ajándékzacskójával állt fel.
- Akit én húztam… Nos, ő az egyik
legaranyosabb... És leglassabb ember, akit ismerek! – mosolyodott el – Mindig a
testvérével látni, nagyon lusta, sokat alszik és mindig nagyon álmos. Imádja a
cicákat, a meleg tejet, amit a bunkó bátyja csinál neki minden reggel és este –
itt rám nézett, én pedig elvigyorodtam – És majdnem mindig valami nagyon divatos
kötött pulcsiban látjuk őt.
Természetesen rögtön felismertem.
Én ne ismertem volna föl? Az én drága, egyetlen öcsikémre pillantottam, aki
csak meglepetten nézett Nerora, majd zavarában felnevetett, és mikor Nero
odalépett hozzá, kissé megemelkedett a székről, puszit váltottak, majd visszahuppant
mellém. Ezután ugye Naoki következett. A duci gádzsiról, akit ő húzott, nem
igazán tudott mit mondani, így lerendezte annyival, hogy nem ismeri eléggé,
hogy tudjon róla bármit is mondani, de Sarah az. Hát én azért pl. tudtam volna
róla tök sokat mondani. Mint pl. láthatóan szereti a kaját. Vagy valami
ilyesmit. Az említett is felállt a helyéről, és ő is belekezdett a
mondandójába.
- Akit én húztam ő… - itt nyelt
egyet – Iszonyat jóképű... De egyben rettentően ijesztő is. Nagyon magas, viszont
egy nagyon alacsony lány a barátnője, és nagyon szép és különleges szempárokkal
rendelkezik. Néha… na jó, igazából mindig elég lenézőn bánik az emberekkel, és
nem kell puszi Rayne, nem várom el tőled – fordult oda Crusihoz, aki egy „Na
azért” ábrázattal illette, majd mikor a lány odament hozzá, egy
vállveregetéssel azért megillette, de mikor az a helyére ment, egy apró
fintorral, lopva az ingjébe törölte a kezét. Őfelsége… A colos gyerek is
felállt a csomagjával és köhintett. Akaratlanul is mindenki elkussolt, aki beszélt.
Hát igen, Crusika fosatós.
- Akit én húztam, ő a legszebb és
a legjobb nő, ezen a világon! Mindent szeret, ami a dagadt macskákhoz, vagy
kisalpakákhoz kötődik, és a legnagyobb problémája egy szombat reggelen azaz,
hogy egy hárem animés játékban az egyik csaj nem ment el vele a parkba, vagy,
hogy miért minden ilyen anime lánykának csíkos a bugyija. És ezt első kézből
tudom. Már egy jó ideje boldogítja a mindennapjaimat… és az ágyamat – itt a
törpe kurva elvörösödve lejjebb csúszott a széken – És ez lesz a második
karácsonyunk együtt.
A stricije odament hozzá, és
lehajolt a puszijáért, amit meg is kapott, plusz az említett colos gyerek még
lopva le is kapta őt. Aztán a törpe szar következett.
- Akit én húztam… azt utálom,
mint a szart. De úgy tényleg. Egy igazi faszkalap, egy bőrös virsli, egy
elfajzott hancúrléc, egy fasszopó! Akkora paraszt, hogy anyakönyv helyett
születése után, őstermelői bizonyítványt kapott – itt közbe vágott az ofő.
- Kérhetném, hogy ezeket, a
csúnya szavakat mellőzzük? – nézett rá szúrósan a kis csivavára, vörösödő
fejjel, ám amaz csak legyintett egyet és folytatta.
- Teljesen ellentéte az öccsének,
mert az öccse aranyos, a húzottam pedig egy világi görény – vigyorgott rám
csípősen és erőltetetten a törpe szar, amit viszonoztam. Odalépkedett hozzám, és
az ölembe dobta az ajándékot.
- Kéred a puszidat, törpe kurva?
– kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon.
- Előbb puszilgatnék egy
megveszett, bevadult, kanos gorillát, mint téged – válaszolta, ő is szintén
gúnyos mosollyal. És ezután valahol újra kezdődött a sor, mert ugye én már
odaadtam az ajándékomat a galambomnak. Apropó ajándékok. Az ajándékzacskómban
nem más lapult, mint egy „Utállak Silverman”-es bögre, hozzáillő „Halj meg”-es
bögre, melegítővel, egy kulcstartó, amin egy kéz volt, ami felmutatja a középső
ujját, egy „Kapd be” jelet formálva, egy S-es óvszer (jajj de vicces, ez még a
hegyére se menne rá) és egy leopárd mintás férfi tanga.
