V. Fejezet

– Rayne –

            Nagyon nem tetszett az, hogy ez a két kutya ide akar jönni, de direkt nem csináltam balhét az apám miatt, ezért szimplán levegőnek néztem őket. Szerencsére nem telt bele sok időbe, mikor végre úgy döntöttek, hogy lelépnek. Eléggé „hála a jó égnek” feelingem lett utána, így kezdtem jobb társaság lenni Sasuke számára, aki amúgy eléggé frusztrált volt, állítólag van egy olyan sejtése, hogy a kurvája csalja. A nagy beszélgetés közben (Kaitonak panaszkodott épp, aki csak nevetett mindenen, mint egy gyerek) oldalra fordítottam a fejem, hogy csak úgy kinézzek a bár sötétített üvegajtaján.  Na, és mit láttak szemeim?! A két Silverman épp Mimozával kötözködtek a túlsó oldalon és, ha jól láttam épp bele bokszolt az a köcsög seggfej Narou Mimibe. Egyből felugrottam és kimentem hozzájuk, megállva a köcsög mögött és eléggé csípős hangon szólaltam meg. Megfordult és tettetett vigyorral meredt rám.

- Senkit – vetette oda flegmán, aztán megrángatta az öccsét, aki észbe kapott.

- Mi az, mi történt?! – kapkodta a fejét.

- Semmi, indulunk, szállj be a kurva kocsiba – sziszegte a bátyja, majd Nerohoz fordult – Még találkozunk a suliban – kacsintott rá, aztán az autójukhoz robogtak, beszálltak és nagy kerékcsikorgatással elhúzták a csíkot.

- Jól vagy? – fordultam immár aggódva Mimihez, aki a vállát simogatta.

- Igen, jól. Kössz – fújta ki a levegőt megkönnyebbülve, aztán mérgesen a fivérek után nézett – Hogy én mennyire utálom őket…

- Micsoda pofátlan alak – szitkozódott ribi Nero – Inkább menjünk gyorsan haza innen – javasolta Miminek, aki rá is bólintott.

- Majd holnap találkozunk a suliba – mosolygott fel rám – És boldog szülinapot még egyszer!

- Köszönöm – biccentettem, aztán megvártam, amíg elsétálnak és visszamentem az épületbe.

- Na, mi történt? – kérdezte Kaito, mikor újból leültem közéjük.

- Semmi extra, a két buzeráns bele kötött Mimibe meg abba az új kurvába, aki vele volt – legyintettem.

- Milyen új kurva? – vonta fel kérdően a szemöldökét.

- Csak egy szőke ribi, aki Miminek állítólag valami gyerekkori barátnője.

- Hogy hívják? – kérdezősködött tovább.

- Nero, asszem’ .. – erre a szemei kigúvadtak és nagyon meglepődött, aztán felugrott.

- Hiszen, azaz exem!! – jelentette ki – Emó beütésű még??

- Mi?? – kérdeztem értetlenül.

- Ilyen emós, tépett, frufrus, vasalt haja van?? Erős szemtus és egy nagyon kicsit duci??

- Dehogy is – fintorogtam – Totál átlagos kis kurvi, mint a többi…

- Ahhaa.. – gondolkodott el magának, aztán visszaült a helyére.

- Áh, faszom! – szólalt meg Sasuke hirtelen, aki egészen idáig csöndben ült – Holnap mikor végeztek? – kérdezte tőlem, mert a nője amúgy az osztálytársam.

- Fél 3-kor, miért?

- Kimegyek a sulid elé és megnézem, mit csinál az a kurva. Ha egy sráccal látom, mind a kettőt kinyírom – közölte sötét ábrázattal.

- Akkor én is megyek, majd megvárlak a kocsiban, de ezt látni akarom – röhögött fel Kaito – Aztán felveszünk téged és beülünk az Infernoba füvezni, na? – fordult felém.

- Felőlem – rántottam egyet a vállalom – De jó legyen a cucc!

- Az lesz – bólintott biztatóan.

- Amúgy – gyújtott rá egy cigire – Nem értem, mit véded állandóan azt a kis törpét. Fogalmam sincs, hogy mi van benne, ami ennyire megfogott téged…

- Hát, egyszerű ez. Az van meg benne, ami semmi másban nincs, és ez kell neki – válaszolt helyettem Sasuke.

- Pontosan – biccentettem. Hirtelen levágta mellénk az egyik tag a rúdról. Az a C betűs, szőke picsa.