- Nem is számítottam tőled másra,
törpe szar! – kiabáltam át neki.
- Nagyon szívesen, használjad
egészséggel! A szívemből jött!! – kiabált vissza. Pedig amúgy csak két szék
volt közöttünk, de mindegy. Neruci is szép lassan kibontotta az ajándékot.
- Köszi Nar… - ám itt kihúzta az
ajándékom a csomagolásából. Egy vékony pántos szuper szexi, szuper rövid és
szuper testre tapadós vörös ruha volt az. Mérgesen összehúzta a szemöldökeit.
- Ezt most… most miért kellett?!!
Ajj már Narou!! Ráadásul te is tudod, hogy Sasuke úgy is kidobja a kukába!!
Muszáj volt ezt?!!
- Kár, pedig szívesen megnéztelek
volna benne.
- Komolyan?!
- Nem ez az első ruha, amit tőlem
kapsz, de elsunnyogod előle, nem? – vigyorodtam el gonoszan, mire elkerekedett
a szeme, és mérgesen elrakta, vissza a ruhát a csomagolásába.
- Ezt nem fogom! – bökte oda
nekem durcásan.
- Ahogy érzed, galambom.
- Amúgy is, csodálom, hogy az
öcséd, még nem ütött le érte!
Erre felemeltem a fél
szemöldököm, és magam mellé böktem oda se nézve.
- Az öcsém? Ő éppen nem ütőképes.
Tudniillik Naoki bebugyolálta
magát a nagy kötött lila sálba, amit kapott Nerotól, felvette a csuklószorítót,
és hátradőlve a széken, egész egyszerűen beszunyált.
Dorian
Ott álltam a
(volt) sulim előtt, azaz konkrétan ültem, egy padon, ami az épület előtti kis
park szélén foglalt helyet, de teljesen ráláttam az iskolára. Ja, és el ne
felejtsem, történetesen most egyedül voltam. Stefan nem jött el, mert nem
akart. Ráadásul engem is próbált lebeszélni, de nem érdekelt. Úgy konkrétan
nem. Semennyire sem. Már elég sötét volt amúgy, de majdnem mindenhol égett a villany
az osztálytermekben. Jól tudtam miért, mert ma osztálykarácsony van. A
nyomorult osztálykarácsony… ahol valaki tuti Nerot húzta… És biztos vett neki
valami ajándékot. Hát ezért vagyok én is itt. Hogy boldog karácsonyt kívánjak a
szerelmemnek. Úgy este hat-hét fele az emberek már bőven szállingóztak ki az
iskolából, például egy lány, aki sokkal inkább kigurult az iskolából, mintsem
jött, sőt! Silviaék el is mentek mellettem csak kurvára nem vettek észre.
Ráadásul szerintem épp rohadtul el voltak foglalva azzal, hogy szarrá fagynak.
Mert hogy eléggé fázósan siettek a kocsihoz, kisebbik Silvikéből pedig
konkrétan semmit sem láttam, mert a fél fejét eltakarta valami lila kötött sál,
csak a szeme, és az orra hegye látszódott ki. Illetve valami olyasmi mélyen
szántó beszélgetést folytattak, hogy „Haza megyünk, beugrunk bazdmeg a forró
jakuzziba, mert szarrá fagyott a tököm!!” „De akkor én ülök a masszázsos
részén!” Aztán kijött az oszlopnagyságú Crusader gyerek, és a fivérem kis
vörös, kócos pártfogoltja. De még mindig nem ők érdekeltek. Hanem Ő. Ő, aki
most kisiet az iskolából, lehelgeti a mancsait… és egy ajándékzacskó van a
kezében. És látványosan vár valakit. Toporogva, lehelgeti a kezeit továbbra is,
közben az utat figyeli. Nem volt kérdés kit vár éppen olyan nagyon.
Valószínűleg ha tudná, hogy itt állok konkrétan vele szembe, nem Matsukora
koncentrálna. Felbaszott, ez nem vitás. Az lenne a tökéletes számomra, ha rám
várna így, és ahogy kocsiba ülünk, már rögtön a farkamhoz nyúlna, és könyörögve
nézne rám, hogy ha haza értünk, akkor dugjam meg. Istenem… már a gondolatától
is áll, basszátok meg. De jó életünk lenne… Ha nem lenne a képben Matsuko.