- Mi a hézag srácok? – vigyorgott ránk, aztán Kaitohoz hajolt és tűzvörös ajkait ráhelyezte a cigarettájára és bátran beletett egy slukkot. Kaito meg vigyorogva hagyta. Hát, ha nekem ilyet csinálna egy ilyen ribi, én rögvest felpofoznám.

- Ezért minimum egy szopás jár – jelentette ki Kaito, mire ez a csaj csak nevetve átdobta a vállán a haját.

- Miről folyik a téma? – kérdezte.

- Semmi közöd hozzá – válaszoltam.

- A nőkről – javított ki Sasuke.

- Csak nem rólam? – harapott az alsó ajkába, mire Sasuke is meg én is felröhögtünk.

- Te nem vagy nő – közölte Sasuke – Csak egy olcsó kis ribanc.

- Ez nem igaz – vette magát védelembe – Miért, nektek milyen pinával rendelkező egyedek kellenek?! Mondjuk például neked – nézett rám – Figyeltelek, és ahogy láttam, nem nagyon fogott meg egyik neked játszott táncunk sem.

- Először is, az nem tánc, hanem egy undormány, ennél már csak a salsa a rosszabb… Másodszor pedig, azt a mércét, amit én felállítottam egy lányról, azt te és a magadfajták soha nem fogják megütni – vigyorogtam.

- Még is mi volna az a mérce?

- Az a mérce Mimoza Phanthomive – bökte ki Sasuke.

- Ki?! – értetlenkedett a csaj.

- Semmi közöd hozzá – álltam fel.

- Most hova mész? – kérdezte Kaito.

- Idegesít ez a némber – böktem a csajra, aztán otthagytam őket.

Késő estig tartott a számomra megrendezett banzáj, így nem is csodálkozott senki, hogy másnap 9-kor tértem magamhoz és majdnem 11 órakor libbentem be az iskolába.

– Nero –

            Mimivel elsiettünk a buszmegállóba és akkorra már szinte teljesen sötét volt. Még a hó is lassan elkezdett szálingózni.

- Most komolyan ezek az osztálytársaink? – kérdeztem.

- Igen, sajnos – mondta Mimi – Vagy is tavaly óta, mert tavaly buktak le hozzánk. De azóta, szinte minden nap megkeserítik az életem egy-egy utálatos, bunkó, megalázó beszólással, ha Rayne nem volt ott… Az előtt csak simán fellöktek a folyosón, ha az útjukban álltam – mesélte. Ettől a történettől eléggé felment az agyvizem.

- Na, majd most megmutatom nekik, hogy egy nővel nem lehet így bánni! – jelentettem ki elszántan.

- Nero, ez nagyon kedves tőled, de nem akarom, hogy te is nagy összetűzésbe keveredj velük.. Hiszen, ahogyan elnézem, Narou már most kiszúrt magának, inkább jobb lenne, ha elkerülnéd őt. Ahogyan rád nézett, nem csodálnám, ha ezen túl, mindennap bejönne a suliba csak miattad. Ráadásul szerintem hamarosan kapni fogsz facebookon egy értesítőt, hogy bejelölt, no meg egy üzenetet is tőle.

- Akkor letiltom – jelentettem ki egyszerűen – De nem fogom hagyni, hogy bántsanak téged!

- Jajj, Nero, úgy örülök, hogy itt vagy – ölelt meg hirtelen, szorosan – Tökre hiányoztál és olyan jó, hogy nem kell egyedül lennem egésznap.

- Én is nagyon örülök – öleltem vissza – Te is hiányoztál.

Nagy érzelgős, barátnős pillanatunkat félbe szakította az érkező buszunk.

Otthon, mire hazaértem körülbelül fél hat-hat óra lehetett. Már bőven sötét volt és a hó is esett és szerencsére nem voltam egyedül, mert az én kedves bátyám otthon várt.

- Asszony! Hol a kaja?! – „üdvözölt”, amikor beléptem az ajtón. Egyébként a kezében volt egy szelet pizza és a szája is tele volt kajával.

- A kezedben – néztem rá furán.

- Jó, azért, mert rendeltem. De én rendes főtt kaját akarok! – tüntetett.

- Hát, bocsika, de elmentem az antikváriumba Mimivel, mert nem akart egyedül menni arra a környékre. És őszintén szólva, meg is értem – rúgtam le a csizmám és kibújtam a kabátomból is.

- Hát igen. Az egy nagyon szar környék, ahol az a rozoga épület van – értett egyet – Csoda, hogy nem vittek el titeket.

- Hát, ami azt illeti bepróbálkozott két buzi, akik sajnálatos módon az osztálytársaim – morogtam leülve hozzá az asztalhoz és kivettem egy pizzát a dobozból. Mivel Chani hülyén nézett rám, ezért felvilágosítottam, hogy ma nem voltak bent és ott futottunk össze velük és Mimi mondta, hogy ők odajárnak hozzánk és stb.