Útban van nekem.
Szépen, lassan,
észrevehetetlenül, odalépkedtem mellé, és mivel túlságosan is el volt foglalva
azzal, hogy a mancsait melegítse, és toporogjon, csak akkor vett észre, mikor
hozzászóltam.
- Hercegnőm! – kuncogtam fel
mellette, mire megugrott, és egyből felém kapta a fejét. Majd mikor realizálta
ki vagyok, a szembogara összeszűkült, és kétségbeesetten hátrálni kezdett.
- Mit keresel itt?! – kérdezte
remegő hangon, de volt benne valami él. Valami él, ami nem tetszett.
- Nyugika van – vigyorodtam el,
és pár lépéssel közelebb léptem – Csak jöttem… Hozzád. Hiszen karácsony van
nem? Jöttem boldog karácsonyt kívánni neked.
- Hagyj békén! Beteg állat!! HAGYJ!
KÜLÖNBEN HERÉN TÉRDELLEK!
- …Áucs! – szisszentem fel, de
közben megállás nélkül vigyorogtam – A múlt, az a múlt, ne bolygassuk, igazam
van? – kuncogtam fel – Csak egy kis ártatlan csíny volt! Még mindig haragszol
amiatt, hogy a bátyámmal kissé megvicceltünk titeket, a Silvia 2.0-val?
Ejnye-bejnye… Haragot tartani bűn. Isten is bünteti. Hiszen tudod Nero… „És
bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
- Meg akartál ölni!! ISTEN AZT IS
BÜNTETI!
- De nem tettem!– ragadtam meg a
csuklóját erősen és közelebb rántottam magamhoz, mire egy ijedt nyögés hagyta
el azt a jó száját – De nem tettem…- ismételtem meg, és vészesen közel
hajoltam.
- Miért vagy itt…?! – nyekeregte
az arcomba, nekem pedig sunyi, róka vigyor kúszott a képemre.
- Mint mondtam, csak Boldog
Karácsonyt akarok kívánni, az én egyetlen szerelmemnek… Illetve átadni a
karácsonyi ajándékát – és itt megragadva a torkát, egyenesen a legközelebbi
kemény felülethez (ami az iskola fala volt tulajdonképpen) hátráltattam
magunkat, és a nagy lendülettől az ajándékzacskója is kiesett a kezéből.
Kétségbeesetten próbált elhajolni, vagy eltolni magától, mikor a falnak
szorítottam őt, de nem ment neki. Annyira… édes. Két kézbe fogtam az arcát, és
mielőtt felocsúdhatott volna, az ajkára tapasztottam az enyémet. Majd
erőszakosan behatoltam a nyelvemmel, az ajkain keresztül. Közben a benyúlva a
dzsekim belső zsebébe előhúztam onnan egy gyönyörű, arany (és kurva drága) rózsásgyűrűt, és nem elhajolva tőle (rángatózott, mint a bűnt, így elég nehéz volt)
megragadva a kezét, a gyűrűs ujjára húztam azt. A szájába kuncogtam, és mikor
elhajoltam, végig nyaltam az arcán, majd az alsó ajkán is.
- Boldog Karácsonyt, hercegnőm –
suttogtam az ajkai közé. Ám az ő részéről, csak kaptam egy jó nagy istenes
pofont, amitől oldalra csuklott a fejem. Felpillantottam és láttam, ahogyan a
szája elé kapja a kezét, kitágul íriszekkel mered rám, lecsordul egy
könnycseppje, és megremeg.
- Nem rossz – kuncogtam fel – Nem
rossz… egyre erősebbek az ütéseid hercegnőm! – egyenesedtem fel – Azt –
biccentettem a keze felé – Melegen ajánlom, hogy mindig viseld… Mert, ha
legközelebb találkozunk… és a gyűrű nem lesz rajtad… - borult el a tekintetem –
Nagyon… Nagyon morcos leszek, Neruci. És hidd el, nem szeretnéd, ha morcos
lennék – daráltam le, majd ismét elvigyorodtam – Most mennem kell sajnos, pedig
nem szívesen hagylak itt egyedül – Tudod… sötét van és sok a rossz ember –
kuncogtam ismét, és odahajolva, homlokon pusziltam, majd sarkon fordulva
elindultam vissza a kocsimhoz. És akkor elsuhant mellettem Matsuko autója.