- Jhaaa – esett le neki – Értem. Hát, ha bármi van, csak szólj és kiütöm az agyukat – erre ütlegelő mozdulatokat csinált a levegőben, ökölbe szorított kezekkel.

- Ilyen ütések mellett, szerintem előbb ütik ki ők a tiédet – néztem rá visszafojtott nevetéssel.

- Igen?! – szaladtak fel a szemöldökei, aztán megindult felém, mire nevetve felpattantam a székről, ott hagyva a kaját – Na gyere, játsszuk le! Hugi – kapott utánam, én meg sikongatva elugrottam, aztán kergetőzni kezdtünk a lakásban. Hol ő volt a fogó, hol pedig én. Egészen addig, amíg nem kezdett el csörögni a vezetékes telefon.

- Igen? – kapta fel Chani a kagylót, a füléhez szorítva azt – Ó, szia anya – itt már rám nézett – Ááá, nincsen semmi különös, épp vacsorázunk….. Aha….. Persze, volt suliba…. Igen én is munkába……  Jha….. Oké – ismét felém fordult – Beszélsz vele? – kérdezte, én pedig megráztam a fejemet. Nagyon, de nagyon NEM.

- Most nem akar…. – fordult vissza a telefonhoz, én meg inkább felmentem a szobámba és az órára nézve megállapítottam, hogy már fél hét. Gyorsan elvonultam lefürödni, utána csináltam teát meg forró csokit, és két bögre társaságában lecsücsültem az író asztalomhoz, ahol bekapcsoltam a laptopomat. Amíg betöltött, addig kortyolgattam a forró csokimat, aztán felmentem facebookra és nem túl vidáman konstatáltam, hogy Mimi jóslata beigazolódott. Az értesítéseimet nézegetve, a sok ismerős felkérések mellett (új osztálytársak jelöltek be) volt egy felkérésem Naroutól is, és egy üzenetem is érkezett tőle.

Ma 17:58

Narou Silverman

Szia aranyom! ;) remelem nem gond h bejeloltelek ;)

Hát, nekem igenis gond volt, szóval azonnal fogtam magam, rámentem az adatlapjára és csak úgy simán blokkoltam a profilját. Sőt, rá kerestem az öccsére és őt is letiltottam. Aztán írtam egy üzenetet Miminek, amiben leírtam neki, hogy igaza volt meg minden. Kb. fél óra múlva válaszolt, szóval chateltünk egy darabig, aztán üzente, hogy mennie kell, mert a bátyja ragaszkodik hozzá, hogy korán feküdjön le, szóval fél 9-kor már el is köszönt tőlem. Mivel kongott a chat (igazából nem, mert sokan voltak fent, de senki olyan nem volt, akikkel dumálhattam volna), ezért kinyomtam az egészet és egy jó könyvvel együtt befészkeltem magam az ágyba. Mivel imádok olvasni fantasy regényeket, ezért nem csoda, hogy elszaladt az idő, s mikor legközelebb megnéztem az órámat, már 10 óra múlt. Korán kelés van holnap, ezért úgy döntöttem, lámpaoltás.

Reggel ugyanolyan nehezen keltem, mint tegnap. Szerencsére Mimi elküldte tegnap facen az órarendet, így ma már rendesen be tudtam pakolni a táskámba. Ma is hét óránk lesz és ma már lesz tesi is. Fúj. Utálom a tesit.

Természetesen Chani még döglött, mikor én elmentem otthonról. Nyomi gyerek. Na mindegy. Időbe beértem a suliba, Mimi ott várt lent a hallban és hevesen integetni kezdett nekem.

- Jó reggelt – léptem oda hozzá mosolyogva.

- Neked is – mosolygott.

- De jó kedved van, mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

- Tegnap a bátyám vett nekem egy új cicás pólót, amit ma reggel adott oda és nagyon tetszik, nézd – cipzározta le a kabiját és alatta valóban ott volt egy halvány rózsaszínű póló, amin egy kis cica volt, nagy keretes szemüveggel a fején.

- De édes – dicsértem meg – Illik hozzád!

- Szerintem is – értett velem egyet.

Közben felmentünk az elsőre, a szekrényeinkhez és nagyban beszélgettünk a semmiről, amikor egy kéz nehezedett a vállaimra és megcsapott egy nagyon büdös cigaretta szag.

- Szép jó reggelt kívánok, drágám! Miért tiltottál le, te kis huncut? – simított végig az orromon az ujjával Narou.