Nagyon kevés hiányzott hogy ne menjek oda, és smároljam le előtte a nőjét.
Mimoza
Miután vége
volt az osztálykarinak, könnyek közt elbúcsúztunk egymással Neroval (na jó azt
azért nem), mert hogy ő érte most Sasu jön, mert ma nála alszik. Igaz hogy Sasu
már nem az a hős lovag, ahogy Nero megismerte de szerintem így is kurva jók
együtt. Na jó, azért néha leütném a pasiját a gecibe, mert ááááh utálom mikor
bántja Nerot! Akkor őt is utálom, mikor bántja!! Persze Rayne Sasuke nevére
sértetten felszegte az orrát, (igaz, majdnem mindig úgy néz ki, de akkor
látványosan) mert hogy ők amúgy össze vannak veszve… Mert az említett gecire
nem köszöntötte fel a szülinapján. Szóval most is haragszok rá egy kissé. Rayne
megérdemel egy születésnapi köszöntést, és ezt ő is így gondolja magáról.
Teljesen ki van bukva a szülinapja miatt. Na, majd a huszonegyedik jobb lesz!!
Megoldom neki. Lesz nagy bulija, olyan amit én szervezek meg minden! Apropó
Rayne! Ugye ő húzott engem, ANNYIRA JÓ CUCCOKAT KAPTAM TŐLE ÚRISTEN. Egy
WAIFUT. Na jó, hogy ti is értsétek, egy anime lányos, ölelő párnát, mert tudja,
hogy ilyen szempontból egy elég elbaszott ember vagyok, de gyóóó olyan
aranyosak!! Egy mélybarna kötött pulcsit, egy nagyon gentlemen alpaka plüsst.
Már van amúgy egy alpakám, csak az sárga, és sárga, és virágkoszorú van a
fején. Még Nerotól kaptam. Ja meg egy tábla csokit is belecsúsztatott a
zacskóba! És és és és ez még nem minden! Megengedte, hogy Neronál aludjak, mert
hogy átadjuk egymásnak az ajikat meg minden.
- Ennyire örülsz nekik? – nézett
rám lopva, miközben jóleső mosollyal ölelgettem a párnámat, a szám pedig teli volt
csokival, az ölemben pedig az alpakám ült.
- Nagyooon! – mosolyogtam rá, úgy
mint egy jóllakott óvodás.
- Hogy tudsz még úgyis zabálni,
hogy a suliban is a fél sütemény ellátmányt te faltad fel??
- A kajából sosem elég – meredtem
a távolba elszánt tekintettel. Erre csak lemondó mosollyal megrázta a fejét, és
összeborzolta a hajamat azzal a mondattal, hogy „Bolond”. Ééén? Bolond? Dehogy
is. Nem tudom, miről beszél.
- Ma nálam alszol? – kérdezte meg
egy idő után, mikor áthajtottunk egy piroson. Thug Life. Igen, mi Rayneval
ilyen keményen csapatjuk, hogy áthajtunk a pirosokon. Csak meg ne basszanak
ezért egyszer a rendőrök. Nincs kedvem pénzbírsághoz. Bár azt amúgy se én
fizetném ki, hanem a colosom de… akkor sem!
- Aha’, Josh megengedte. De a
karácsonyból két napot vele kell töltenem akkor – haraptam bele a tábla
csokimba. Tiszta maszatos voltam… amúgy.
- Kettőt?!!
- Ja, szóval csak egy napot
tölthetek veletek – biggyesztettem le a számat.
- Hát ez tök jó – horkantott fel,
és erősen megszorította a kormányt. Szomorúan ránéztem, és felé nyújtottam a
táblát.
- Kérsz csokit?
Először kissé szomorkásan rám meredt, majd sóhajtott és letört belőle egy darabot.
~Nyuu *-* Köszönöööm, ez most úgy meglepett és meg is hatódtam. *-*-*-*-* <3 <3
VálaszTörlésÓó, emlékszem xD Igen, az volt a neve. xd wow újabb két rész, ezzzaaaazzzzz *-*-*-** \(*O*)/
<3<3<3
Törlés